135730. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső
2 135730. riunk érteni, ellentétben azokkal, melyek előzőleg már meglévő oxidbak a magra való felvitelével, vagy pedig oxidképzésre alkalmas vegyületeknek (tehát nem magának az 5 oxid egy vagy több fémének) a magon történő oxidálásával kaphatók. Magasabb hőfokon is jól szigetelő, ellenállóképes oxidbevonatok pedig csak megfelelő fémek vagy fémötvözetek felületi oxidálásával lévén 10 kaphatók, az oxidálandó fémet vagy ötvözetet a bevonattól a mindenkori körülmények mellett megkívánt tulajdonságoknak megfelelően kell megválasztani. E követelmények egyben a bevonat szükséges szige-15 telési ellenállására és vastagságára nézve is mérvadók. Tekintettel arra, hogy a fémoxjdbevonatot több okból, főleg azonban a megkívánt méretbeli pontosság biztosítása céljából, le-20 hetőleg vékonyra ajánlatos készíteni, és hogy olyan bevonatok létesítése kívánatos, melyek kemények és ledörzsöléssel szemben is ellenállók, a találmány szerinti célokra legjobban az olyan bevonatok felelnek meg, 25 melyeket alumínium vagy alumíniumötvözetek felületi oxidálásával készítünk. Ezen bevonatok vastagsága például 15—20 mikron lehet, mely vastagság megválasztására rendszerint az a mérvadó, hogy a szigetelési 30 ellenállásnak az egymástól elszigetelendő'két fémes alkatrész között mekkorának kell lennie. A jelenlegi rádiócsöveknél rendszerint mintegy 100 megohm szigetelési ellenállás lévén kívánatos, az oxidréteg szigete-35 lési ellenállása, ha az egymástól oxidréteggel szigetelndő mindkét fémes alkatrész felületileg oxidált, célszerűen legalább 50, ha csak az egyik felületileg oxidált, célszerűen legalább 100 megohm kell, hogy legyen, néi0 mely esetben pedig még jóval több. Ezek az értékek azonban tapasztalat szerint az ismert eljárásokkal készült felületi alumíniumoxidrétegeknél már 7—25 mikron rétegvastagság mellett elérhetők. E rétegek tud-45 valevőleg igen kemények és ledörzsöléssel szemben is olyan ellenállóképesek, hogy szigetelési ellenállásuk számottevő csökkenésétől a cső normális élettartama alatt nem kell tartani. 50 A cső szerelésekori szándékolatlan megsérülésük az egyéb alkatú csöveknél ezidőszeiint is szokásos gondosságú szerelés esetén nem fordul elő, sőt nagy felületi keménységük az eddig szokásosnál szorosabb. 55 illesztéseket, azaz nagyobb, pontosságot, enged1 meg. Tapasztalataink szerint a legnagyobb fajlagos szigetelési ellenállású oxidrétegeket tiszta alumínium felületi oxidálásával kaphatjuk, és ezért valamint az ilyen rétegek 60 egyéb kedvező tulajdonságai folytán ez esetben már igen csekély rétegvastagságok elegendők, melyek azonban attól is függnek, hogy a réteget a számos ismeretes felületi oxidáló eljárás közül melyikkel, azaz milyen 65 módon állítottuk elő. Alumíniumötvözetek felületi oxidálása ©setén magnéziumtartalmú ötvözetek alkalmazása bizonyult célszerűnek, de a követelményeknek bizonyos esetekben még jól megfelelő szigetelőrétegeket kap- 70 hatunk magnézium, berillium, thorium, vagy ezeket túlnyomórészben tartalmazó ötvözetek megfelelő felületi oxidálásával is. Tekintettel az alumíniumnak néhány olyan tulajdonságára, melyek folytán az bi- 75 zonyos csőalkatrészékként nem jól használható és nagyobb alumíniumtömegeknek a csőben való jelenléte hátrányos, sok esetben célszerűen úgy járunk el, hogy a szigetelendő fémes alkatrészt a rendeltetésének 80 egyébként jól megfelelő fémből, például vörösrézből, nikkelből vagy vasból készítjük, alumíniummal bevonjuk és azután e bevonatot, adott esetben csak a kívánt helyen, vagy helyeken, felületileg oxidáljuk. Cél- 85 szerű, ha az ilyen, azaz a felületi oxidréteg fémjéből álló fémbevonat a tőle 'eltérő anyagú magfémtesten csak vékony bevonat alakjában van jelen, melynek eredeti vastagsága például 10—50 mikron, oxidálás 90 utáni vastagsága tehát még jóval kisebb. A magfémtestnek a felületileg oxidálandó fémmel vagy ötvözettel való bevonása tetszőleges módon, például fémolvadékba való mártás, azon való áthúzás, elektrolitikus für- 95 dőben való kezelés, stb. útján történhet. A találmány szerinti szigetelésnek igen nagy előnye, hogy azt magán a fémes csőalkatrészen, sőt esetleg csak annak egy vagy több helyén létesítve, az elektródarendszer- 100 bői a nem-fémes alkatrészeket messzemenően vagy teljesen kiküszöbölhetjük és külön távolságtartószervek alkalmazását mellőzhetjük vagy a távolságtartószervet egyéb célra, pl. árnyékólópaizsként, is használhat- 105 juk. Az utóbbi lehetőség ugyan önmagában véve ismeretes, azonban, e célra eddig rendszerint fordítva jártak el, azaz a szigetelő anyagú, például csillámlemez alkotta, táyolságtartószervet vonták be felülete kívánt 110 részein vezetőréteggel, például fém- vagy grafitréteggel; melyet a csőben annak valamely meghatározott potenciálú pontjához kapcsoltak. Ezzel szemben a találmány szerint az ilyen árnyékólópaizsként is működő 115 távolságtartószerv például vaslemez lehet, mely alumíniumbevonatú, és e bevonat a szigetelési helyeken felületileg oxidálva van.
