135302. lajstromszámú szabadalom • Kötél- vagy zsinegrögzítő eszköz

135302. tás helye mellett duzzanata vagy feltürem­lése van és oly erősen szorul, hogy a nyilak irányában ható feszítőerők a mélyedésből kihúzni nem tudják. Ha azonban a szabad 5 kötél- vagy zsinegvéget a mélyedés szájnyí­lása felé húzzuk, akkor azt könnyűszerre eltávolíthatjuk a mélyedésből. Az 1. ábra szerinti eszköz tehát két kötél- vagy zsineg­végződés gyors és könnyű összeerosítésére io és oldására alkalmas. A rögzítőeszköz közepén lévő (3) hajlás a rugalmasságot fokozza és emellett mint fo­gantyú is használható. A 2. és 3. ábra szerinti kivitel főképen lő arra va'ó, hogy egy kötél visszahajlított vé­gét a kötél többi részén rögzítsük, ami pl. sátrak felállításánál és kocsikra rakott áruk leszorításánál gyakori feladat. Ennél a kivi­te'nél a rögzítőnek felül (4) karikája van, 20 mely a kötél (5) csomójához szorul. A kari kát lehet úgy készíteni, hogy a kötelet tel­jesen átfogja (2. ábra), mely esetben a rög­zítőeszköz egyszersmindenkorra a köté­len marad, de lehet a karikát kismértékben •>5 nyitottra is készíteni, hogy az eszközt a kö­télre lehessen helyezni és arról megint le­venni (3. ábra). A kötél alsó végét átfűzzük a (6) karikán, ami pl. a kocsi rakodófelületé­nek szélén van megerősítve és a visszahaj-80 lított kötélvéget átfektetjük a rögzítőeszköz (7) feszítőnyergén. Ez a feszítőnyereg oly drótdarabból áll, amely a kötél hosszirá­nyára harántirányú és kissé ívelt, hogy Í. kötél jól megfeküdjön benne. Mikor a kötél 35 felhajlított végét a (7) nyergen átvetve is­mét lefelé fordítottuk, azt lefelé, tehát a raj­zon a (8) nyíllal megjelölt irányban húzva jól megfeszíthetjük. Ezután a kötél végét a (9) mélyedésbe szorítva azt véglegesen rög­to zítjük. Ez a rögzítés biztos és tökéletes, mégis a kötélvéget könnyen lehet kihúzni n (9) ékelő mélyedésből és így a kötést bár ­mikor könnyű oldani. A (7) nyereg előnye a kötél (vagy zsineg) 45 megfeszítése mellett még az, hogy az ékelő­mélyedésben lévő kötéídarabra ható erő jó­val kisebb, mint a kötél többi részében levő húzóerő. Ha pedig egymással szemben egy­nél több feszítőnyerget alkalmazunk, ame-50 lyeken a kötelet többször átcsavarjuk, a kötél végére ható húzóerő még jobban csök­ken. Fontos még, hogy a (9) mélyedés elhe­lyezése olyan, hogy feneke a (7) nyereg felé fordul és szájnyílása a nyeregtől elfordított 55 részén van, amivel azt érjük el, hogy a kö­télvéget visszafelé, vagyis a feszítési iránj­nyal ellenkező irányban kell az ékelő mélye­désbe szorítani. Ez a használat szempontjá­ból előnyös. Amint a 3. ábrán látható, az eszköz felső 60 része, vagyis a (4) karika kissé meg van hajlítva, hogy ilyen módon a rögzítőeszköz alakja a kötélhez alkalmazkodjék és az egész rögzítőeszköz laposan feküdjön. A 4. ábra szerinti megoldás lényegében- 6í> véve csak abban különbözik a most leírt ki­viteltől, hogy karika helyett fölül is ékelő mélyedése van. Ennél a megoldásnál tehát nem kell a kötélen csomót készíteni, hanem a kötél kifeszítése és a (6) karikán való át- 70 húzása után a rögzítőeszközt a kötél bár­melyik megfelelő helyén felerősítjük olykép, hegy a felső (10) ékelőmélyedést a kötélre szorítjuk. A használat egyébként megegye­zik a 2. és 3. ábrával kapcsolatosan leírt 75 használattal. Az 5. ábra szerinti kivitel főként csőm a goknak zsinegerei való átkötésére, tehát ke­resztkötések készítésére alkalmas. A zsineg végét a (11) ékelő mélyedésbe szorítjuk és 80 azután a zsineget a csomagon átvetve a fl2^ nyeregre fektetjük, majd a kívánt erővé' meghúzzuk. Ezután a zsineget derékszögben elfordítva visszük át a csomagon és azután a (13) nyeregre fektetjük, majd pedig ismét 8f> megfeszítjük. Végül, a zsineg végét a (14) ékelő mélyedésbe szorítjuk. Ilyen módon gyorsan és tökéletesen csomagolhatunk, amit az tesz lehetővé, hogy a rögzítőeszköz­nek két egymásra keresztrányú ékelő mé- m iyedése van és mindegyikhez egy-egy feszí­tőnyereg tartozik, amelyek' természetesen szintén egymáshoz képest keresztirányúak. Lehet azonban a rögzítőeszközt úgy is ké­szíteni, hogy miután a zsineget a (13) nyer- 95 * gen átfektettük, azt a rajztól eltérően, más irányban vezetjük, pl. a (15) zsinegdarabbal lényegileg párhuzamos helyzetbe hozzuk és^ azután rögzítjük. A két (11) és (14) mélye­désnek tehát nem kell feltétlenül egymásra 100 keresztirányúnak lennie. •A (14) ékelő mélyedés itt is olyan hely­zetű, hogy a zsineg végét a feszítés irányá­val ellentétes irányban kell beleszorítani. A 6. ábra szerinti kivitel csak abban tér el 1115 a most leírt szerkezettől, hogy a (11) ékelő mérvedé« mellett még egy további, (16) éke­lőmélyedése is van. Ennek célja, hogy mikor a zsinórt a (12) nyergen való átfektetés után meghúztuk, azt ebbe a (16) mélyedésbe szo- no rítva rögzíthessük. Ezzel a közbenső rögzí­téssel azt érjük el, hogy mikor, a zsinórt (vagy kötelet) másodszor fektetiük át a cso­magon (vagy pl. ládán), az előbb átfektetett

Next

/
Oldalképek
Tartalom