135122. lajstromszámú szabadalom • Villamos katódködfénykisütőcső
2 l35Í3á. való összekötésekor a felső tárcsán áthatoló és annak alsó oldalán áthajlított, a sapkaalakú elektródákat rögzítő néhány tartóhuzal fekszik fel. A sapkaaiakú elektródák 5 taitóhuzalainak a'z áramvezfléshez való felhasználásával a kétrészű, szigetelő anyagú lemezben lévő átbocsátó furatok számát csökkentjük és az áramvezetőknek a sapkaalakú elektródák füleivel való összehegesr-10 tését is feleslegessé tesszük. Egy szigetelő anyagú tárcsa helyett két szigetelő anyagú tárcsa alkalmazása az aszbeszttel való kitöméséhez szükséges idő megtakarítása miatt lényegtelen, főleg azért, mert az eddig !5 szükséges, csillámból készült fedőlemezek elmaradnak. A több kisütőszakaszt tartalmazó új katódködfénykisütőcső lényegesen egyszerűbb belső felépítésének különös előnye abban van, hogy a cső belső szerke-20 zete két egymástól elkülönítetten előállítható és egyszerű elemekkel összetartott szerkezeti részből van. Ha a cső szerelése után abban hiba mutatkozik, még pedig vagy az alsó szigetelő anyagú tárcsával össze-25 kötött lábrészben, vagy a fe'ső szigetelő anyagú tárcsával összekötött sapkaalakú elektródákban, úgy a két egymással összekötött szigetelő anyagú tárcsa oldása után a nem hibás alsó vagy felső rész szerelésé-30 hez tovább használható fel. A rajzban a találmány szerint készült katódködfénykisütőcső egyik pé'dakénti kiviteli alakját az 1. ábrában oldalnézetben és részben metszetben ábrázoltuk. A 2. áb-35 rában a cső belső szerkezetét a legkülső sapkaalakú elektródának csak részbeni feltüntetésével ábrázoltuk. A 3. ábra a cső belső szerkezetét alkotó két részt távlati képben tünteti fel. A 4. ábra a csőben alkal-40 mázott érintkező nagyobb léptékű távlati képe. A feltüntetett katódködfénykisütőcsőnek önmagában ismert módon 1 üvegedénye van, mely nemes gázokkal, például neon és 45 hélium keverékével van megtöltve, mely argonadalékot tartalmaz. Az (1) üvegedényt (2) lábcső zárja le. A lábcsövet a le'záró (3) helyen öt (4) árambevezető huzalt (2. ábra) vákuumot tömítően forrasztottunk be, rae-60 lyeknek az üvegedénybe nyúló végeit a (3) helyen a lezárás alkalmával besajtolt szigetelő anyagú (5) csövecskék tömítetten veszik körül: A (2) lábcső fölött van a lábcső tengelyére harántirányú szigetelő anyagú 55 (6) tárcsa, melyben a (2) lábcső préselt (3) résziéből kinyúló szigete'ő anyagú (5) csövecskéket befogadó, átmenő (7) furatok vannak. A (6) tárcsát a lábcső hordozza és a tárcsát evégből (Szegecselt (8) tartók közvetítésével a (2) lábcső köré fektetett (9) 60 szalagalakú bilinccsel kötöttük össze. Az árambevezető (4) huzaloknak a szigetelő anyagú (5) csövecskékből kinyúló végein (U) vagy (S) alakjában meghajlított bádogszalagból készült (10) érintkezőket (2, és 65 4. ábra) hegesztéssel rögzítettünk, mely (10) érintkezők a (6) tárcsa felső oldalában kialakított táskaalakú (11) mélyedésekben feküsznek. A (2) lábcső az (5) csövecskékkel, az árambevezető (4) huzalokkal, a (10) 70 érintkezőkkel, a (9) bilinccsel, a (8) tartókkal és a (6) lemezzel együtt a cső belső -szerkezetének alsó részét alkotja. A belső szerkezet felső része a (6) tárcsára sík mentén felfekvő (12) tárcsából és az egy- 75 másra borított, sapkaalakú négy (13) elektródából van, melyek alsó szegélyeikkel köralakú, a (12) tárcsában kialakított, központos (4) hornyokba nyúlnak. Mindegyik sapkaalakú elektródának két felhegeszteit 80 (15) tartóhuzala van, melyek a (12) lemez (16) furatain átnyúlnak és annak alsó oldalán át vannak hajlítva. A két szerkezeti alkatrész összeillesztésekor a sapkaalakú elektródákat hordozó felső (12) tárcsát úgy he- 85 lyezzük a (6) tárcsára, hogy a két tárcsa szélein kialakított (17) hornyok egymás fölött feküsznek és a két tárcsát egymással szorosan összekötő (U)-alakú (18) tartókapcsokat befogadják. A (16) furatok és a po (15) tartóhuzalok behajlított végei a (12) tárcsának a (6) tárcsára való felhelyezése előtt az, alsó tárcsából kismértékben kinyúló (10) érintkezőkkel szemben akként vannak elrendezve, hogy a (12) tárcsa helyes szere- pr, lésekor és annak a (6) tárcsán való rögzítésekor mindegyik sapkaalakú (13) elektródának egy-egy tartóhuzala végével egy-egy (10) érintkezővel érintkezik. Miután a (10) érintkezőket a tartóhuzalok áthajlított és az J(,Q érintkezőkre felfekvő végei összenyomják, jó áramvezetés létesül. Hogy a két (6) és (12) tarosa egymásra szorosan felfeküdjék, az áramvezetéshez nem használt tartóhuzalok végeit a felső (12) tárcsa alsó oldalán 1()5 kialakított kicsiny (19) hornyokba vagy az alsó (6) tárcsa felső oldalán kialakított ily hornyokba fektethetjük, bár erre e huzalok csekély vastagságára tekintettel nincs feltétlenül szükség. Az áramvezetéshez hasz- i; o nált többi tartóhuzal végét célszerűen a 3. ábrában feltüntetett módon nem hornyokba fektetjük, mert a tartóhuzalok végei, ha azok a felső (12) tárcsa alsó oldalából kissé
