135489. lajstromszámú szabadalom • Elektrolitos marató eljárás
Megjelent 1949. évi április hó 25-én. hx r\ »AGYAR SZABADALMI BIRÓSAÖ SZABADALMI LEÍRÁS 1.'Í348!>. SZÁM. IV/i., (XVI/e.) OSZTÁLY. R-l (JOLI ALAPSZÁM. ElektrolitoB marató eljárás. Dr. Kroner Adolf Kóbort kiadó, Stuttgart. A kej«J«ntea napja: 1942. évi július hó 30. Németországi elsőbbsége (a 620/1940. H. E. sz. rendelet alapján): 1941. évi január hó 22. Az clektrolitos marató eljárások alkalmas elektrolit híjján csak kis mértékben terjedtek el. Az e célra alkalmas elektrolitnak különböző feltételeket kell kielégítenie. Első :> feltétel, hogy az elektrolit a kemigráfiában !ias2.naiatos fedőlakkokat ne támadja ni'j.; Ezenkívül nem szabad a fedések szegélyeit megmarnia és durva, mart felüieict eredményezni. Végül a maratáshoz szü.;ségi>s 10 időnek nem szabad hosszúnak lennie. Ismeretesek olyan elektrolitos marató eljárások, amelyekben egy vagy több, négynél nem több szénatomot tartalmazó monokarbonsavak egy vagy több alkáli sójának 15 és/vagy ammoniumsójának megsavanyított vizes oldatait alkalmazták. Ezeknél az eljárásoknál azonban nagymértékben hígított oldatokkal dolgoztak. A találmány értelmében e sók oly oldatait alkalmazzuk, •J«i amelyek több vízmentes sót mint vizet tarta'maznak, mimellett 10—200 A/m'2 áram-6Űrűséggel és 40—70 C° fürdőhőmérséklettel dolgoznak. Az elektrolitek ilyen töménysége mellett 25 :-..sírsavas sókból álló vékony védőréteg keletkezik, amely az anódára rakódik. E lerakódott réteg pórusain a fém oldásához szükséges ionok áthatolnak. Az elcktrolh hatása nagy mélységben érvényesül, aminek oka so valószínűen a porózus záróréteg ÍJj,árnaszerű struktúrájában van, mely réteg pólusai a fém felületére merőlegesen á 'rial-. úgyhogy az áramvonalak a íVmíelü'ctet merőleges jrányban érintik. A bevonat az i riódán fekvő diafragmát alkot, .melynek ;:oiu?aiban az ionok töménys.'ge küiőnöscn iiijjj»'. Az eljárás fényes íémfelú! eteket eredményez, mert a diaíragma a fém felületet a keletkező gázokkal való érintkezéstől megóvja és az áramvonalakat a fémes felületei egyenletesen osztja cl. A fém és a diaíragma közötti minden egyes érintkezési ponton a vezetőképesség egyenlő, úgyhogy a fém felülete nem durvul fel és az érintkezési helyeken fellépő nagyobb áramerősségek káros hatást nem fejthetnek ki. Az ilyen réteg kialakításának előfeltétele c.7. elektrolitúidat nagy töménysége. Ha a víztartalom meghatározott értéknél n a -gyobb, az adszorpció következtében tapadó réteg feloldódik. Egyidejűleg csökkén \ keletkezett komplex só állékonysága, és a só a sok víz következtében különösen az anódán könnyen elbomlik. Mivel az előre meghatározott mértékű marató hatásnak a lehetőség szerint á!Lati-< dónak kell lennie, különösen ha kemigráfiai eljárásban rácsot edzünk, az elektrolit iontöménységét, amely az anóda oldódását befolyásolja, állandó értéken kel! tartani, ami erősen tömény oldatban legkönnyebben érhető cl. Az anódán kialakult diafragmát alkotó réteg a feszültséget a fürdőben önmagában ismert módon növeli, mert az ionokat a réteg pórusain át kell sajtolni. Előnyös, ha a fürdő hőmérséklete 35 C° fölölt van, mert a sóoldat nagy töménysége 35 N) 45 50 t;o
