134838. lajstromszámú szabadalom • Járműfék berendezés
134S38. csőit, hogy ez a külön erőforrásból származó erőt mind a két fékpofacsoportra ellentétes irányban, vagyis a fékerő növekedése irányában az egyik fékpofacsoportra, ;j csökkenése irányában pedig a másik fékpofacsoportra viszi át. A találmánynak egyik, különösen kéttengelyű kocsihoz alkalmazott kiviteli alakja esetében a külön erő forrása a kerékcsoportra ható terhelések küjl1 lö.nbsége, úgy, hogy az ennek hatása alatt álló mozgatható tag irányát aszerint változtatja, amint a terhelés az egyik, vagy a másik kerékcsoporton a nagyobb lesz, mimeüett a megfelelő összekötő rudazat '•> oly elrendezésű, hogy a külön erőforrásból származó erőt a fékezőerő növekedésének irányában a legerősebben terhelt kerékcsoporttal együttműködő fékpofacsoportra, a fékezőerő csökkenése irányában -0 pedig a kevésbbé terhelt kerékcsoporttal együttműködő fékpofacsoportra viszi át. A találmány egy másik, különösen forgóalvázú kocsik minden egyes forgó alvázára alkalmazható kiviteli alakja értel- 25 mében a külön erőforrás a fékezéskor, a kocsi és terhelése kinetikai energiája folytán, a fékezett kerekeknek a fékpofákra kifeji ett súrlódási erőiből adódik, úgyhogy az ezektől befolyásolt mozgatható tag erőirá- 80 nyát aszerint változtatja, amint a jármű az egyik vagfv másik irányban halad, mimeüett a megfelelő összekötő rudazat az erőt a külön erőforrásból a fékező erő növekedésének irányában a jármű haladási irányában 85 értett elülső kerékcsoporttal együümüködő fékpofacsoDortra. a fékező erő csökkenésének irányában pedig a jármű haladási irányában értett hátsó kerékcsooortta! összeműködő fékpofacsopor'ra viszi át. A talál“'■0 mány értelmében, bármily kivi■ ele esetén, az összekötő rudazatot úsjv kell elrendezni, hogy a kiiV5n erőfoirásból származó erő mind a két fékpcfacsoportra azonos áttételi iszonyban tevődjék át, hogy a fékező erő- 45 nek az egyik ítkpoiacsoportra ható csökkenése ugyanolyan nagy legyen, mint a fékezőerő növekedése a másik fékpofacsoporton, hogy így a külön erőforrásból a fékpofacsoportokra átvitt erők magát a két 50 fékpofacsoportra ható teljes fékezőerőt nem, csupán az ezekre való megosztódását változtathassák meg. A berendezésnek az ismertetett mindkét kiviteíi példához célszerű kialakítása szerint a külön erőforrásból 55 mozgatott tag a jármű hosszirányában a két fékpofacsoport között eltolhatóan van elrendezve és az erőnek mindkét fékpofacsoportra történő erőátvitelre való, a rajta ágyazott lengő-emelő és két, mind a két fékpofacsoportot e lengő-emelő egy- 60] egy végéhez kapcsoló csuklós rudazat vagy hasonló révén, amelyek a lengő-emejővel á megfelelő összekötő rudazatot alkotják. A találmányt a leírás és a rajz vasúti kocsikra való alkalmazási példakép ismerteti, a ta- 65 Iálmány azonban bármely kerekes járműhöz alkalmazható. A rajz 1. ábrája oldalnézetben egy forgó alvázat tüntet fel a találmány szerinti berendezéssel, a 7() 2. ábra a találmány egy kéttengelyű kocsin alkalmazott kiviteli példájának vázlata. Az'(1) forgóalvázkeretnek (2) kerekeivel az alváz elülső, illetve hátsó végén a 75 (3a) illetve (3b) fékpofák összeműködnek. Az ábrázolt kivitelben a fékpofák a kerekeknek csak egymás felé néző oldalán vannak elrendezve. A (3a) és (3b) fékpofákat a szokásos módon, két, az őket a kerekek- so hez szorító (4) illetv e (5) fékemelő köti öszsze A két (4) és (5) fékemelőt alsó végén a (6) rudazat összeköti. Az (5) emelő felső vége az (1) forgóalvázkereten (7) csap körül forgathatóan ágyazott, a (4) fékemelő S5 felső vége pedig egy fékrúddal a rajzon fel nem tüntetett fékerőforrással kapcsolatos. A (3a) és (3b) fékpofák a (9) és (10) felfüggesztő rudakkal a kétkarú (11) emelő két végéhez kapcsolódnak, amely célsze- <to rűen a (12) hordozórugú fölött van elrendezve; ez utóbbi a szokásos módon, az egyik kocsivéget engedékenyen forgó alvázzal köti össze; a kocsiszekrény maga nincs ábrázolva. Az (1) forgóalvázban a (13) csa- 95 pon ágyazott (11) emelőnek két hosszú karja van. A (11) emelőnek egy vele összekötött, vagy előnyösebben vele egy darabot alkotó, lefelé nyúló, kengyelalakú (14) karja van, amely körülveszi a hordórugókat, de lOo elegendő játéka van ahhoz, hogy mindkét irányban a (II) emelővel kilenghessen. A (14) kar alsó végén (15) körül ágyazott (16) kétkarú emelő mindkét vfVével a (17) és 8) karok révén, össze vannak kötve a (3a) 105 és (3b) fékpoiák. Az 1. ábrán példakép vázolt szerkezet működési módja, annak a feltételezésével, hogy a jármű jobbra halad, vagyis a rajz szerinti jobboldali kerekek az elülsők, a 110 következő. A feltevés még az, hogy a súrlódási erők, amelyeket a kerekek fékezéskor a fékpofákra gyakorolnak, olykép irányítottak, hogy a (3b) fékpofákat a forgóalváz elülső végén felfelé és a (3a) fékpo- 115 fákat a forgóalváz hátsó végén lefelé tö-
