135412. lajstromszámú szabadalom • Bimetáll taggal működtetett túlárambiztosító

2-13541 a. telőréteg vastagságának. Ez a szigetelőréteg egyrészt a futővezetővel fejlődött meleg behatását késlelteti, másrészt a hőt torlasztó tulajdonságai következtében a na-5 gyobb túláramok mellett a bimetállszalagban keletkező Joule-féle meleg gyors behatását elősegíti. Célszerűnek bizonyult, ha papirosvastagságú, legfeljebb, 0,2 mm vastag szigetelőréteget alkalmazunk. A hőát-10 menet az ilyen rétegen át viszonylag élénk. Ezért a nagy túláramok alatt hirtelen nagy mértékben felmelegedő fűtővezetőből a bimetállszalagra járulékosan nagy melegmennyiség áramlik, mely közvetlenül a bitó metállszalagban fejlődött Joule-féle meleg hatását a gyorskapcsolási; folyamat gyorsítása értelmében hatásosan támogatja. Hogy e rövid időtartamon belül a fűtővezető túlhevülés következtében tönkre ne 20 menjen, fűtővezetőként a bimetallszalag, iiletőleg az azon fekvő szigetelőréteg hossz. irányú élei fölött csavarvonalakban tekercset, ellenállásszalagot alkalmazunk. Az ilyen szalag nagy hatásos felülete hirtelen 25 nagymértékű hőmérsékletemelkedéskor nagy hősugárzást biztosít, másrészt pedig a melegnek a szigetelőrétegen való gyors átáramlását teszi lehetővé. Ez a két körülmény megakadályozza a fűtővezetőnek hir-30 telén fellépő nagy és rövid ideig tartó áramlökések hatása alatti tönkremenetelét. A találmány szerinti berendezés kifogástalan működésmódjának előfeltétele, hogy a bimetallszalag tömege a lehetőség szerint 35 kicsiny legyen. A legkedvezőbb méret, amelynél a lekapcsolási hőmérsékletet gyorsan elérjük 1 Amp. áramerősség mellett célszerűen 0,5 mm. Az ilyen szalagot nem szaba'd túlhosszúra méretezni, nehogy a 40 munkateljesítmény meg nem engedhető módon csökkenjék. Kísérleteinkből kitűnt, hogy célszerű, ha a bimetallszalag hossza csupán 15—18 mm és szélessége csupán 8 mm. A helyes villamosellenállás beállítása végett a 45 bimetallszalag szabad végének közelében végződő hosszirányú hasítékot alkalmazhatunk. Kitűnt, hogy az ilyen bimetallszalag a környezet hőmérsékletingadozásaival S5.emben viszonylag érzéketlen, úgyhogy a 50 környezeti hőmérséklet ingadozásainak kiegyenlítése végett nincs szükség kiegyenlítő termosztátra. A találmány módot ad arra, hogy bonyolult szerkezetek nélkül kellő biztonságot ér-55 hessünk el és oly berendezést szerkesszünk, amely valamely villamosberendezés egy részében, például hűtőberendezésében fellépő nagy 'túlterhelések mellett gyorsabban lép működésbe, mint az egész berendezés biztosítása végett alkalmazott önműködő kap- 60 csolók vagy olvadó biztosítékok. A • találmány szerinti biztosítóberendezés egyszerű szerkezete lehetővé teszi, hogy azt villamos hűtőszekrények kapcsolóberendezésében és más oly szabályozóberendezésekben is 6'5 alkalmazzuk, amelyeket eddig csak kisebb, vagy-közepes túlterhelésekkel szemben védtek. Ezek a berendezések a találmány felhasználásával lényeges szerkezeti átalakítások nélkül a találmány szerinti berende- 70 zéssel felszerelve, rövidzárlatokkal szemben is megvédhetők és így az eddig is alkalmazott biztosítékok messzemenően tehermentesíthetők. A berendezés további részleteit a rajz 75 kapcsán magyarázzuk, amelyben a találmány egyik példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. Az 1. ábra alaprajz. A : 2., ábra oldalnézet. 80 A 3. ábra részletnézete. Az (1) alaplemezen (2) hordozót erősítettünk meg, amely rugalmas (3) kilincset és rugalmas (4) kengyelt hordoz. A kengyel lényegesen merevebb, mint a rugalmas (3) ki- 83 lines. A (4) kengyelen (5) szigetelőlemez közvetítésével (6) bimetállszalagot erősítettünk meg, amelynek vékony (7) szigetelése és a szigetelés köré csavarvonal mentén tekercselt (8) fűtőszalagja van. A fűtőszalag 90 egyik (9) vége a bimetallszalag szabad végével fémesen van összekötve, míg másik végét az (5) lemezen elrendezett (10) kábelcsatlakozáshoz vezettük. A bimetállszalaggal fémesen összekötött másik (11) ká- 95 belcsatlakozás könnyen hajlítható (13) vezeték útján oly (12) érintkezővel van összekötve, amelynek szigetelőanyagból készült hordozóját (14) torziós rúgóvala berajzolt nyíl irányában elfordítható, kétkarú (15) 100 emelőn rögzítettük. Az ezen az emelőn elrendezett (16) retesz a rugós (3) kilincs (17) kimetszésébe nyúlik. Mindaddig, amíg a retesz a rajzban feltüntetett helyzetében van, a (12) érintkező szorosan felfekszik a (18) él- 105 lenérintkezőre, amellyel a túlterheléssel szemben védendő áramfogyasztó van összekötve. A rugalmas (3) kilincs szabad végén kihajlított (19) rézsútos felület van, amelyet no •a (20) kiapcsolótárcsa (21) bütyke akként befolyásol, hogy a bütyök behatása alatt a rugalmas (3) kilincset a (16) reteázelőtől eltávolítja, ennek következtében elfordul a (15) emelő és a (12) és (18) érintkezők 115 egymást elhagyják. Ekkor az áramkör meg