135346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés távoli tárgyak irányának és távolságának hullámokkal való meghatározására

Megjelent 1949. évi február hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BTRÓSÁI SZABADALMI LEÍRÁS 135346. SZÁM. Vll/a, (Vll/f.) OSZTÁLY. — E-5812. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés távoli tárgyak irányának és távolságának hullámokkal való meghatározására. Electroacustic Hecht und Schmidt Kommanditgesellschaft, Kiel. A bejelentés napja: 1942. évi július hó 23. Távoli tárgyak irányának és távolságának, vagy csak távolságánál^ meghatározására különféle olyan eljárások és berendezések ismeretesek, amelyeknek alapját hul-5 lámok leadása és távoli tárgyról visszavert hullámok felfogása alkotja. Ily hullámokként, mind hanghullámokat, mind elektromágneses hullámokat, pl. fényhullámokat, infravörös sugarakat és centiméteres, vagy 10 deciméteres hullámokat használnak. Az ismert, vagy javasólt eljárások alkalmazásakor a legnagyobb nehézséget a visszavert hullámokkal együtt felfogott zavaró hullámok okozzák. Ismeretesek például a hallha-15 tóság határán kívül levő hanghullámókkal működő olyan visszhangmérő berendezések, amelyek róvid hullámimpulzusokat adnak le és a visszavert impulzusokat vevőkészülékkel felfogják. Ha ily berendezésben 20 például a vevőkészülékkel összekötött hallgatót használnak a jelzés foganatosítására, úgy a felfogott visszhangimpulzus kattanás alakjában jelentkezik a hallgatóban. Ezt a kattanást azonban nem lehet megkülön-25 böztetni oly kattanásoktót, amelyeket zavaró jelenségek, pl. a berendezés adóját környező vízben lévő vízbuborékokról, vagy a víz felszínéről visszaverődő közeli vízhangok okoznak. Ilyen zavarok nemcsak víz 30 mélységét mérő berendezések esetében jelentkeznek, hanem levegőben való visszhangmérésre hivatott, akár hanghullámokkal, akár elektromágneses hullámokkal dolgozó berendezések esetében is. A vízalatti hanghullámokkal való vissz- 35 hangmérés terén megkísérelték már a zavaró zajoknak a tényleges visszhangtól való különválasztását olymódon, hogy hosszú iddőtartamú impulzusokat adtak le és a visszavert impulzusokat a vevő segélyével 40 fogták fel. így lehetségessé vált ugyan a tényleges visszhangnak kattanó zajoktól való megkülönböztetése, de most viszont nem lehetett a tényleges visszhangot hoszszantartó zavaroktól, pl. más hajók csáva- í5 rának zajától megkülönböztetni. Ismeretes visszhangmérésnek :' modulált hullámok tartós leadása útján való foganatosítása is. Ez az eljárás azonban csak kis távolságokra használható, mert nagy távol- 50 ságok áthidalásához oly nagy adóteljesítményre van szükség, amely mellett az adónak a vevőre gyakorolt közvetlen hatása nem engedi a visszhangot érvényesülni. A találmány szerint az említett hátrányo- 551 kat úgy küszöböljük ki, hogy a távolságnak és estleg egyúttal az iránynak hang-, fény-, s vagy más hullámokkal való meghatározásához célszerűen hallható frekvenciával modulált, tetszőleges frekvenciájú vivő- m hullámot használunk és evvel a szokásos impulzusoknál hosszabb, de az ismert tartós jelzés időtartamánál rövidebb időtar-