134590. lajstromszámú szabadalom • Alumíniumkemence
2 Í3459Ö. kihúzása, az'összekötő szervek kicserélése éjs a keretrészek stb. eltávolítása pedig e sin alatt történik. E sint továbbá az elektróda oldalaihoz lehetőleg olyan közel hé-5 lyezzük el, hogy a kemence kezelését ne zavarja és ennek hatékony elzárását ne nehezítse meg. A mellékelt rajzok 1. és 2. ábrája a találmány szerinti kemence egyik célszerű 10 kiviteli alakját példaképpen, két egymásria merőleges nézetben ül. metszetben tünteti fel. (1) az elektróda; (2) az árambevezetők, melyekre az elektródát rendszerint felfüggesztjük; (3) az áramgyüjtő sin; (4) a 15 hajlékony összekötőszervek az áramgyüjtő sin és az árambevezetők közt. Ezek a szervek itt hajlékony rézszalagok, melyeket rácsavart vagy ráhegesztett (5) szögdarabok kötnek az áramgyüjtő sínhez, Aréz-20 szalagokat célszerűen úgy rendezzük el> hogy azok keresztmetszetének nagyobb ' mérete az elektróda felületére merőleges legyen. Ekkor az oldalirányban meghajlított szalagok e felületnek csak kiis részét 25 fedik el. Az elektródákat —: kiindulva a 122.241. sz. magyar szabadalomban ismertetett meg. oldásból — (6) hosszgerendákból álló egyegy keret révén függesztjük fel. Ezeket 30 (8) vasgerendák mindkét végén megerősített két-két (7) horog tartja. Az egész szerkezet egy-egy (9) orsóval kapcsolatos, melyet (10) kerekek segítségével fel-alá mozgathatunk. Az orsóhajtó szerkezeteket 35 (11) tengely köti össze, úgyhogy azok egyszerre mozgathatók. Az elektródakereteket alkotó (6) vasgerendák az elektródának csak azon a két oldalán vannak, amelyeken az áram-40 bevezetőket elrendeztük. A vasból készült, mozgatható (6) hosszgerendákat egyenkint vehetjük le az elektródáról, amint azok az elektróda lefelé haladásakor a fürdőt bizonyos távolságra megközelítették. A le-45 vett hosszgerendákat újból úgy alkalmazzuk, hogy azokat a (3) áramgyüjtő sin fölött az elektródára ismét felvisszük. Az áraimbevezetőktői mentes végfelületeket ,(14) helytálló vasköpeny fedi, mely cél-5ölszerűen az elektróda felső részét körül J vevő formának a folytatása. A (6) hosszgerendákból álló keretek ehhez a (14) köpenyhez képest csúszhatnak; előnyös a kereteket a köpennyel pl. úgy összekötni, 55 hogy a-köpenyen egy lécet alkalmazunk, melyet a gerendavégekre erősített nyúlvány fog körül. Ilyen módon meggátoljuk pzt, hogy az elektróda felső részében levő lágy tömeg hidrosztatitkai nyomása a gerendákat és a köpenyt kihajlítsa,. Ezt az 60 elrendezést a rajz nem tünteti fel. A 2. ábrán egyebek közt a hajlékony rézszalagok elrendezése látható. A szalagok ,alsó végén több elágazás van, melyek segítségével ugyanaz a szalag a vízszintes 65 sorokban elrendezett árambevezetők alulról számított első és második sorának egyegy bevezetőcsapjával egyidejűleg ös^ze lehet kötve. így megtakarítjuk a második sor külön- áramellátását. A második sorhoz 70 vezető ág keresztmetszete az első sorhoz vezető ág keresztmetszetének csak mintegy 15—2Oo /o-0i. Tekintettel a találmány szerinti kemence kicsiny magasságára, a hajlékony összekötőszervek rézszükségle- 75 tét a korábbi rézszükséglet fele alá is csökkenthetjük. Az ábra a kemence elzárásának egy egyszerű megoldását is mutatja. A zárólemezeket ül. (12) fedeleket az áramgyüjtő sin go segítségével erősítjük fel, mely maga is a kemenceburkolat egy része. Az elzáróelemek a következők: (12) fedelekként kialakított zárólemezek, melyek alul lejtősen kiállnak és fölfelé függőleges irányban 85 haladnak, amikor is az alsó részek fogantyúk segítségével csuklók körül felnyithatók. (13) csapók, melyek a (12) fedelek függőleges részében kialakított, az ána|mbevezetők behelyezésére való nyílásokat 90 takarják le; a .(3) áramgyüjtő sin,, melyen a (12) fedelek,^ erősítjük meg/Azzal, hogy a (3) sin is eT/aróelém, azt zz előnyt érjük él, hogy a levegő :a sint kívülről közvetlenül hűti. A fogantyúk hővel szemben szi- 95 geteltek lehetnek. A (13) csapók elforgathatok, vagy oldalt eltolhatók. Ezzel azt a további nagy előnyt érjük el, hogy az árambevezetőket a kemencegáztól zavartalanul, teljesen az elzárószerveken kívül 10 < készíthetjük elő. Az árambeveaetőkiet evégből előnyösen vályúalakú alátétre fektetjük, mely pl. fából van. Az alátétet egyik végével az áramgyüjtő sinre fektetjük lés a kellő szögben beállítjuk. Ezután 10 , az áram bevezetésiére való csapokat könynyen benyomhatjuk, vagy beverhetjük az elektródába, anélkül, hogy szöghelyzetük megváltoznék. Ez az eljárási nagymértékben biztosítja azt, hogy az árambevezetők ^ mindig az elektróda kellő helyére kerülnek. Az elrendezést előnyösen olyan elektródával kapcsolatban alkalmazzuk, amelynek B .mán említett (14) vasköpenye van. Ilyen
