134659. lajstromszámú szabadalom • Váltóáramú működtető mágnes
134:659. 3 el, amely a (4) munkalégrést is határolja, mert különben a fegyverzet zárt és majdnem zárt helyzeteiben a mellékzárnak a (2) fegyverzet felé fordított felszíne a 5 munkalégrés keresztmetszetét, másszóval az aktív pólusfelületet növelné, s ezáltal a munkalégrésben a térerősség csökkenne, úgyhogy még azonos áram, és az állandó feszültség által kényszerített azonos ösz- 10 szes fluxus mellett is a zárt helyzet közelében a húzóerő kisebb lenne, mint a mellékzár nélküli szerkezetnél, mert a húzóerő a felülettel egyszerűen, a térerősségnek viszont a négyzetével arányos. 15 Más változatot mutat a 2. ábra. Itt a (3) mellékzár a vasmag két szárát légrés nélkül hidalja át. de úgy van elhelyezve, hogy a (2) fegyverzettel, annak záródásakor, tehát a szaggatva rajzolt helyzetben sem 20 kerül érintkezésbe, hanem attól a (6) köz választja el, ami a mellékzár csekély keresztmetszetével együtt szintén biztosítja, hogy a fegyverzet zárt helyzetében az erővonalak túlnyomóan a munkalégrésen át 25 záródjanak, s ott a mellékzár nélküli mágnesekéhez hasonló erősségű mágneses tér jöjjön létre. Mivel azonban ennél az elrendezésnél a mellékzár kellő mágneses ellenállását mellékzárlati légrés híjján csak an- S0 nak csekély vaskeresztmetszete biztosíthatja, ez utóbbi körülmény folytán "a mellékzárban a fegyverzet nyitott helyzete esetén nagy vastelítés jön létre, amely a fegyverzet záródásakor megszűnik. E je- 96 lenség az önindukció gvors növekedésének épnen a záródáskor ellene hat, és csökkentve az önindukció változásának meredekségét, azaz a értéket, végered-4 ményben e záróerőt is leszállítja, minek 40 folytán e megoldás kevésbbé éri el a talál. mány célját, mint az 1. ábra szerinti kivitel. A bemutatott két kiviteli alak a találmányi elvek sok esetben kielégítő mértékben és igen egyszerű eszközökkel valósítja 45 meg, amennyiben a mellékzár az önindukciót nagy nyitásoknál jelentékenyen megnöveli. Első pillanatra úgy látszik, mintha ez a hatás a mellékzár mágneses ellenállásának csökkentésével, pl. az 1. ábrán az 50 (5) mellékzárlati légrés kisebbítésével tetszés szerint fokozható volna. Ez az eszköz azonban csak korlátoltan használható, mert nagyon kis mellékzárlati ellenállás esetén a fegyverzet zárt helyzetének kör- 55 nyezetében túl nagy önindukcióhoz, következőleg túl kicsiny erőhöz jutunk. E nehézséget pl. a 3. ábra szerinti megoldás küszöböli ki. Itt az 1. ábrához hasonló elrendezés van feltüntetve, különösen kis ellenállású, szűk (5) mellékzárlati légréssel. 60 s ennek megfelelően különösen nagy, de lassan növekvő kezdeti önindukcióval. A fegyverzeten a (7) villamos vezető, pl. rézlemez, vagy rövidre zárt menet van megerősítve, amely a fegyverzet nyitott 65 helyzetében nem nyúlik bele a mellékzárlati légrésbe, de záródáskor oda behatol. Ekkor a benne indukált áram a mellékzáron át' a tekercs által létrehozott mellékzárlati fluxussal • ellentétes és ezt nagy- 70 részt megsemmisítő, túlnyomóan a fegyverzeten és a munkalégrésen át záródó fluxust hoz létre, úgyhogy- olyan viszonyok keletkeznek, mintha a meílékzárlati légrés megnőtt volna. Ily módon elérjük. 75 hogy az önindukció igen magas kezdeti érték után még aránylag előrehaladott zárásnál is csak lassan növekszik, majd a fegyverzet útjának utolsó szakában rohamos növekedéssel éri utói azt a lefolyást, 80 amely a mellékzár nélküli szerkezetet jellemezné, úgyhogy a mágnes végül majdnem akkora záróerőt ad, mintha mellékzár nem is volna. Az önindukció változását és ezzel az erő lefolyását a (7) vezető 85 alakjának és méreteinek változtatásával annál is inkább tág határok között szabályozhatjuk, mert amíg a (7) vezető a mellékzárlati légrés fluxusához viszonyítva excentrikus helyzetű, e fluxus a (7) veze- ‘’0 tőre ennek alakjától és pillanatnyi helyzetétől függő erőt fejt ki, amely a fegyverzet. illetőleg a hozzáerősített (7) vezető csekély elmozdulásaira is erősen változik. További kiviteli alakot szemléltet *a 4. 95 ábra. Itt a mellékzárat a mágnes vasmagjához csatlakozó (8) nyúlvány alkotja. E nyúlvány a fegyverzethez, annak nyitott helyzetében is, oly közel van, hogy a mágnes önindukciója ekkor lényegesen na- 100 gyobb, mint e nyúlvány nélkül volna, míg zárt helyzetben az önindukciót alig befolyásolja, úgyhogy a találmány ez úton is megvalósítható. Ezt a megoldást is kiegészíthetjük egy (7) villamos vezetővel (pl. 105 rézlemezzel) mely a mellékzárlati légrésben a mellékzárhoz képest mozdulatlanul van megerősítve és melynek hatása ugyanúgy, mint a 3. ábra esetében — a zárt helyzetben érvényesülő mellékzárlati 110 légrés látszólagos megnövelésében, és ezáltal abban áll, hogy ily módon az önindukció záródás közben való növekedése’
