135289. lajstromszámú szabadalom • Szakaszosan működtetett érintkezést adó készülék

2 135289. I között forgómágnesesimező -keletkezik, mely a (15) imbolygó tárcsán át záródik és ezt a tárcsát a váltóáriam ütemében imbolygó mozgásba hozza, úgyhogy az egymásután 5 ia <2)-i a (6)-tal, (7)-tel, stb. villamosan'öiszszeköti. Több póíusú gépekhez hasonlóan, a váltóáramú sarkok száma a fázisszácnnak tetszésszerinti sokszorosa lehet, ekkor az imbolygó tárcsa megfelelően lassabban 10 mozog. A i(15) imbolygó tarosa mágneses anyagból, pl. vasból van; (16), (17) és (18) éiintkezési helyein érintkezőanyagból készült rátétek vannak." A i(15) imbolygó tárcsát a mágneses erő tartja és központosítja, 15 úgy, hogy semmiféle rögzítő elemre, mint csúszó- vagy gördülőcsapágyra, vagy rugókra nincsen szükség. Ez a találmány szerinti érintkezést .adó készüléknek nagy egyszerűséget, megbízhatóságot és tartós szi-20 lárdságot kölcsönöz. A (15) tárcsa árammentes áílaootban egyszerűen leemelhető és újjaf cserélhető ki. Éppen így a (2), (6) és (7) érintkezőrészeket is cserélhetően alakíthatjuk ki. 25 Teljesen merev szerkezet esetén a (15) imbolygó tárcsa és a kerületen elrendezett érintkezőszegmenseikegyike közötti villamos öszszeköttetés akkor szakad meg, mielőtt még a következővel összeköttetés létesül. Ez sok, 30 átalakító-, illetőleg áramegyenirányító célra nem kívánatos. Sőt, inkább az érintkezési idők bizonyos tűffedésére van szükség. Ezt úgy érhetjük el, hogy vagy az érintkezőszegmenseket, vagypedig az imbolygó tár-35 csat bizonyos mértékig rugalmasan alakítjuk ki, úgy, hogy a mágneses erő hatására pl. a' (6) szegmens kissé ••lefelé nyomódik és az imbolygó tárcsának a következő szegmensre való gördüléséné'l ezzel és egyidejű-40 leg az imbolygó tárcsával1 addig áll érintkezésben, míg a (6) rugalmas alakváltozáSia megszűnt és a tárcsa ia következő szegmensre gördül át. Az ábra szerinti elrendezéssel ellentét-46 ben a (8) és i(9) áraimlhozzávezetéseket úgy rendezhetjük el, hogy ha az érintkezés helyén esetleg fényívek keletkeznének, ezeket maga a mágneses mező kifelé fújja. Erre a célra a (8) és (9) áramhozzávezetéseket 50 pl. belülről, nevezetesen az (1) középső sark mentén vezethetjük oda. Ezzel egyidejűleg azt az előnyt is elérjük, hogy a vezetékek induktivitása csekély, aminek nagy áramerősségnél lényeges jelentősége-van. 55 Bizonyos kapcsolásokhoz, pl', hídkapcsolásoklhoz, két imbolygó tárosára van szükség, melyek egy-egy csoport érintkezőszegmenssel dolgoznak együtt. Szerkezetileg ezt úgy valósíthatjuk meg egy készülékben, hogy pl. a rajzon az alsó.részen is, ahol a 60 (10) és i(ll) légréseket rajzoltuk be, a (15)höz hasonló imbolygó tárcsát rendezünk el. A (3) áramhozzávezetést ebben az esetben oldalt kell elrendeznünk és a (10) és (11) légréseket a mágneses kör más helyére kell 65 áthelyeznünk. Ebben az esetben az (1) mágnessark felső és .alsó felét, illetve érintkező részeit is

egymástól el kell- szigetelnünk. A találmány szerinti imbolygó tárcsát mágneses hajtás helyett motorral is hajt- 70 hatjuk. Ez bizonyos körülmények között nagyobb teljesítményeknél jöhet tekintetbe. Az imbolygó tárcsának a helytálló árintkezó'kre kifejtett nyomását rugóval növelhetjük. Ilyen szerkezeteknél ügyelnünk kell 75. azonban arra, hogy az imbolygó tárcsa mozgását mechanikai kényszer ne gátolja, mely -a tiszta gördülő mozgás helyett, melyet a mágneses meghajtás biztosít, járulékos súrlódó mozgást eredményez. 80 A tömeglhatás elkerülése- vagy csökkentése céljából az imbolygó tárcsát úgy alakíthatjuk ki, hogy súlypontja az éritkezés síkjában feküdjék. Ha <ez' nem lehetséges, akkor a készüléket külön járulékos -törne- 85 gekkel egészen, vagy részben kiegyensúlyozhatjuk. Ha az érintkezési idők túlfedése céljából az érintkezőszegmenseket, vagy az imbolygó tárcsát rugalmasan alakítjuk ki, iák- ÖO kor az áramot a (3) Ihozzávezetésen át az (1) mágnessark járulékos gerjesztésére használhatjuk fel és ezzel elérhetjük azt, hogy az áramerősség növekedésével az érintkezők közötti nyomás és ezzel az érint- í>5 kezőszegmensek rugalmas behajlása és az érintkezési idők túlfedése növekszik, ami — nagyobb áramoknál a megnagyobbodott kommutálási időre való tekintettel — kívánatos is. 100 Az imbolygó tárcsa kilengését néhány milliméternyire vállasztjuk. Alacsony, kiváltképen 10 V alatti feszültségeknél sokkal kisebb, 0.1 és 0.01 mm kilengéssel is dolgozhatunk. Alkalmas érintkező anyagok 105 felhasználásával még laz is elérhető, hogy az érintkezők szétválásáról teljesen te is mondhatunk és csupán a nyomás változtatásával elegendő ellenállásváltozásokat idézhetünk elő. Megemlítjük itt még, hogy uo két vezető vagy félvezető között az áram átmenet akkor is lehetetlenné válik, ha a köztük lévő távolság nagyobb, mint 10.8— 10.7 cm, nevezetesen, ha akkora, hogy az „alagúthatás" (Tunneleffekt) következtében U5 elektronok nem haladhatnak át. Adott körülmények között célszerű, ha ebben az ecetben érintkezőanyagül szenet, vagy akár