135796. lajstromszámú szabadalom • Rugós párnázat

Megjelent 1950. évi január hó 16-án. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 135796. SZÁM. 34 g 11—21 OSZTÁLY. _ R-8638. ALAPSZÁM. (XVI/a.) Rugós párnázat. Magyar Ruggyantaárugyár R.-T., Budapest. A bejelentés napja : 1943. évi május hó 15. A 123.064. sz. szabadhatom szerinti, egyetlen drótból folytonosan előállított rúgósorozatokból kialakított párnázó betéteknél, amelyekinél a kettőnél több rúgótag-5 ból álló sorozatiban bármely tekercsrugó menetiránya, a rúgósorozat honiloksíkjától kiindulva, mindkét szomszédos tekercsrugóéval ellentétes, két rúgósorozat kétkét rúgótagja között, tehát egy négy rúgó 10 tag alkottai tér felületén, mélyedés keletkezik. Ennek a mélyedésnek a megszüntetése céljából eddig akként jártak el, hogy azt a szomszédos rúgósorozatok két-két rűgótagjának összekötő drótsziakaszára felis erősített külön kapcsolótaggíal, pl. dróttal, fémszalaggal áthidalták. Ezek a kapcsolótagok a párnázat terheléséből eredő feszültséget egyenletesebben osztjiák el, miáltal ugyanazon terhelés kirúgőzására vé-20 konyább drótot használhatunk. A rúgótagokat összekötő drotszakaszok tetszőleges alakúak, pl. egyenesvonail alakúak lehetnek, azonban a, kapcsolőtagolk rövidítése; végett célszerű az összekötő drót-25 szakaszokat a szomszédos tekercsek közös érintőjéből a kapcsolótagok felé töhbé-kevésbbé kigörbíteni. E kigörbítést lehet oly mértékben is foganatosítani, hogy az egymás felé kigörbített drótszakaszok egymást 30 fedjék. Ekkor ugyanis e kigörbített összekötő drótszakaszok közvetlenül egymásba fűzhetők, ami által iá külön kapcsolótagok mellőzhetőkké válnak. További előnnyel jár, ha az összekötő 35 drótszakaszok szárai áthurkoltak, mert ennek folytán a-terhelés kirúgó zása még tökéletesebb, másrészt a kapcsolótag szilárd rögzítése 'könnyebb. Az említett megoldások közös hátránya azonban, hogy a két szomszédos rúgósoro- 40 zat két-két szomszédos rúgótagja közötti, tehát a négy rúgótag alkotta, teret áthidaló és a rúgósorozat homlok-, illetve fenéksíkjában fekvő összekőlőrészek, akár külön kapcsolói agokból, akár a kigörbített, eset- 45 leg áthurkolt, összekötő drótszakaszok egymásba fűzött kapcsolatából állanak, az egymás után következő rúgósorozatpároknak ugyanarra a: helyére kerülnek. Ennek következtéiben az egymással szomszédos rúgó- 50 sorozatpárok egyes rúgó tagjainak összekötőrészei a párnázóbetét homlok-, illetve fenéksíkjában, a rúgósorozatok egyes tekercseinek tengelyiéit a homloksíkban öszszekötő egyenesekre merőleges egyenesek 55 mentén fekszenek, mégpedig olymódon, hogy ez egyenesek a homlok- és fenéksíkban egymáshoz képest egy-egy tekereslávolsággal el vannak tolva. Az összekölőrészeknek vázolt elhelyez- QQ kedési módja azonban hátrányos, mert az összekötőrészek alkotta egyenesek közötti tekeresérintkezési helyek az előbhiieikfce] párhuzamos egyenesek mentén a homloksík alatt, illetve a fenéksík felett fekszenek, 65 iiiinek folytán az említett egyenesek féltávolságában futó párhuzamos egyenesek mentén a -mechanikád szilárdság csekélyebb. A betét felületén tehát mechanikai