135675. lajstromszámú szabadalom • Forgómágnes vezérlő- vagy szabályozóberendezésekhez

135675 S A 4., 5. és 6. ábra a forgómághes vezér­lésére, három kapcsolási vázlatot szem­léltet. A 4. ábra értelmében a két (FO és (F2)-vel jelölt mezőtekercs állandóan ger-5 jesztett és úgy van kapcsolva, hogy a köztük lévő légrés mindkét oldalán ellen­tétes értelmű mágnessarkok keletkeznak. A horgonytekeres osztott. A horgony (Án­gyéi és (A>)-vel jelölt tekercsrészei pigymás-0 sal szemben mágneses differenciálkapcso­lásban vannak. A horgonytekercs meg nem osztottan, hídkapcsolás átlójában is le­hetne. A szemléltetett difíerenciálkapcso­lásnak azonban az az előnye, hogy a tel-5 jesítmény jobban kihasználható. Ha ia dif­ferenciálkapcsolás ki van egyenlítve, ak­kor a horgonytekercs mindkét része egy­formány erősen gerjed és a horgony te­kercsrészei által körülvett mágneses flu-0 xusok kölcsönös egymásrahatása következ­tében az eredő horgony fluxus nullával egyenlő, úgyhogy, a horgoiny középhelyze­tében van. Az átlóban fekvő (G) nullamű­szer jelzi közben a vezérlőáram nullaérté-5 két. Ha a kapcsolást mérő- vagy szabá­lyozó-érték elhangolja, akkor a horgony egyik tekercsében lévő áram túlsúlyba ke­rül a horgony másik tekercsében lévő árammal szemben, A horgony ennek meg­i0 felelőén sarkított lesz, anrikoris a ger­jesztő mágnesrendszer egyúttal a horgony­fluxus mágneses mellékáramkörét képezi és a horgony- a gerjesztő mágnesirendszer ellentétes előjelű sarka felé mozdul! el. 15 Az 5. ábra. a két (Fi) és (F-) gerjiesztő mezőtekercset, mint hídkapcsolás külső el­lenállásait szemlélteti, amikor a két mező­tekercs egymást erősíti és ellentéties ér­telmű mágnessarkokat létesít, míg a hor-0 gonytekercs árammentes és ezért haszná­laton kívül van. A hídnak a mérő- vagy szabályozóérték következtében beálló el­hangolódásánál, ami a híd átlós ágában lévő (G) műszeren- felismerhető — a két 5 gerjesztősarkhoz tartozó ampermenetek megváltoznak. Mivel a horgony a gerje ztő mágnesrendszer magnets neTékáramköríei­ként szerepel, a két gerjesztősark egyenlőt­lenül mágneseződhet és ezáltal a horgonyra 0 erő hat. A 6. ábra olyan kapcsolást szemléltet, mely azt a vezérlőhatást egyesíti, melyet a vezérlőáram a 4. ábra szerinti állandó mezőnél létesített, továbbá, melyet az 5. 5 ábra szerinti két mező-gerjesztőáram kü­lönbözősége létesített, és ilymódon, igen csekély vezérlőaram esetén, a forgatónyo­malék optimumának elérését tes:i lehetővé. A 6. ábra szerinti kapcsolásnál a két (Fx ) és (Fo) mezőtekercs híd két külső ellenál- 60 lását alkotja, melynek átlójiiban a horgony (A) tekercse fekszik. Tegyük fel, hogy a vezérlőimpulzus nulla értékénél a horgony (A) tekercse árammentes. Ekkor a két .mezőtekercset (J) áram gerjeszti. Ez a 65 gerjesztés különnemű mágneses sarkokat létesít. Ha vezérlőimpulzus következménye­ként a horgony (A) tekercsét (i) vezérlő­áram gerjeszti, akkor az a horgonyt sar­kítja, és aszerint, hogy a horgory szabadon 70 mozgó végén északi vagy déli sark kelet­kezik, azt az egyik vagy a másik gerjesztő sark magához vonzza, illetve a hozzátar­tozó másik sark eltaszítja. Az (i) horgony­áram következtében az ampermenet szám 75 az egyik gerjesztőtekercsfcen növeíkszik és ezzel egyidejűleg a másik gerjiesztőtekercs­ben csökken. A kapcsolás emellett olyan, hogy annak a sarknak ampermenetszáma növekszik, illetve csökken, amelyhez a 80 horgony az (i) vezérlőáram hatására köze­ledik, illetve, amelytől a horgory távolodik. Az egyik sark ampermenetszám növekedé­sének a horgonyra kifejtett forgatónyoma­ték növekedés a következménye. 85 A forgómágnes természetesen úgy is ki­alakítható, hogy a horgonyt vagy a mágr nessarkokat több vezérlőtekercs befolyá­solja, úgyhogy különböző, egyes impulzu­sok összegeződnek. Ilyen kapcsolást a 7. 90 ábra szemléltet, melynél a horgony (Al5 A2 ) tekercsein különböző vezérlőáramok folynak át. Megfelelő módon több mező­tekercspárt is elrendezhetünk, melyek ha­tása egymásra felülhe'yezkedik. - 95 Ahelyett, hogy különnemű gerjesztősar­kokkal dolgozunk, a horgonnyal szemben­álló gerjesztő mágnessarkok egyneműek is lehetnek. Ennek az a következménye, hogy a két sarkfluxus összege a horgonyon fo- 100 lyik át és, hogy a horgony keresztmet-r sze'ének megfelelően nagynak kell lennie. • Ebben az esetben azt a kapcsolást alkal­mazhatjuk, melyet az 5. ábra szemléltet, amikoris azonban a két mezőtekereset — 105 egynemű sarkok létesítésére — át kell sar­kítani, vagy a 4. ábra szerinti kapcso­lást úgy változtathatjuk meg, ho^y a hor­gony állandáan gerjesztett és a mezők d'f­ferenciálkapc:olásiban vannak. Ha a kap- no csolások elhangolódásánál a vezérlőáram az egyik mágnessarkot erősí'i, iretve a má­sik mágnest megfelelő mértékben gyengíti, akkor a horgony a megerősített mágnes­sark felé közeledik, illetve a gyengített 115 mágnessarktól távolodik. A találmány szerinti forgómágnes fel­építése különféle lehet, pl. a forgóhorgony-

Next

/
Oldalképek
Tartalom