135941. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rádió adó- és vevőberendezésekben a halkulás szabályozására

Megjelent 1952. évi december hó 15-én. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 135.941. SZÁM. 21. a*. 21-35. OSZTÁLY. - T-7074. ALAPSZÁM. Eljárás rádió adó- és vevőberendezésekben a halkulás szabályozására. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m.b.H., Berlin-Zehlendorf. A bejelentés napja: 1943. május 12. Németországi elsőbbsége: 1942. május 12. A halkulás kiegyenlítése végett rádióvevőkben alkalmazott Önműködő szabályozó kapcsolások hátránya, hogy a vevő kimenő körében a zavarháttér nagymértékben ingadozik. Mivel a jelfeszültségnek a zavarófeszültséghez való viszonya, mely utóbbi feszültség a vevő bemenő köré*ben középértékben állandó, a halkulási jelenségek következtében nagymértékű ingadozásoknak van elávetve, a vevőszint mesterséges állandó értéken való tartásakor a zavarháttérnek ingadoznia kell, mert a vett frekvenciatartományban a jel és a zavar egymástól el nem különíthetők. Ezért a vevő kimenő körében a zavarháttér nagymértékben erősödik és gyengül, ami rendkívül zavaró lehet és az adott jel érthetőségét hátrányosan befolyásolja. A találmány oly rádióadó- és vevőberendezésekhez való önműködő halkulásszábályozó kapcsolás, amelyeknél a vevő az adónak rádiójeleket ad. A találmány szerinti kapcsolásnál a szokásostól eltérően a halkulásszabályozást nem a vétel oldalán, hanem az adás oldalán foganatosítjuk. Az adóval szemben tehát azt a követelményt állítjuk fel, hogy mindig csak annyi energiát adjon, hogy a vevő kimenő körében a vétel szintje állandó maradjon. Ha a vevőantenna és a vevő kimenő köre között önműködő halkulásszabályozás nem hatásos, úgy ebben az esetben nemcsak a jelnek kell mindig állandónak maradnia, hanem a zavarháttérnek is, ha az a vevő bemenő körében állandó időbeli középértékkel jelentkezik. A halkuláan&k az adó oldalán való szabályozása azzal a további lényeges* előnnyel jár, hogy az adó mindig csak annyi energiát sugároz ki és fogyaszt, amennyi a kifogástalanul érthető forgalomhoz szükséges. Ez azonban azt jelenti, hogy az adónak általában kevesebb energiát kell sugároznia és az adó végfokozata kisebb mértékben van terhelve. Ezzel a harmadik illetéktelen állomáson az egyidejű lehallgatást megnehezítjük. Emellett a folytonosan változó erősségű adóenergia harmadik illetéktelen állomáson a vételt rontja. Végül a kisebb adóteljesítmény következtében más oly állomások vételét, amelyeknek az adott jeleket nem kell venniök, kisebb mértékben zavarjuk. Kölcsönös forgalomban álló két állomás közül az egyik állomás adója szabályozójelet sugároz ki, amellyel az átvitel jóságát meghatározó vevőjelnek az ezen a helyen uralkodó mezőerőssége folytonosan változtatható. A szemben fekvő állómáson fezt a szabályozó jelet az ottani adóenergia szabályozásához úgy használjuk fel, hogy a kisugárzott adóenergia növekszik, ha a hullámok terjedési viszonyait a halkulás jelensége rontja. A szabályozó jelnek olyannak kell lennie, hogy azt ellentett irányban való átvitelekor halkulási jelenségek ne változtathassák meg úgy, hogy ezáltal a szabályozó jel-' lel vezérelt adóenergia megváltozik. A szabályozásnak tehetetlenségtől mentesnek kell lennie, hogy ilyen módon gyorsan lefolyó halkulási jelenségeket is kiegyenlítsen. Viszont kívánatos, hogy a vételi mezőerősségnek légköri zavarok okozta gyora növekedése a szabályozó hatást ne befolyásolja. Ha azt kívánjuk, hogy a szabályozás tehetetlenség nélküli és jelfogók okozta zavaroktól mentes legyen, úgy nem adhatunk szabályozó impulzusom kat. Ekkor a szabályozáshoz váltóáramú jelet kell alkalmazni, amely frekvenciában, fázisban vagy amplitúdóban változik. A zavaroktól való függetlenség, továbbá a szabályozáshoz alkalmazott keskeny sávszélesség, valamint az összberendezés felépítésének nagyobb egyszerűsége végett célszerűen nem alkalmazunk fázisban vagy frekvenciában modulált váltóáramú jelet. Ezzel szemben újszerű szabályozó jelet használunk, amely gyakorlatilag számbavehető sávszélességet nem vesz igénybe és a berendezésnek ismert eseközökböl való egyszerű felépítését .teszi lehetővé. A szabályozó jel a találmány értelmében két állandó, de egymástól eltérő frekvenciájú váltófeszültségből van, melyek amplitudóviszonya halkulásszabályozás nélkül dolgozó vevő kimenőieszültségének mértéke. A két szabályozó frekvenciát jelátvitelhez szükséges frekvenciával együtt sugározzuk ki és a szembeniekvő állomáson az ott lévő adó teljesítményének vezérléséhez (modulálásához) úgy használjuk fel, hogy az ezzel az adóval kisugárzott teljesítmény a két szabályozó frekvencia amplitudóviszonyának függvénye. Hogy a szabályozó je-