135560. lajstromszámú szabadalom • Merítővedres kotrógép

135560. 8 : egyidejűleg a kotróhelyzetnek is megfelel. Minthogy a (10) fékkorong a (42) fékszaiag révén a (9) kengyellel vian összekötve, a (3) tolólap helyzete eközben a vederhez 5 viszonyítva nem változik. E munkamenetnél azonban a (44) rúd hosszát változtatni kell, minthogy a (43) emelőkaron levő (55) forgási pont és a (45) emelőn levő (56) forgási pont közötti távolság változó. Evégett 10 a (44) rúdon hosszúkás (57) nyílás; van kialakítva, amelyben az (55) csap élmozdul•• hat. Ha a veder a kotró-, illetve kiürítő helyzetbe jut és a (36) szán, amelyen a (9) kengyel a (37) pontban fel van erősítve, a gém-15 csúcs (1) kinyúlóján levő (24) ütközőre támaszkodik, akkor a (7) bildentőhuzal továbbhúzása révén a (44) rúddal csuklósan összekötött (43) kar a (45), (46) emelő révén a (c) helyzetből a.(d) helyzetbe kerül és eközben 20 a (3) lapot az (a) helyzetből a (b) helyzetbe mozdítja el és ilymódori a vedret kiüríti. Minthogy a (42) féks'zalag végei rugóval terheltek, ígv a fék nyomatéka maidnem független a fékbetét súrlódási tényezőjétől. 25 A (3) tolólapnak ia (b) helyzetből az (a) helyzetbe, tehát a vedren levő (48) ü-tköző felé való visszaforgatása, a (15) huzal húzásával és a (7) billentőhuzal egyidejű elengedésével történik. Eközben a (10) fé-80 kezőkorong ia meghúzott (42) fékszalag alatt forog. Ezek titán a veder újból működésre '•kész a legközelebbi kotrási folyamat számára. -A (10) fék és a (42) fékszalag további ki-35 alakításának egy másik példáját a 4. ábra és tannak x—x metszete szerinti 5. ábra mutatja. A (8) kötélkoröng és a.(10) fékkorong, valamint a (43) kar egymással szilárdan vanak összekötve és együtt forgat-40 hatóan vannak a (9) kengyelen rögzített (41) csapon ágyazva. Itt is a (11.) és (12) rugók húzzák a fékezőszalág végeit. A (11) rugó ezen kivitelnél, a 3. ábrán láthatóval • ellentétben, nem támaszkodik a (9) ken-45 gyeire, hanem a (47) radon van elhelyezve, amelynek végén az (1) kar (14) pályáján gördülő (13) görgő van. E pályán kialakított mélyedések és emelkedések lehetővé teszik, hogv a féknyomatékot a (9) kengyel 50 helyzetétől függően megnöveljük vagy csökkentsük avégett, hogy a (7) billentőhuzal ; feszüléseinek megváltozása szerint a fék nyomatékát szabályozni, tudjuk. A (7) bltentőhuzalon a vedernek a kotrő-55 helyzetben való tartására kifejtendő húzóerő, amint az ismeretes, lényegesen kisebb, mint a teli vedernek a szállítóhelyzetből a kotróhelyzetbe való kibillentésénél fellépő hátrányos helyzetben. A fék nyomatéka tehát, ha a veder kotróhelyzetben van, lényegesen í>ü csökkenthető. Ez úgy történik, hogy a (11) rugó nyomása a (13) görgők lecsúszása révén önműködően csökken, amint az pl. a 4. ábrán pontvonalfcá jelzett helyzetben, látható. Ilymódon lehetséges egy adott maxi- 6r> malis kötélhúzásnál a (3) tolólap forgatásához szükséges nagy erőt fenntartani, mert a tolólap forgatásához rendelkezésre álló kötélhúzóerő oly nagy, mint az adott maximális kötélhúzóerő, és a fék nyoma- "0 ték leküzdésére való húzóerő közötti kü'önbség. A féknyomaték csökkentése nem okvetlenül szükséges, de az az előnye, hogy adott kötélhúzás esetében a (3) tolólap forgatásához szükséges erőt növeli. A 6.. ábra 7a a (15) kötél másik vezetését ''ábrázolja a (3) tolőlapnak eredeti helyzetébe való visszaforgatására, tehát a (2) veder (48) ütközője irányába. Azáltal, hogy a (15) kötelet, amint ezt az ábra mutatja, a gémcsúcs 80 (1) kinyúló ján elrendezett (16) görgőn és azután pedig ugyanazon huzaigörgő mentén vezetjük", mit a (7) billentőhuzalt, elérjük, hogy a (9) kengyel elmozgatásánál és . a vedernek a kotróhelyzetből a szálílítóhely- B

" zetbe vialó lesüllyesztésénél, a (15) kötél • pontosan annyival lesz rövidebb, mint amennyivel a (7) kötél hosszabb lesz, illetve fordítva, a vedernek a szálíítóhelyzetbőí a kotróhelyzetbe való yisszabillenésénél. Ezért 90 a (15) kötélhez külön dob nem szükséges és a kötelet ellenkező irányban ugyanarra a (17) dobra lehet felcsavarni, amelyre a (7) billentőhuzalt csavarjuk. •A 6. ábr'a szerinti huzailvezetésnél szűk- 9f) séges, hogv a (9) kengyel, illetve a (2) veder a kinyúló karral a kotróhelyzetben el legven reteszelve, mert máskéooen nem lehetne a (3) tolólaoot a (by helyzetéből az (a) helvzetbe visszaforgatni, minthoo-v a (15) 1 ° kötél meghúzása következtében a veder > szállítási heilvzetbe billenne. Ilven reteszelést a 7.. 8. és 9. ábrák szemléltetnek. xHa a (2) vedret a szállítási helvzetbői a kotróhelyzetbe billentjük, úgy a (36) szán r 5 az (1) kinyúlókaron elhelyezett és röo-zített (24) ütköző felé mozog, amint az a 7. ábrán látható. A (7) bi'ilentőhuzal további meghúzása révén a kötélkoröngra erősített (19).vezérlőszerv, a rajta rögzített (21) no csap révén a (18) reteszre hat és amint a 8. ábra szemlélteti, a reteszt ezután az (1) kar (49) nyílásába tolja. Eközben a (18) reteszen alkalmazott (22) rugó összenyomó-