134866. lajstromszámú szabadalom • Árnyékszéköblítő készülék
a 134866. ható. A találmány előnyös megoldási alakja szerint a vízbe nyomható testet maga a vfzgyüjtőmedence úszója ¡alkotja, melynek ehhez képest az említett vízfelszorításnak 5 megfelelő térfogatot adunk és amelyet a lábitós vagy kézifoganytús rudazathoz kapcsolunk. így jelentékeny, (szerkezeti egyszerűsítést érünk el. Megjegyzendő továbbá, hogy a találmány szerinti, vízbe nyomható 10 test a szívó működését vezérlő, fent említett, korábbi edénytől, mely ellensúlyt is alkotott, a közvetlen működésen kívül, abban :s különbözik, hogy nem szorul nagyobb súlyra vagy megtöltésre; a találmány szeli’ rinti készüléknél, ellensúly helyett, mechanikai lenyomás szerepel. Az eddigi, úszós árnvékszéköblítő készülékeknek további közös hátránya volt, hogy a vízbebocsátó szelep bizonyos hasz- 20 nálati idő után szabálytalanul működött, nevezetesen a vizet nem szabályos sugár alakjában, hanem szétfröccsenő alakban bocsátotta be úgy, hogy a víz sok esetben a vízgyűjtő medencén túl is, az illető helyi- 25 ségbe fröccsent, ami gyakran kellemetlenül hatott. A találmány ezt a hátrányt is hatásosan, úgy küszöböli ki, hogy a vízbebocsátó tánvérszelep szárát részben burkoló tokban vezetjük és a szelepszár testében 30 ezzel a tokkal közlekedő, vízkibocsátó furatot létesítünk, mely a vizet szabályos sugár alakjában kifolyni kényszeríti. Más szóval a tokrész és a furat a víznek mindig szabályos kiömlését biztosító kényszervezetéket 35 alkot. A rajz a találmány célszerű megoldási alakját szemlélteti. Az 1. ábra a készülék függélyes hosszmetszete, 40 a 2. ábra ugyanannak felülnézete. (1) a szokásos vízgyüjtőmedence, (2) a vízvezetéki csőhöz való csatlakozás, (3) az ezt hordó szerelvény, (4) a vízbebocsátó szeleptányér, (5) ennek fészke, (6) pedig a 45 szelepnek — célszerűen — dugattyú alakú szára, mely a (7) tokrészben vezetődik és melynek testében ezzel a tokkal közlekedő (8) vízkibocsátó furat van. Az utóbbi, mint a bevezetésben jeleztük, a víznek szabályos 50 sugár alakjában való kiömlését biztosítja. A (6) szelepszár a helytállóan ágyazott (9) csap körül forgatható, villaalakú (10) emelő két ága közé van felszerelve. (11) az úszó, melyből a (12) rúd nyúl ki. 55 Ennek a rúdnak felső vége a villás (10) emelőkar (13) végei között, az alább ismertetendő célból csúsztatható. A 10 emelőkar (13) végei továbbá a (14) kar-résszel vannak mereven összekötve, még pedig ennek villaalakú (15) végét fogják közre. A (15) 60 villa agai között a (12) rúd említett, * íeisö vége szabadon állítható be. A (14) karrészen nevezetesen -a (16) nyomócsavar jár at, melynek alsó (17) vége a (12) rúd felső végére fekszik. A (14) karrész jobboldali 65 (18) végéhez a szokásos (fel nem tüntetett) lábitós rudazat vagy kézifogantyús lánc csatlakozik. (19) a szívó (szifon) egyik, (20) annak másik ága, (21) pedig az árnyékszék kagy- to iója felé vezető vízlefolyató cső. Nyugalmi helyzetben a víz, a szokásos feltételek között azaz a (4) szelep zárt állapotában az (a) vonallal jelölt szinten van, mely a (19) szívó túlfolyási (b) határszintjét nem éri el. 75 A leírt készülék működési módja a következő: Ha a lábitó elmozgatásával, vagy a kézifogantyús lánc meghúzásával a (10) kart, a (9) csap körül, lefelé lengetjük, ak- 80 kor egyrészt a (4) szelepet nyitjuk, másrészt a (11) úszót a vízbe lenyomjuk, minek folytan a víz, a (11) úszó térfogatának megfelelően, a (c) szintre emelkedik. így a (19) szívó víz alá kerül és működésbe lép, tehát 85 az (1) vízmedence kiürül. Ha a (14), (10) emelőkart elengedjük, az emelőkar és a (11) úszó, saját súlyuknál fogva, pillanatnyilag, alsó helyzetükben maradnak, azonban a nyitott (4) szelepen és a (8) furaton át lefolyó 90 víz az (I) medencét fokozatosan meptuid, miközben a (11) úszó emelkedik, a (12) rúd felső végét felnyomja és így a (16) csavar közvetítésével a (14), (10) emelőkart is felemelvén a (4) szelepet elzárja. Ebben a pil- 05 lanatban a víz az (a) szintig emelkedett. Az (1) vízmedence vagy tartály töltése, természetesen, ennek az (a) szintnek megfelelően szabályozandó be; ezt egyszerűen a (16) csavar elforgatásával érhetjük el. Világos íoo ugyanis, hogy ez a csavar és a (12) rúd az úszó és az emelőkar között oly kapcsolatot alkot, mellyel az úszó bemerülési mélysége szabályozható. Az (a) szintnek könnyű és lehetőleg pontos beszabályozására, a talál- 105 mány szerint, a szívó egyik, harangalakú (19) ágának külső felületén a (22) peremet létesítjük, mely az (a) szint elérését világosan jelzi. A találmány szerint a (11) úszó felül 110 nyitott, aminek az eddigi úszókkal szemben az az előnye, hogy hőváltozások az úszóban nem idézhetnek elő horpadásokat és repedéseket és így nem okozhatják a víznek az úszóba hatolását. Az úszó egyebként, ii-r> mint látható, teljesen szabadon van bei!-
