135694. lajstromszámú szabadalom • Beállítóberendezés fényelektromos megvilágításmérővel ellátott fényképezőgépekhez

4 135694. gyűrűt visszaforgatással szemben nem kell külön biztosítanunk, úgyhogy ennél a kiviteli alaknál a (87) és (107) kilincsekét, valamint a (77) rád alsó részét elhagyhatjuk. 5 Ennek a kiviteli alaknak az az előnye, hogy a (49) ütközőre nyomást és a (15) forgótekercs érzékeny tengelyére emelőhatást egyedül a (115) rúgó fejt ki, ós így ez az erő a gépet kezelő személy erejétől íüg-10 getlen. Ezt a célt megközelítően azzal is elérhetjük, hogy az 1. ábra szerinti kiviteli • példánál az (59) fogantyút az (51) fogazottrúddal nem közvetlenül, hanem vonórúgón át kapcsoljuk, úgyhogy az érzékeny részekre 15 kifejtett erő sohasem lehet nagyobb, mint az ezzel a rugóval átvihető erő. Emellett az összes effajta berendezéseknél, így az 1. ábra szerinti berendezésnél is az érzékeny részeket azzal kímélhetjük, hogy az 20 (51), illetve (113) fogazottrúdón féket, pl. kerekes • gátlóművet, vagy levegővel töl -tött hengerben csúszó dugattyút rendezünk el, úgyhogy a fogazottrúd túlheves mozdulatait kiküszöböljük. 25 Ugyanebből a célból az (51) fogazottrúd és (59) fogantyú közé ki-iricskapcsolöt is iktathatunk. A 6 ábra ilyen elrendezést mutat. Ennél a kiviteli példánál a (126) fogazottrúdnak (mely az (51) fogazöttrúd-30 nak felel meg) a fogazásával szemben lévő oldalán (127) rovátkái vannak, amelyekbe az (59) fogantyúban forgathatóan ágyazott és a (Í29) nyomórúgóval a (127) rovátkák felé nyomott (128) ki'incs kapaszkodik. Az 35 (59) fogantyúnak lefelé való mozgatásakor a fogantyú (126) fogazottrudat magával viszi mindaddig, míg a forgótekerccsel kapcsolt (45) fogaskerék (47) válla a (49) ütközőre nem fekszik fel. Ha ekkor az (59) 40 fogantyút tovább mozgatjuk, akkor a (128) kiincs a (129) nyomórúgó hatásával szemben a rovátkákon elcsúszik. A találmány további kiviteli példáját a 7—9. ábrák szemléltetik. 4.5 Itt a (45) fogaskerék helyett hengeres (130) tárcsát rendeztünk el, melyet a (131) szalag hurkol körül. A szalag egyik vége (133)-nál, az előbbi példák szerinti (51, 113), illetőleg (126) fogazottrudat helyet-50 tesítő (135) tolórúdon van rögzítve, miméilet a szalag másik vége az (59) fogantyúval helytállóan összekötött (137) csapon van rögzítve. E csapot a (139) rúgó felfelé húzza, minek következtében — miként azt a 7. 55 ábra szemlélteti — a ,-130) tárcsát körülhurkoló (131) szalag %3zítésmentessó válik, úgyhogy a (15) forgótekercselt összekapcsolt (130) tárcsa szabadon elfordulhat. Avégből, hogy a nyugalmi helyzetben a (130) tárcsa elfordulásakor a (131) szalag 60 lecsúszását meggátol juk és egyidejűleg a (130) tárcsa teljes felszabadítását biztosítsuk, a (130) tárcsát célszerűen helytálló (134) védőtokkal borítjuk, amelynek belső oldalára a (131) szalag a (139) rúgó hatása alatt 65 felfeküdhet, (lásd 7. ábrát). A (130) tárcsán (141) ütköző van, mely a helytálló (143) ütközővel működik együtt. Avégett, hogy a forgótekercs tengelyére ható oldalnyomást lehetőleg elkerüljük, a 70 (143) ütközőt célszerűen úgy rendezzük el, hogy a (141) ütköző arra a (131) szalag húzási irányában hat. Ha a (143) ütközőt villaszerűén alakítjuk ki és két (141) ütközőt rendezünk el, melyek a (130) tárcsa mind- 75 két oldalán helyezkednek el, és a forgótengelytől, a (131) szalaggal azonos távolságban vannak, akkor a tekercs tengelyére kifejtett minden káros hatást kiküszöbölhetünk. A megvilágítási idő beállítására az 80 (59) fogantyút megint lefelé mozgatjuk, amivel először a (131) szalagot feszítjük (8. ábra), majd a szalag a (135) tolórudat lefelé mozgatja, aminek következtében úgy mint a fentebb ismertetett példáknál, a 85 (67, 71) rudazaton át a (73) beállítógyűrűt mindaddig elforgatjuk, míg a (130) tárcsa (141) ütközője a helytálló (143) ütközőt nem érinti. A további folyamatok eleinte az először ismertetett kiviteli példával azonosak. 90 A zár oldása után a (136) tolórudat a (145) rúgó felfelé mozgatja vissza, úgyhogy a (73) beállítógyűrű újból kiindulási helyzetébe tér vissza. Ha előnyösnek mutatkozik, hogy a fel- 95 vételi anyag fényérzékenységét, illetve a rekesznyííást ne villamos ellenállásókkal, hanem mechanikai úton vegyük tekintetbe, vagy ha még egyéb tényezőket, pl. polarizáló szűrőket vagy színszűrőket is tekin- lOO tétbe kell vennünk, akkor ezt a 10—13. ábrán szemléltetett berendezésekkel foganatosíthatjuk. A 10. és 11. ábra szerinti kiviteli példánál a (150) fogasrúdnak, mely az 1—6. 105 ábrák (51), illetve (113) vagy (126) fogasrúdjának felel meg, (152) hasítéka" van, amelyben (154) csúszótag van csúsztatható an ágyazva. E csúszótag (156) íogasrudat hord, melybe a (160) tengelyen elrendezett kis no (158) fogaskerék kapaszkodik. E tengely a a (150) fogasrudat az (59) beállítófogantyúval összekötő részben van ágyazva es külső végén (162) beállítóemelőt hord. A beállító -emelőn a (164) ablak mellett (166) jel van, 115 mely a (168) beosztással működik együtt, melynek (169) hordozólapja az (59) fogantyúval helytállóan össze van kötve. Ezen