135042. lajstromszámú szabadalom • Képvetítő katódasugárcső fényernyőjéhez
135042. lye ia csőtengellyel megegyezik és így a (2) ernyő közepén át 'halad. A i(2) ernyő mögött az (5) tengellyel a szöget bezáró (6) tükör van. A rajz ezt a második tükröt sík-5 tükörként ábrázolja, azonban, ha kívánatos, hajlított felületű tükröt is alkalmazhatunk. Az a szöget olyan nagyra választjuk, ihogy a {€>) tükörrel visszavert fény iá (4) tükröt ne érje. Hogy a reflexiós hibákat 10 messzeimenőlieg elhárítsuk és a tükörfelület szükséges nagyságát 'csökkentsük, ezt a szöget nem választjuk túl. kicsinyre. Az a. szög az ábrázolt esetben 45°. Görnbsüvegaiakú (4) tükör aikaknazásá-15 nál előnyös, iha laz (1) csőnek fluoreszkáló ernyőt adunk olyan görbületi Sugarú gömbsüvegalakúra készítjük, hogy a (4) tükörrel koncentrikus legyen. Ennek következtében közelítőleg sík kép adódik. 20 A gömbi eltérés és a vetítésnél fellépő, más optikai hibák elhárítására a (6) tükör felületét lakként hajlítjuk, hogy a (6) tükör a '(4) tükör hibáit teljesen vagy részlegesen kiküszöböli. A (6) tükörrel visszavert 25 fénysugarak útjában az 1. ábrán metszetben vázoít és (7)-tel jelölt, átlátszó lemez alakjában optikai helyesbítőelemet is elren• dezhetünk, melynek felülete a szükséges helyesbítésnek megfelelő aliakú. Ilyen helyes-30 bítőlenesék alkalmazása magában véve ismeretes. Hogy a (2) ernyővel kisugárzott fényből lehetőleg keveset veszítsünk, a csöwet úgy rendezzük el, hogy a (2) ernyő iá két tükör 35 között legyen, azonban, mint az 1. ábrán látható, a szélével a második tükröt érintse vagy közelítőleg érintse. A tükörfelület és ernyőszél közötti érintkezőpontot az 1. ábrán (8) jelöli. A 2. ábra segélyével tneg-40 magyarázzuk, hogy ez az elrendezés miért a legelőnyösebb. A (6) tükör a 2. ábrán három (a), (b) és (c) helyzetben látható. A két első helyzetben a (2) képernyő a két tükör között van. 45 Az (a) helyzetben a i(2) ernyő képszéle a legfelsőbb (8) pontban érinti a (6) tükör síkját. A (6) tükör közepén hatástalan rész van, mert az (1) cső számára nyílást kell alkalmaznunk és mert a (6) tükör felületé-50 nek egy része a (2) ernyő árnyékában van. Abból a fényből, mély a (4) tükör valamelyik pontján visszaverődik, azt a részt vesztjük el, melyet a cső fluoreszkáló ernyője visszatart és mely ennek következ-55 tében a (6) tükröt nem éri el. Ez a rész az (a) és (b) helyzetben kb. egyenlő. Elvesztjük továbbá azt a részt, melyet a cső többi része és a hozzáerősített készülékrészek, pl. mágnescsévék visszatartanak és amely a tükröt nem éri el. Ez a rész a tükör (a) 60 helyzetében kisebb, mint a (b) helyzetben. A tükör (a) helyzetében a (6) tükörben levő nyílás következtében elvesző fényrész szintén kisebb. Ez utóbbi nem érvényes a (4) tükör ama pontjaira, melyekhez képest 65 a i(6) tükörben levő nyílás teljesen a (2) ernyő árnyékkúpjában van, azonban érvényes az (5) tengelytől messzebb levő pontokra. Ebből az összehasonlításból kitűnik, hogy 70 előnyösebb, iha a (6) tükröt és (a) helyzetben elrendezzük, mint hátrább levő helyzetben. Ezenfelül, hogy mindkét esetben a (4) tükör valamely pontjából kiinduló, azonos kúp belsejében kisugárzott fényt has?- 75 nősítsük, a (6) tükörnek a (b) helyzetben nagyobb felületűnek kell lennie, mint az (a) helyzetben. Ha a (6) tükröt a (c) helyzetben rendezzük el, a fényveszteségnek új, súlyos' oka 80 keletkezik. Elesik ugyan annak a fénynek elevsztése, melyet az ernyő stb. tart viszsza, tetemesebb azonban most az a veszteség, mely a (2) ernyőről a (4) tükörre sugárzott ifénykévében lép fel. Ennek tete- 85 mes részét, (az ábra szerinti (8) pont esetében iá ß-val jelölt kúpon belül kisugárzott részt), a (6) tükör visszatartja. Ha ezt a részt a i(6) tükör nyílásának növelésével csökkentjük, a (6) tükör nagy részét nem használhatjuk ki. Az i(a) helyzet tehát nemcsak a (b) helyzettel, hanem a (c) helyzettel szemben is előnyben részesítendő. Villamos szempontból kívánatos lehetne, hogy a (6) tükröt hátrább rendezzük el, 95 ha a cső üzeme közben a fémes tükörfelület és a képernyő között nagy potenciálkülönbség van. Vetítőcélokra való katódasugárcsöveknél gyakran olyan kapcsolást alkalmazunk, melynél az ernyő a cső többi i0 ° részeihez képest néhány ezer Volt pozitív feszültséget kap. Ha ekkor a i(6) tükör felülete a kisebb pontenciálú, átütés veszélye keletkezik a (2) ernyőn a (8) pont közelében. Ezt a veszélyt elháríthatjuk azzal, hogy a 105 tükörnek olyan potenciált adunk, mely a cső üzeme közben a (2) ernyőre kapcsolt potenciáltól nem tér el vagy csak kevéssé tér el. Ha ennek következtében a tükröt nem földelhetjük, a tükröt villamosan el 110 kell különítenünk attól a toktól, melyben az egész berendezést elrendezzük, ez azonban többnyire kevesebb nehézséget okoz, mint a tükörnek a (2) ernyőtől való szigetelése és mindenesetre az az előnye, 115 hogy a tükör az ernyőhöz közvetlenül csatlakozhat, úgy hogy a fényveszteség minimális.
