135787. lajstromszámú szabadalom • Berendezés ultranagyfrekvenciás villamos rezgések erősitésére vagy létesitésére
2 135181. sebességkülönbségek fellépnek-e. A kívánt futóidőkülönbségeket pl. akként kaphatjuk, hogy az elektronokat 'ugyanazzal a sebességgel különböző hosszúságú pályákon 5 járatjuk át. A «sebességmoduláció»-nak megfelelően azt a jelenséget, melyet a találmány szerinti berendezésnél íalkalmazunk, «futóidőmoduláció»-ínak nevezhet -nők. A «sébesiségmoduláció»-val dolgozó 10 berendezésekkel szembein a találmány iazt a lényeges előnyt nyújtja, hogy szokásos (legfeljebb néhány száz Voltot kitevő) tápfeszültségekkel dolgozhatunk. A találmányi még részletesebben a rajig zon látható foganatosítási példái kapcsán • magyarázzuk meg. Az 1. ábrán olyan erősíi őkapcsolás látható, mely közvetlen hevítésű (1) wolfranir katódával, (2) vezérlőráccsal, (3) árnyé-9Q kolóráccsal és (4) anódával ellátott tetródát tartalmaz. A vezérlőrács és katóda között (5) beinenőrezgőikör van, melyen át a felerősítendő rezgések fellépnek. Az anódakörben (G) kimenőrezgőkör fekszik. 2r> melyről a felerősített rezgésiekéit levesszük. Az egyes elektródák tápfeszültségei akként vannak méretezve, hogy ia vezérlőrács és katóda között nem lép tértöltés. A ; katóda ez, esetben ,az ú. n. «telítési áram»-oí 3Q szolgállatja, úgyhogy i»z elektronáram intenzitás vezér lése a A'ezérlőrács segélyével nem lehetséges. Ennek következtében a : cső sztatikái meredekség-ének értéke a munkapontban null© Tudvalévő, hogy 35 oxidkatódák alkalmazásánál gyakorlatilag lehetetlen a katódaáram teli lésének ellérése. Ez.okból használunk ez esetten wolframkatódát. A felerősítendő rezgések kis trekvieur 40 ciái esetében az ismertelett kapcsolás egyáltalában nem eredményez erősítést, tiltranagyfrekveneiák esetében azonban ennek ellenére tetemes erősítést kapunk, -mégt. pedig a következő jelenség alapján. 4,5 Az elektronoknak a katóda és amoda közötti futóideje annál nagyobb, minél kisebb a vezérlőráesfeszültség. Ha most <a> vezérlőrácsíészültségét határozott időközbe 11 állandóan- csökkenni hagyjuk, mindéi? 50 'egyes' következő elektron futóidejie Valamivel nagyobb, mint az előző elektroné, úgy hogy az elektronoknak ,az anódára való beérkezési időpontjai közötti különbségek na' gyobbak, mint amilyen időközzel ezek a« 55 elektronok a katódáról elindultok. Az anódára folyó elektronáriam intenzitása tehát csökkent. Fordítva pedig az lanódára folyó elektronáram intenzitását azzal növelhetjük, hogy a vezérlőrácsfeszültséget határozott időn át állandóan nómi hagyjuk, 60 mely esetben az eletronoknak jaz anódára való beérkezési időpontjai közötti külömbségek kisebbek, mint amilyen időközzel1 ezek az elektronok a katódáról elindultak. Az anódáram említett csökkenése, illetve nö- e5 vekedése azonban gyakorlatilag csak aikikíor érezhető, ha a vezérlőiráosíeszülfcség csökkenése, illetve növekedése igen gyorsan történik. Ez a követelmény akkor van kielégítve, ha erre a vezérlőrácsria ultra'- 70 nagyfrekvenciás váltófeszültséget kapcsolunk. Dacára jannak, hogy a sztatikái meredekség nulla, ebben az esetbiein tehát mégis adódik dinamikád meredekség és ez ugyanolyan nagyságrendű lehet, mint a 75 cső szatikai meredeksége la szokásos munkapontba való beállításnál (pl. 2 mA/V). Ez a dinamikai meredekség termeszeszelesen akkor is fellép, ha & csövet nem állítottuk be «;telíLés»-re., ez eseilihein azon- 80 ban szuperponálva van a szokásos, intenzításvezérléssel kapott meredekségne. Az in•teiuitásvezérlés esetében azonban tetemes bemenóesillapítás lép fel, miértis a találmány szerint az egyidejű intenzításvezér- 85 lést «teli Lés»-re való beállítással elhárítjuk. Ezenkívül az a dinamikái meredekség, melyet a találmány szerint futóidőmodulációval elérünk, értelemszerűen annál nagyobb, minél több elektron van alávetve sa futó-,90 idővezériéisnek. Észért fontos, hogy megakadályozzuk tértöltés fellépését, ami a vezérlés számára rendelkezésre álló elektronok számát felesleges módon csökkentené. A kívánt «telítés»-t ú. n. dértöltésrács», 95 azaz ia vézérlőelektróda katódaoldjalán elrendezett, pozitív potenciálú rács segélyével is elérhetjük, amely valamennyi rendelkezésre álló elektront a katódából úgyszólván kiszívja- Ebben az esetben oxidkató- 100 dát is alkalmazhatunk. Emellett az elektródák előfeszültségeit akként kell méreteznünk, hogy a vezérlőelektróda közelébe jutó elektronok vagy gyakorlatilag valamennyien a vezérlőelektróda nyílásain át- 105 lépnek, vagy pedig gyakorlatilag valamenynyién a vezérlőelektróda előtt megfordítják az irányukat és visszafolynak a tériöltésrács felé. Ezzel elérjük azt, hogy a lerí öltésrács és a további pozitív elektródák 110 közötti árameloszMs vezérlése a vezérlőelektródával lehetetlen, úgyhogy a munkatpontbeli sztatikái meredekség ismét nullával egyenlő. A lálálmáinyniak olyan foganatosítási példái, melyeknél ezt az alap- 115 gondolatot megvalósítottuk,. ia 2- és 3. ábrán láthatók.
