134434. lajstromszámú szabadalom • Ivelhárító szerelvény többrészű szigetelők fémes összekötőelemein

134434. 3 Ennek az elrendezésnek a működését a 11. ábra mutatja. A felső (17) test egy tetszőleges (a) helyén kigyulladó (Ll) részív talppontja elektrodinamikai hatásra 5 az egyik (Zl) fogon ennek csúcsa felé ván­dorol és ebből kilővel. A meleg okozta fel­hajtóerő folytán ekkor az (Ll) részív lángja a mellette levő (Z2) fogaj, pl. a b) pontban éri, úgyhogy az (Ll) részív erre a 10 pontra ugrik át és talppontját az elektrodi­namikai hatás a (Z2) fog csúcsa felé hajtja. Ezután az ív lángja a szomszédos (Z3) fogat a c) pontban érinti, talppontjai ennek a fognak a csúcsa felé hajtja és így 15 tovább, úgyhogy az ív talppontja a (17) testen felülről nézve az óramutató forgási irányában vándorol. Az (Ll) részív talp­pontja esetleg átugorhat a (16) test egyik szembenlevő fogára is; ekkor azonban az 20 elektrodinamikai hatás e fog csúcsa felé hajtja és visszatereli a (17) testre. Az (1,2) részívnek a (16) testen, pl. az (n) fogon induló talppontja is a nyíl irányában a fog csúcsa felé halad és először ott megtapad. 25 Közben az (Ll) részív talppontja a (17) testen körüljárva az egyenes (m) foggal szemben levő rézsútos (n) foghoz ér és a két (Ll) és (L2) részív most már közös ívvé egyesül, amely minden további nélkül levá-30 lik a (16) és (17) testekről és a többrészes szigetelőről és az ennek végein levő ível­hárító szerelvény azt a szigetelőtől eltá­volodó irányban vezeti. Természetesen meg­történhetik, hogy az (L2) ívnek az (m) fogon 35 keletkező talppontja a csúcs felé való ván­dorlásakor átugrik a (17) testnek szemben levő rézsútos fogára és részt vesz annak a (17) test kerületén való vándorlásában, mely esetben ugyancsak gyorsan egyesül 40 az (Ll) ívvel közös ívvé. Hogy minden esetben elejét vegyük an­nak, hogy a (18) hüvely-szélein keletkezze­nek ívtalppontok, az üreges (16) és (17) testek oly kivitelűek is lehetnek, hogy a szé-45 lek fölé nyúlnak (12a. és 12b. ábra). A 13. és 14. ábrán a 12. ábra A—B„ ill. C—D vonal szerinti metszeteket látunk, amelyek az üreges (16) és (17) testek egy­egy felé felülnézetben mutatják. 50 A ,szigetelőrészek összekötési helyén al­kalmazandó mindkét üreges test is rézsútos fogakkal fésűszerűen megosztott lehet, amikor is a szembenálló fogak egyező ér­telemben dőlnek. E kivitel előnye, hogy 55 csak egyféle szerkezetű fogas testre van szükség. A feltalált ívelhárító szerelvény termé­szetesen a rajzokon ábrázolt támasztó szi­getelőtől eltérő szigetelőknél is alkalmaz­ható, mégpedig igen előnyösen, pl. hosszú 60 rúdszigetelőkből álló szigetelőláncokon és nagy, valamint igen nagy feszültségekre való tömör magú szigetelőkön. Szabadalmi igénypontok: 1. ívelhárító szerelvény többrészes szige- fc'5 telők, főleg többrészes támasztó- és hosszú rúdszigetelők tagj,ainak fémes összekötőelemein,' jellemezve az össze­kötőelemen elrendezett, egymástól egész' hosszában elkülönített, a rajtuk kelet- 70 kező részívek talppontját a szigetelők­től távolodó irányba vezető elektródák­kal. 2. Az 1. igénypont szerinti szerelvény ki­viteli alakja, amelyre jellemző, hogy az 75 egymás felett levő elektródák végei az egyes szigetelőrészek felett levő rész­íveknek a szigetelő mellett vonuló közös ívvé egyesülését elősegítendő egymás felé vannak behajtva és a többrészes 80 szigetelő külső végein a közös ívet a szigetelőtől távolodó irányba vezető, magukban ismeretes ívelhárító szerel­vények, pl. gyűrűk, szarvak vagy szarv­keresztek vannak. 85 3. Az 1. yagy 2. igénypont szerinti sze­relvény kiviteli alakja, jellemezve a többrészes szigetelő egyes (10), (11) tagjainak összekötési helyén, az egyes tagok végén elrendezett, egy helyen Í.O légréssel megszakított (12) elhárító gyűrűkkel, amelyek a hozzátartozó szigetelő testtől elfordított 'szarvnyúl­ványokban végződnek, valamint olyan feszültségvívő, a szigetelőket össze- 95 kötő fémes (14) elemmel, mely a (Ll), (L2) részívek talppontjához csak egy úton, pl.-^(13) tartókaron és a (12) gyűrű egy szakaszán vezeti az ív­áramot. 100 4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szerel­vény kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy két egymásután következő (10), (11) szigetelő összekötési helyén, mind­egyik szigetelő végén egyetlen (13') 105 tartókaron félkör alakú (12') védőgyűrű­ívek vannak rögzítve, amelyek a szi­getelő átellenes oldalain ez utóbbitól tá­volodó irányban mutató szarvalakú nyúlványokban végződnek. no 5. A 2. igénypont szerinti szerelvény kivi­teli alakja, amelyre jellemző, hogy a szarvnyúlványok csúcsai a szigetelő hossztengelye felé vannak visszahajtva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom