135328. lajstromszámú szabadalom • Szilótelep zöldtakarmány számára
3 135328. nye, hogy olyan szilók esetében, amelyek nagy , sajtolási nyomásokkal dolgoznak, hogy a szilót egy munkamenetben teljesen megtölthessük, vagy pedig olyan esetben, 5 amikor a szilót igen lédús zöldtakarmánnyal töltjük, a lé nem emelkedik a felső sajtolófedőn túl, hanem a lent alkalmazott, külön léterekben felfogható. A sajtolófedő tehát a sajtolási folyamat során száraz marad, 10 úgyhogy a sajtolás zavartalanul végezhető. Ezzel megakadályozzuk azt, hogy a lé nem kívánatos erjedési állapotba jusson, mivel a lé felülete a levegő hatásával szemben kevéisbbé hozzáférhető. Ezenkívül az érté-15 kes lé az alsó, tömítő: térszakaszokban a zöldtakarmánytól elkülönítetten áll felhasználás céljából rendelkezésünkre és a mindenkori .fszükséghez képest felszivattjyúzható, hogy eletessük. 20 A letér a takarmánytérrel rostélyok útján állandóan összeköttetésben állhat. Különösen előnyös kiviteli alakot kapunk, ha a letér az erjedő takarmányt tartalmazó térrel csupán időnként kapcsolatba hoz-25 hatóan van kialakítva zárószervek, pl. szelepek, tolattyúk, vagy csapok alkalmazásával, mimellett kiváltképpen előnyösen külön-külön elzárható több léteret alkalmazunk az erjedő takarmányt tartalmazó tér 30 alatt. Ez lehetővé teszi azt, hogy a felhasználandó léteret a takarmány mindenkori letartalmához és a sajtolási nyomáshoz alkalmazkodva használjuk fel, hogy az elzárt lét erek közül egyet vagy többet használunk 35 fel, amivel elérhetjük iazt, hogy ia legfelső szintje éppen a sajtolófedő vastagságának kb. felénél álljon, minek folytán a levegő számára a lé felületének lehetőleg kicsiny része férhető hozzá. Ezzel a takarmányt a 40 legjobban konzerváljuk. A léterek közül ekkor több tökéletesen telik meg és a külső levegővel szemben elzáródik, míg egy vagy több további letér esetleg csak részben telik meg, amikoris a levet mindeneke'ött 45 ezekből fogyasztjuk el'.; Az egyes léterek célszerűen szivattyúk segélyével 'a szilótér<ől elkülönítetten üríthetők ki. A i'ajzon a találmány két foganiatosítási példájának váz'ata látható. 50 Az 1. ábra metszetben olyan szilót mutat, melynek a szilótérrel állandóan összeköttetésben álló, magy létere van. A 2. ábia olyan sziló részleges metszete, melynek szilótere alatt több, külön-külön tömítően 55 ek:áiható és kiüríthető letér van. Az 1. ábra szerint a (2) sziló belső oldalán lyukakkal ellátott (3) rudak vannak, melyek arra valók, hogy a (4) sajtológerendáknak az (5) jsajtolófedővel együtt a (6) zöidtakarmányra való lenyomásához a saj- 60 tót megtámaszthassuk. A sziló (7) fenekében (8) nyílások vannak, amelyeken (9) rostélyokat alkalmazunk.' A (7) fenék alatt nagy (10) léteret alakítunk ki, mely a (9) rostélyokon keresztül a szilótérrel állandóan 65 közlekedik. A sziló (7) fenekét a (10) letér (12) fenekén (11) oszlopok támasztják meg. A (13) csővezeték a létéi1 mélyített (Í4) helyéhez vezet és a rajzon fel nem tüntetett szivattyúhoz csatlakozik, amellyel a levet 70 a szükséghez képest szivattyúzhatjuk el, hogy az állatokhoz juttassuk. A zöldtakarmány beágyazásakor a sajtó lást célszerűen oly messzemenően végezzük, hogy a lé az (5) fedőt vastagságának feléig "5 érintse, minek folytán a levegő a lé felületével csupán csekély mértékben kerül érintkezésbe, a zöldtakarmánnyal pedig egyáltalában nem érintkezik. A takarmány eletetésénél célszerűen úgy jár'unk el, hogy a-so takarmányt és a levet a szilóból akként szabályozott mennyiségekben vételezzük el, hogy a lé mindenkor közelítően a takarmányoozlop felületéig érjen. A 2. ábra szerint, amelyen egy szilónak ?ö csupán alsó részét tüntettük fel metszetben, a szilótér (15) feneke alatt több, különkülön tömítően elzárható (16), (17) és (18) léteret alakítottunk ki, amelyeket- egymástól (19) betonfalak választanak el. A sziló 9° fenekén fából vagy más efféle anyagból való (2ű) iostélyt alkalmazunk, amellyel a takarmányoszlop alatt a levet összegyűjtő •csatornákat létesítünk, úgyhogy a lé a fenék (21) átbocsátó nyílásai felé szabadon ^5 folyhat. Ezekben az átbocsátó nyílásokban egy-egy zárószervet, pl. csapot vagy szelepet alkalmazunk, amelyeket kívülről (23) kézikerékkel kezelhetünk. Mindegyik letér továbbá egy-egy légvezetéket tartalmaz !()0 (24) csatlakoztatócsappal, továbbá e^y-egy, szivattyúhoz csatlakozó (13) vezetéket, mely az egyes léterekberf, kialakított (14) mélyítésbe torkollik. A sziló töltésénél és a takarmányoszlop 105 összesajtolásánál előbb célszerűen valamennyi (22) lécsapot zárVa tartjuk és a takarmányt annyira préseljük össze, amíg a lé az (5) fedő (1. ábra) széléig fel nem szállt. Ha ekkor még további préselésre szükség ll0 volna, előbb az egyik léteret, pl. a (18) léteret a (22) csap nyitásával a szilótérrel összeköttetésbe hozzuk és a (24) légcsapot nyitjuk, amikoris megvár'juk míg a lé a (24) légcsapból ki nem ömlik, mire ezt a csapot i 15 ismét zárjuk. Ezután az (5) fedőt tovább nyomjuk lefelé, amíg a lé szintje ismét a.
