135049. lajstromszámú szabadalom • Mozgatható tubussal ellátott röntgencső
* ÍaŐÖ4§. oldalán (6) wolfrámiemezt hord, melyre elektronkéve csapódik és amelyen a (7)-te1 jelölt helyen az égőfolt .keletkezik. Az (5) csőfalat és iá (4) anódát kis (8) közzel (9) 5 köpeny veszi körül. A (8) közben folyadékot áramoltathatunk, amely a cső haszna-. latiakor az ahódá'ban fejlesztett hőt elvezeti. A (9) köpenynek (10) ólomborítása van. amely megakadályozza, hogy a röntio gensugarak nem kívánt irányokban kilépjenek. Az 1. ábra csak a röntgencső mellső részét mutatja. A cső balra folytatódik és állványon nyugszik vagy pedig a falhoz akként van erősítve, hogy önmagával pár-15 huzamosan fel- és lefelé tud mozogni és a (11) tengely közül foroghat. E mozgás következtében a röntgensugárkúp tengelye, azaz a középső sugár, egy önmagával párhuzamosan eltolható tengely körül forgat-20 ható. A találmány azt a lehetőséget nyújtja, hogy a középső sugarat az első tengelyre merőleges tengely körül is forgathatjuk, úgy hogy ezt a sugarat a tér minden pontján át vezethejük. 25 A rajz szerinti kivitelnél a (2) védőköpeny a röntgencső tengelye irányában eltolható (12) szánnal van ellátva, melylyel a (3) tubus (13)-nál csuklósan van összekötve. Az ebben az eltolható szánban 30 való támasztás következtében elérjük, hogy a tubust eltolhatjuk, a (13) csukló pedig annak forgását teszi lehetővé.. Oly eszközök! alkalmazásával1 , melyek előidézik, hogy a két mozgás egymás függőségében 35 egyidejűleg történjék, elérjük, hogy a középső sugár helyzetét meghatározó (14) tubuátengely mindenkor az égőfoltra irányuló marad. Ezekhez az eszközökhöz a tubushoz erő-40 sített irányítókar tartozik, mely a kiviteli példa esetében kettős kialakítású és a (15) és (16) részekből áll. Ez az irányítókar ,a tubussal együtt forog és ezt a kart a (12) szán eltolódásakor akként vezérli a rönt-45 gencső tengelye, irányában el nem tolható (2) köpeny hasítékban vezetett pecekkel, hogy a tubus tengelye mindig a (7) égőfoltra irányul. Ha a vezérlés számára hasítékot a ko-50 penyben és beleillő pecket az irányítókaron alkalmaznánk, ia tubus helyzetét a csukló és a hasíték adná meg. A hasítéknak ez esetben két, egymást hegyes szöggel metsző, részarányos görbéből álló, hajlított 55 alakja volna. A szerkezet egyszerűbbé válik, ha a (2) köpeny helytálló részének, mint a kiviteli példa esetében, oldalt (Kiálló (17), (18) pecke van, melynek tengelye az égőfolton van átvezetve és a csukló (19) tengelyével párhuzamos, ezek a peckek 60 az irányítóikarban levő, a tubustengeilyd párhuzamos (20), (21) hasítékba illenek. Ha a tubust mozgatjuk, ez a szánban a (19) tengely körül forog és egyúttal eJtolódik a (12) szán, amennyiben a (15), (16) 65 irányítókart a (17) és (18) peckek fogva tartják és így a csukló tengelyének a (22) vonal mentén kell eltolódnia. A tubust az égőfolton átmenő tengely körül forgathatóan alkalmazhatóak. Ez 70 esetben azonban a forgásnál a tubus nyilasa a köpenyhez képest nem csak a röntgencső tengelyével párhuzamos irányban tolódnék el, hanem egy reá merőleges irányban is és így nehezebbé válnék, hogy 75 a tubus és köpeny közötti összeköttetést sugártömítőnek tartsuk. Az utóbbit a találmány szerinti berendezéssel annak révén érjük el, hogy a tubus a csövön kívül csuklósan forgatható. 80 A csukló csészealakú lehet, úgy hogy a tubust a szánról leemelhetjük. Ez esetben az irányítókarban alkalmazott egyenes hasítékkal és a köpenyen levő pecekkel ellátott kivitelnél a tubus fekvése még nem §5 egészen határozott, mert a csukló és a hasítok a mozgást a tubus tengelye irányában nem gátolják. Ezért az ilyen csészealakú csuklóval ellátott kiviteli példánál, ta (2) köpeny másik oldalán (23) vezetékpá'ya 90 van, melyben a (15), (16) irányítókarhjz erősített (24) csúszódarab nyugszik. Ez a vezetékpálya (megakadályozza a tubus elválását a szántól. A pályának olyan haj'ítású alakja van, hogy a vezetékpálya 95 minden pontjában a (24) csúszódarab közepe és az eltolódás (22) vonala közötti távolság, a (7) ponton átvezetett vonalon mérve, ugyanaz. A csúszódarab és vezetékpálya surlódá- 100 sát és kopását azzal csökkentjük, hogy az előbbit orsón forgó görgő alakjában alakítjuk ki. Mégis célszerű, hogy ennek ellenére elegendő nagy súrlódás legyen jelen, mert ez esetben a tubus helyzete nem vál- 105 toznek szándék nélküli, könnyű oldalnyomás következtében. Ezt a kívánságot azzá! elégíthetjük ki, hogy az irányítókaron szonítóberendezést alkalmazunk.; A; kiviteli példánál ez a két (15) és (16) részt össze- 110 kötő (26) hídban levő (25) csaviar. Ezzel a szorítóberendezéssel a (2) köpenyt a tubushoz rögzíthetjük az egyik oldalon a csukló felület és a másik oldalon a szorítóberendezés (27) nyomófelülete közé való 115 közrefogással. Ez a nyomófelület egyúttal a lengés vezetékpályája is lehet, azonban ebben a%
