135628. lajstromszámú szabadalom • Közbeeső elintézés miatt később hirdetjük

135628. 3 áram bekövetkező csökkenése X' jelfogó elengedését idézi elő. mire az Y' jelfogó gerjed. Az Y' jelfogó működése P jelfogó áramkörét nyitja, mire a híváskereső M 5 mágnese megáll. Y' működésié egyben a híváskereső R jelfogóját gerjeszti, mely az a ési b vonalágakat Q hídjelfogó egyen­súlyban tartott keit tekercsére kapcsolja tovább és ugyanakkor földet ad a hívás-10 kereső c' vezetékére, valamint az n veze­tékre. Az n vezeték az N közös elosztó­készüléket indítja azon célból, hogy a T vizsgálóáramkört ismert módon a követ­kező szabad híváskeresővel hozza kapcso-15 latba. A híváskereső R jelfogójának meg­húzásakor a c' vezeték földelése révén a V cső rácsán a negatív feszültség meg­szűnik, mert a fentebb ismertetett áram­körben e rácsra vezetett negatív feszültség 20 ezúttal'a J és K ellenállások közötti pont­nál mellékúton jut földre cs voínalágon, I 'híváskereső megfelelő W keféjén, c' vezetékén és R jelfogójának muínkaérint­kezőjén át. Erre X' jelfogó ismét azonnal 25 gerjed, Y' jelfogó azonban egy ideig még lassú elengedésű voltánál fogva működ­tetett állapotban marad. Az N 'elosztó­készüléket ismert módon akként rendez­zük el, hogy a T vizsgáló áramkör a 30 következő szabad híváskeresővel mindad­dig ne jusson kapcsolatba, míg az Y* jelfogó nem engedett el. A hívó vonallal most kapcsolódó I híva sker esőben Q hídjelfogó a szo-85 kásos, módon a vonalhúrok revén gerjed, mikoris R jelfogó pl. az ábrázolt tartóáramkörben tartva mamád. A beren­dezés ezután következő működési folya­matai a hívás-keresőn túl a szokásos mó-40 don, célszerűen a Q jelfogó vezérlése alatt mennek végbe. A vonal ekkor kiegyensúlyozott álla­potban vaui, mivel az a ág oldalán K • ellenállás másik vége a c vezetéken át 45 földelődött, míg a b oldalon az azonos értékű L ellenállás a földelt központbeli telephez van állandóan kapcsolva. A K és L ellenállások ekként a Q' híd jelfogó­tekercsek mellékzáraként szerepelnek; mi-50 vei azonban ellenállásuk a beszédáram­köri impedancia értékénél sokszorta na­gyobb, a K és L ellenállások gyakorlati­lag az áramkörben.veszteséget nem idéznek elő. A hívó vonal felől negatív feszültség 55 sem jut ekkor a k' indítóvezétékre, mivel e vonalhoz tartozó K és J ellenállások közötti pont most a c ágon át a fenti ismer letett áramkörben földelt. Y jelfogó elengedése után tehát negatív feszültség mindaddig nem kapcsolódik S indítóáram- 60 kör V csövének rácsára, míg egy másik vonal hívást nem kezdeméjnyez. Megállapítható, hogy ha a szemléltetett vonalak egyike hívott vonal, e vonal c ágára vonal választóról ismert módon adott 65 földfeszültség ugyanígy teszi a vonalat ki­egyensúlyozottá és egyben megakadályozza, hogy a vonal földfeszültséget adjon az S közös indítóáramkörbe, midőn a II horogátkapcsoló a hívott jelentkezésekor 70 zárt. Bár mint láttuk, sem hívó vonal révén, miután azt híváskereső megtalálta, sem hívott vonal révén, miután azt vonalvá­lasztó kiválasztotta, negatív feszültség 75 nem kapcsolódik a k' indító vezetékre, e vezetékre földfeszültség adódik e vonalak révén a hozzájuk tartozó J ellenállásion át. E földfeszültség hívás hamis kezde­ményezését azért nem idézi elő, mivel a 80 V csőnek az X jelfogó elengedtetéséhez negatív feszültségre van szüksége. Fenn áll a lehetősége azonban annjak, hogy ia J ellenálláson át vezetett földfeszültség egy másik hívás helyes lebonyolításait 85 megakadályozza azáltal, hogy a k' indító­vezeték miatta nem válhatik kellő mér­tékben negatívvá. Evégből J ellenállás ér­tékét előnyös! a K és L ellenállásokhoz képesít minél nagyobbra venni,, a k' indító- 90 vezetékhez tartozó résztvevői vonalak számát pedig lehetőleg korlátozni. Aján­latos; továbbá], hogy a K illetőleg L ellen­állás értéke a közlési áramkör impendan­ciájánál jóval nagyobb, mégpedig legalább 95 ötször akkora legyen, mint a jelközlési frekvenciák melleit a vonalnak a rákap­csolt résztvevői ellenállással együtt a köz- , pontból mért impedanciája. A K illetőleg L ellenállási és a jelközlési impedancia 100 közötti viszony célszerűen 10-nél nagyobb, legelőnyösebben pedig 100 körüli, mikoris az okozott átviteli veszteség már elhanya­golható. Szükség esetén a viszonyszám 3 is lehet, ez azonban megközelítőleg 1 db. 105 veszteséggel jár. Elméleti alapon, ha az tat — b vonalak olyan jó szigetelésűek, hogy pl. vonalan­ként 100 megohm,, vagy nagyobb a le­vezetési ellenállásuk és ha K és L ellen- 110 állások aránylag kicsinyek,, de a V cső G ráqshevezetését és a J ellenállásokat kel­lően arányosítjuk (pl. K és L'számára 5.000—5.000 ohmot, G számára 10,000 ohmotj, J számára pedig 100.000 ohmot 115 válaszltunk),, továbbá feltesszük, hogy a vonalaknak nem több, mint llo/0-a foglalt egyidőben,, mint hívó vagy hívott vonal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom