135276. lajstromszámú szabadalom • Önműködő ásó

135276. forgástengelynek az (5) tartón túlnyúló (6a) végére (12) rugófeszítő kar és (13) taposó kar van erősítve (1., 2. és 4. ábra). A (13) taposókiarnak lábfejünk alátámasztására viaió .5 (14) keresztcsapja van, míg a (12) kar végéhez a (14') 'tekercsrugó egyik vége csatlakozik, melynek másik vége az, (5) tartó felső végén elrendezett (15) nyúlványhoz van erősítve. Az (1) ásólap"(3) rúdjához (16) rögzítő-10- horog van erősítve, amelybe felülről hasonló alakítású( 17)rögzítőhorog kapaszkodik, mely a (3) rúddal! párhuzamos(18)kioldórúdo^i van rögzítve. E (18) kioldórúd, (20) tekercsrugó hatása ellenében, elcsú'sztáthatóan van egy -15 részt a (9) támaszlemez, másrészt az ívalakú (19) tartólemez furatában vezetve, mely tartólemez egyik vége a (9) támaszlemezhez és másik végé a (4), (5) tartók (4a), (5a) bevágásaiba támaszkodik. A (18) 20 kioldórúd. lent, (21) támaszlapban végződik. A (4), (5) tartókhoz erősített (10) kereszt tartó (22) csapján jobbra-balra fordítható (23) ütközőkart hord, melynek (23á) nyúlványa (1. ábra), a (23) kar elforgatásakor, fel-25 váltva, a (10) tartón elrendezett (23), (25) csapóknak ütközik. A működésmód á következő. A (15) rugóval és a' {16), (17) rögzítŐhürgok révén, kezdeti helyzetében rögzített (1) 30 ásóiapót, egyik lábunkkal a (13) taposókar (14) csapjára lépve, az (A) nyíl irányában, a talajba döfjük (1. és 2: ábra). Amint az (1) ásólap a szükséges mélységig a talajba hatolt, a (21) támaszlap a talaj felületéhez nyo-35 módik. Ennek folytán a (18) kioldórúd félfelé mozog, ami az e rúdhoz erősített (í7) rögzítőhorgot a másik (16) horogból kioldja. Ekkor a kezdeti helyzetéből kioldott (1) ásólap — testünk súlyának a (13) taposókarra 40 nehezedő nyomása folytán — a (6) forgástengely körül, a (B) nyíl irányában (4. ábra), önműködőén, felfelé billen és ezzel a lehasított (x) földdarabot felemeli. Az (1) ásólap felfelé billenésekor, elmozgása végén, bal-45 oldaléval, az 1. ábra szerint, hátulról nézve, balra állított (23) karnak ütközik és ennek folytán, az (1) ásólap hosszanti (3) forgástengelye körül, a (C) nyíl irányában (4. és 5. ábra), önműködően, balra félrebillen. Ek-5Q ként az ásólap a rajta lévő (x) földdarabot, a (D) nyíl irányában (5. ábra), bal felé dobja illetőleg átfordítja. Amint e művelet után a (13) taposókarról lábunkat leemeljük, a tehermentesített (1) ásólapot a (14') feszítő-55 rugó, a (12) karnál'iogva, a harantos (61 forgástengely körül, á 2: ábra szerinti, kezdeti helyzetbe hozza vissza; minek során & (16) rögzítőhorog, rugósan, a (17) horogba csappan és ezzel az (1) ásólap kiindulási helyzetében rögzítődik. A felásandó földterü- 60 léten, az 5. ábra szerinti (E) nyíl irányában, tovább haladva az ismertetett művelet az ásólapnak minden következő talajbadöfésckor ismétlődik. Ha a félásandó földterület szélességében végig haladva, a terület vége- 65 hez jutottunkba (23) ütközőkart, az 1. ábrán látható helyzetéből az ellenkező oidaira tordítjuk el és most már a felásandó területen az 5. ábra szerinti (F) nyíl irányában haladunk visszafelé. A (23) kar állítása folytán 70 az előrebillenő (1) ásólap a (23) karnak most már jobboldalával ütközik, ezért az (1) ásólap jobbra billen el és az ásólapon lévő földdarabot a jobbpdal felé dobja illetőleg fordítja át. 75 Szabadalmi igénypontok: 1. Önműködő ásó, jellemezve egymásra merőleges két (pl. (3) és (6) tengely -nevezetesen a nyél hosszirányába és erre harántirányba eső tengely — körül elfor- 80 gathatóan, az ásó (pl. (11) nyeléhez erősített és kiindulási helyzetében rugózó pl. (20), (16), (17) rögzítőszervek segélyével fogva tartott (például (1) - ásóiappal, itovábbá az ásólap talajba dö- 85 fése során, a talaj felületéhez ütközés révén, az említett rögzítőszerveket önműködően oldó (pl. (18), (21) támasztószerwel, valamint az ásólapot a rögzítőszervek oldása után harántirányba eső 90 forgástengelye körül, kényszeresen felbillentő, majd oldalra félrebillentő (pl. (13), (14) taposóval. 2. Az 1. .igénypont szerinti ásó foganatosítása alakja, jellemezve a fel- és félrebil- 95 len tett ásói apót, a taposó tehermentesülése után, á (pl. (16), (17) rögzítőszervek egymásba csappanásának megfelelő, kiindulási helyzetébe, önműködően visszahúzó (pl. (14') rugóval. íoo 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti ásó • foganatosításai alakja, jellemezve az ásólap félrebillenésének mindenkori forgásértelmét megállapító, két működési helyzetbe állítható (pl. (23) ütközővel. 105 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypont szerinti ásó foganatosítási alakja, azzal jellemezve, hogy az ásólapnak az ásónyél hosszirányára harántos (pl. (6) forgástengelye egymással párhuzamos helyzetben az no ásónyél alsó végéhez erősített, két (pl. (4), (5) tartó- és szerelőlap közé van be-