135363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szárított zöldborsó előállítására

Megjelent 1949. évi február hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 135363. SZÁM IV/e. OSZTÁLY. _ K-16519. ALAPSZÁM. Eljárás szárított zöldborsó előállítására. Kisfaludy Árpád jószágigazgató, Budapest. Bejelentés napja: 1943. évi június hó 4. A zöldborsót, vagyis az éretlen állapotban fogyasztásra kerülő borsót eddig úgy szárították, hogy a szemeket tartalmazó hüvelyeket a megfelelő érési szakban az 5 anyanövénytől elválasztották és a feldolgozási telepre szállították. Itt a borsószemeket a hüvelyből kézierővel kifejtették, majd a szárításra került a sor, amelyet esetleg enyhe főzés vagy leforrázás (blanchírozás) 10 előzött meg. A szárítást vagy szárítóban, mesterségesen előállított levegő árammal, esetleg vákuumban, vagy egyszerűen a napon szétteregetve foganatosították. Ez az ismert zöldborsó-konzerválási ellő járás számos hátránnyal jár, az eljárás körülményes és költséges. Foganatosításához mindenekelőtt sok emberi munkaerőre van szükség, mert a borsónövényt megszedni, a hüvelyekből a borsószemeket ki-20 fejteni csak kézierővel lehet. Szedéskor a napszámosok a növényeket gyakran elgázolják, megsértik, minek folytán azok tönkremennek és további termést már nem adnak. A terménynek a központi telepre 23 való szállítása a terjedelmessé^ és a hüvely álta! képviselt tekintélyes holtsúly folytán költséges. Ezenfelül a szállítás alatt a hüvelyek könnyen felmelegednek, aminek bizonytalan, nehezen ellenőrizhető utóérés 80 lehet a következménye. Ez pedig a szárított termék minőségét rontja, sőt, ha a szállítás folyamán a termény hosszabb ideip marad az esetleg sérült hüvelyben, romlási folyamatok is félléphetnek. Mindezekhez járul még, hogy a borsónak kézzel való fejtése, amely nem egyszer kezdetleges viszonyok kőzött megy végbe, higéniai szempontból is kifogás alá esik. A zöldborsó szárításának vázolt, körülményes, sok munkát igénylő voltából következik, hogy a termelési költség magas. A találmány szerinti eljárás a felsorolt hátrányokat kiküszöböli és a szárított zöldborsó gazdaságos, kevés kézimunkát igénylő és higiénikus előállítását teszi lehetővé. Ezenfelül a kapott termék minősége az eddigiekét felülmúlja. Ai találmány szerinti eljárás lényege az, hogy a borsóhüvelyeket az anyanövényről nem szedjük le, hanem az anyanövényt a megfelelő érési állapotban a talajtól a maga egészében, a terméssel együtt, esetleg a gyökérrészeknek a talajban .való1

visszahagyása mellett elválasztjuk, pl. kitépjük vagy levágjuk és a növényt a hüvelyekkel együtt szabad levegőn, esetleg szárítóban megszárítjuk. A szárításhoz a növényeket cé'szerűen úgy helyezzük el, hogy azokat kifeszített dróthuzalokra, aggatjuk, de bármilyen más felfüggesztési módot is alkalmazhatunk. A lényeg az, hogy a növényt a levegő és a meleg lehetőleg minden oldalró1 érje. A találmány szerint foganatosított szárításkor a száradási folyamat az eddig használt eljárások folyamán bekövetkező száradástól lényegesen különbözik. Az anyánö-85 40 45 55 60 65