135643. lajstromszámú szabadalom • Berendezés állások villamos átvitelére
ta®6?43. rőtengelye lehet. Az alapállásban a mágnesek, félig fedik mindegyik maginetroncsövet. Ez az állás meghatározza a munkialporít helyzetéit az anódáramát a mágneses 5 mező függvényében ábrázoló jelleggörbén. A munkapontot úgy választjuk meg, hogy mindkét elektronszakasz ellenállása körülbelüli egyforma legyen. A (20, 120) ellenállások arányának megfelelő mcgválasztá-, 10 sával! teljesen kiegyensúlyozhatjuk a hídkapcsolást és mentesíthetjük áramtól a jelzőműszert. A (31) tengely forgásakor az egyik magnetroncső, például a (21) eső, mélyebben behatói a mágneses mezőbe, a 15 (121) cső pedig elhagyja a mágneses mezőt. Ennek folytán a (21) cső elektron&zakaszáiiak ellenállása növekszik, a (121) eső elek-Ironszakaszának ellenállása pedig csökken s így a jelzőműszerben a (24) nyíllal jelzett 20 áram folyik. A két mágnes forgási irányának megfordulásiakor megfordul a hídáram iránya* is, ennek az áramnak iránya ős nagysága tehát a mágnesek állásától függ, vagyai» attól a szögtől, amelyet |ai 25 két mágnes összekötő vonala az alapvonallá! bezár. A fogyasztóhoz két (28, 128) tekercsből és a visszavezetés fokának beállítására való ;29) szabályozóellenálláshóli összetett vissza-30 vezetőkör van párhuzamosan kapcsolva. A visszavezető tekercsek a 3. ábrán látható módon veszik körül a magnetroncsöveket. A (28) tekerccsel létesített mágneses mező merőleges a (27) vezérlőmágnessel létesített 35 mágneses mezőre, azonban az elektródák kialakítása folytán ugyanúgy liláit, mint ai vezérlő mágneses mező. A mágneses viszonyokat úgy választottuk meg, bogy: a két visszavezetett mágnesei mező ellenkezik a 40 vezérlő mágneses tereknek a két vezérlőmágnes forgása okozta változásával. A találmányt olyan berendezésekre is alkalmazni lehet, amelyekben ia kimenőáram erősítőn át ju t a vevőberendezésbe. 45 'A 4. ábra ilyen összetett berendezés vázlata, amelyben az A jelzi ia lulajidonképeui ábrázolóké szüléket, például a fent ism értett berendezések egyikét, B pedig az erősítőt. Az eredmény vonallal rajzolt (40) nyíl 50 adókészüllékkel, például mágnes útján az A berendezéshez juttatott fizikai értékel ábrázolja. Az A berendezés kimenőenergiájának egyrészét a (41) nyíllal jelzett módon a fent ismertetett visszavezetésre lehet fel-55 használni. A szemléltetett elrendezésben a B erősítő kimenőárama, illetőleg kimenőfeszültsége az erősítő erősítési tényezőjének állapot^ tényezőktől, például1 hálózati feszültségtől függő változásaitól függne. Ezt a hátrányt a találmány szerint akként 60 küszöböljük ki, hogy a (41) visszavezetés mellett, vagy helyett a B erősítő kimenőenergiájának egyrészét is visszavezetjük, minta (42) nyír jelzi. Ez esetben a feljebbemlített egyenletbe a V tényező helyiébe 65 a • V. V* szorzat lép, amelyben V a B erősítő erősítési tényezője. A fentebbi fejtegetések alapján megállapíthatjuk, hogy a. (42) visszavezetés a.teljes berendezési függetleníti a befolyásoló tényezőktől. 70 A 4. ábra szerinti vázlatnak megfelelő olyan' kiviteli példát, amelyben a B erősítő kimenőárama létesíti a visszavezetett folyamokat, az 5. ábra szemléltet. Az A ábrázoló készüléket itt is vasmagos fojtó- "5 tekercsek alkotják, amelyeknek ellenállása a mágneses áteresztőképességnek mágneses mezővél való változtatása útján vezérélhető. A berendezést két egyforma felépítésű és hatás módú I és II egység al- 80 kotja. Először az I egységgel foglalkozunk: Mágnesesen nagyon jól vezető anyagból készült háromszárú (52) mag külső szárain (51, 51) tekercs van. A mag középső szárának a 6. ábrán lálható légrésében ál- 85 landó (53) mágnes forgatható. Az (51, 51) munkatekercset | váltóáramú hálózat táplálja két egyforma másodlagos (55,155) tekerccsel rendelkező transzformátoron át. A munkatekercs áramkörében pl. Graetz- 90 kapcsolású száraz-egyenirányítókból össze- ' tett (56) egyenirányító berendezés, van, amely egy! alább említett fogyasztót és az (52) mag- középső szárán elrendezett (57) tekercset táplál egyenárammal. 95 Amikor az (53) vezérlőmágnes alapállásából elfordul, a magban az (53') nyíllal* jelzett mágneses egyenfölyamokat létesít, amelyek megváltoztatják a mag mágneses áteresztőképességét és evvel a • fojtótekercs 100 ellenállását. Ehhez az egyenfölyamhoz az (57) tekercsben folyó árammal létesített (57') egyenfolyam keveredik hozzá. Ezek az egy euf oly amok á mágnes ábrázolt helyzetében összegeződnék, a mágnesnek az 105 alapállásához részarányos állásában pedig részben megsemmisítik egymást. Az 1 egység kimenőáramánák a mágnes állásától való függőségét, amelyet a mágnes tengelye és alapállása közötti cp szög hatá- 110 roz meg, a 7. ábra Ji görbéje szemlélteti. Az áram nagysága a feltételezett irányú forgás esetében alapértékből kiindulva növekszik, míg el nem ér egy telítési értéket, ellenkező irányú forgás; esetében pedig 115 gyakorlatilag változatlan marad. A II egység az (53) mágnessel kényszerülve együttforgó, például viele közős, az
