135892. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nemesfémtartalmú anyagok szétválasztására
135.892 taimú gázok befúvatása közben kilúgozzuk, amikor a réz a porkeverékből gyorsan és tökéletesen oldatba megy. A járulékos pörkölést elhagyjuk. "A találmány szerinti eljárás végtermékeként oly porkeveréket kapunk, mely gyakorlatilag csupán nemesfémekből áll, ha a nyersanyag mellékösszetevőként csupán rezet vagy oldható sókat képző fémeket tartalmazottv Ettől eltérő esetben utólag NáOH-lúggal való kilúgozást is alkalmazunk, hogy a lúgban oldódó összetevőket, mint ólomszulfátot és ónsavat is eltávolítsuk. Az elektrolízisnél az anódos oldáshoz célszerűen 60—80 C°-os hőmérsékletű kénsavat használunk, mely literenként 100—270 g H2 S0 4 -t tartalmaz. Erre a célra literenként 450—700 g H3 P0 4 -t tartalmazó foszforsavat is alkalmazhatunk. Foszforsav alkalmazása esetében szobahőmérsékleten is dolgozhatunk. A találmány szerinti eljáráshoz azonban egyéb savakat, például metilkénsavat is használhatunk. A találmány szerinti eljárás további előnye abban van, hogy az elektrolitos kezelés közben a fürdőn levegőt vagy oxigént • vagy oxigéntartalmú gázokat fúvathatunk át, amivel nem csupán kitűnő fürdőmozgást érhetünk el és az anódán záróréteg keletkezését gátolhatjuk meg, hanem az anóda járulékos oldódását is elősegítjük. Az ezüst az elektrolitban nem dúsulhat fel, mivel a katódán keletkező és mindig jelenlévő rézpor az ezüstnek cementezűstként való messzemenő kiválását idézi elő, úgyhogy az elektrolit oldva mindig csupán csekély és gazdaságosság szempontjából elhanyagolható ezüstmennyiséget tartalmaz. Fontos emellett, hogy az elektrolitként alkalmazott sav a megadott töménységi és hőmérsékleti viszonyok mellett kémiai oldóhatást nem fejt ki, mint például a salétromsav, mely ismeretesen az ezüstöt könnyen oldja. Ha pénzveréshez használt ezüstöt dolgozunk fel, mely további nemesfémeket nem tartalmaz, a találmány szerinti kilúgzó eljárással kapott ezüstpor tisztasága szempontjából mintegy a, például az ismert Möbius-féle eljárás szerint kapott, elektrolitezüst minőségének felel meg. A rezet rézszulfát alakjában nyerhetjük vissza. A találmány szerinti eljárást előelválasztó eljárásként is alkalmazhatjuk. Az így előállított ezüstöt ezt követően a tulajdonképpeni finomításnak vetjük alá. Amennyiben a nyersanyag ónt és ólmot is tartalmaz, a réznek hígított kénsavval való találmány szerinti kilúgozása után a még szennyezett nemesfémport hígított nátronlúggal lúgozzuk ki. A nyersanyagban jelenlévő nikkel, vas és cink elektrolízis közben oldatba megy; e fémek azonban a katódán nem válnak le, hanem az elektrolitben feldúsulnak. Végtermékként ekkor szintén porkeveréket kapunk, mely gyakorlatilag csupán nemesfémekből vagyis ezüstből, aranyból és platinafémekből áll. Ha a nemesfém porkeverék beolvasztásakor a túlnagy arany- és platinafémtartalom következtében oly ötvözet keletkezik, mely az elektrolitos elválasztásnál passzívan viselkedik, a találmány szerint előállított pörkeveréket közvetlenül vegyi úton, például affinálás útján dolgozhatjuk fel, amennyiben járulékos ezüstmennyiségeik beötvözésétől el kívánunk tekinteni, ami ugyanis az elektrolízis hatásfokát csökkentené. Minden egyéb esetben a nemesfémekből álló porkeveréket anódává ömleszthetjük össze és valamely ismert elektrolitos elválasztó eljárás szerint dolgozhatjuk fel. Példa: Oly pénzveréshez használt ötvözetet dolgoztunk fel, mely 65% ezüstöt és 35% rezet tartalmazott. Elektrolitként oly kénsavas oldatot alkalmaztunk, mely üzem közben literenként 158 g H2 S04-t és 3,3 g Cu-t és csekély mennyiségben ezüstöt tartalmazott. Az elektrolízist 65 C° hőmérsékleten mintegy 600 A/m2 katódos áramsürüséggel és 400 A/m 2 anódos áramsűrűséggel foganatosítottunk. Az ezüstből és rézből álló fémporkeveréket a hozzátapadó elektrolittal együtt keverőmüben öblítettük, a réz feloldásához szükséges kénsavmennyiség beadagolása után mintegy 80 C°-ra hevítettük és levegő befúvatása, valamint erőteljes keverés közben a "keverékből a rezet kioldottuk, ami mintegy 2 órán át tartott. A szűrés és gondos mosás után kapott ezüstport bóraxadalékkal agyagtégelyben beolvasztottuk és a csekély rézmennyiség járulékos elsalakosodása következtében oly ezüstöt kaptunk, mely már csupán 0,035% Cu-t tartalmazott. A kilúgozás után kapott ezüst ezüsttartalma 99,90% és réztartalma csupán mintegy 0,04% volt. A találmány szerinti elválasztóeljárással a legkülönbözőbb fajtájú nemesfémtartalmú ötvözetekből, melyeknek nemesfémtartalma csekély is lehet, tiszta nemes fémeket nyerhetünk ki. Az új eljárás csekély idő- és munkaszükséglet mellett oly egyszerű módon foganatosítható, hogy gyakorlatilag quantitativ elválasztást érhetünk el anélkül, hogy a nemesfémekből veszteségeket okozó különböző közbülső termékek keletkeznének. A találmány szerinti ^eljárás tehát az eddig szokásos elválasztó eljárással szemben általános alkalmazhatósága következtében értékes technikai haladást jelent. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás nemesfémtartalmú hulladékfémek szétválasztására, melyre jellemző, hogy a hulladékfémet oldódó anódaként vizes elektrolízisnek vetjük alá akként, hogy az ezüst és réz ötvözőösszetevők fémes porkeverék alakjában csapódnak ki és e fémkeveréket az anódaiszappal együtt fogjuk fel, majd a fémkeverékporból és anódaiszapból álló keveréket közvetlenül egy vagy több kilúgozó eljárásnak vetjük alá és a visszamaradó nemesfémport önmagukban ismert eljárások szerint az egyes finomfémekre tovább dolgozzuk fel, mimellett ha csupán ezüst van jelen, azt előnyösen megfelelő adalékokkal, mint bóraxxal, salétrom beadagolása mellett, beolvasztjuk, vagy amennyiben oly nemesfémporkeveréket kaptunk, mely ezüst mellett aranyat és adott esetben platinafémeket tartalmaz, ezt összetételének megfelelően közvetlenül vegyi úton választjuk szét vagy közvetlenül anódokká olvasztjuk be és elektrolitos úton tovább dolgozzuk fel. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy elektrolitként oly vizes oldatot használunk, amelyben a nemesfémek az elektrolízis feltételei mellett oldahatatlanok. 3. Az 1. vagy 2 igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, melyre jellemző, hogy kiindulási elektrolitként 60—80 C° hőmérsékletű kénsavat használunk, mely literenként 150—270 g H2 S04-t tartalmaz.
