134425. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagymolekulasúlyú polimer amidok és észteramidok előállítására

134423. 3 egyenesláncú poliamidok, mint pl. az oxálsav-diétilészterből és fölös bisz- (aminopropil) -tetrametilénéterből kapott reakciós termék. 5 c) Oldható aldehidkondenzálási termékek, különösen olyanok, melyeket metilolamid vegyületekből, mint dimetilolkarbamidból, trimetilolrhelaminból és többértékű alkoholokból, mint bután-1.4-diolból állíthatunk eló'. 10 d) Oldható fenol-aldehid kondenzálási termékek, melyek a novolakkok és rezolok csoportjába tartoznak. 4. Különböző' poliaminovegyületek, plegyenesláncuan polimer poliaminok, mint 15 poíietilénimin, polimer szénhidrátok, melyek aminocsoportokat tartalmaznak, mint a teljesen, vagy részben dezacetilezett kitin vagy aminoalkilcellulózák, továbbá proteinanyagok, mint a kazein, cein, kliadin, fib-20 rin, globin. A reakció foganatosításához az összetevőket közvetlenül egymással hevíthetjük, adott esetben oldószerek jelenlétében, vagy pedig az egyik összetevő ömledékébe, vagy 25 oldatába a másik összetevőt fokozatosan és mechanikus átdolgozás közben vihetjük be. Gyakran igen előnyös, ha az összetevőket adott esetben képlékenyítő szerek, vagy folvatószerek jelenlétében egymással először 30 szilárd állapotban bensőségesen összekeverjük és ezután a keveréket forró felületekre, pl. fűtött tölcsérre, fémspirálisra, rostélyra, hengerekre, saitolólemezekre, stb. való felvitelével megolvasztjuk, vagv képlékennyé 35 tesszük. A tömeget olymódon ís megolvaszthatjuk, illetve képlékennvé tehetjük, hogy csigaszivattvűk segítségével forró csöveken sajtoljuk át. A reakció hőmérséklete az összetevők 40 olvadáspontjához, oldhatóságához és melegállandóságához igazodik. Hidroxilvegyületekkel foganatosított reakcióknál a hőmérsékletek általában magasabbak, mint az aminovegyületek reakcióinál mégpedig 45 célszerűen 100—250 C° között feküsznek. Ezekben az esetekben az alkalikus vagy savanyú gyorsítószerek alkalmazása különösen előnyös. Megfelelő gyorsítószerek pl. bázikus vegyületek, mint alkáliacetátok, 50 alkoholátok, különösen glikolátok, szerves alkáliamiidvegyületek pl. pirrolidonnátrium vagy s-kaprolaktámnátrium, nitrilek nátriumvegyületei, pl. a dietilacetonitrilnátrium, piridin, dietilanilin, vagy pedig erősen 55 savanyú vegyületek, mint klórhidrogén, toluolszulfosav. kámforszulfonsav vagv cinkklorid. A hőmérsékleti feltételeket különösen kíméletesen kell megválasztanunk, ha az azlaktonok az a-helyzetben még hidrogént tartalmaznak, mivel ezek a különösen 60 reakcióképes vegyületek szénsav lehasadására hajlamosak, különösen alkalikus gyorsítószerek, mint tercier-aminők jelenlétében. Aminovegyületek esetében a reakciós hő- 65 mérsékletet lehetőleg alacsony értéken, célszerűen mintegy 80—150 C° között tartjuk. Különösen óvatosnak kell lennünk primer aminocsoportokat tartalmazó vegyületek esetében, mivel ezek víz lehasa- 70 dása közben végbemenő mellékreakciókra hajlamosak. Alacsony hőmérsékleten pl. már szobahőmérsékleten is keletkéznek nagy molekulasúlyú termékek, különösen erős hatású oldószerek jelenlétében, me- 75 lyek az alacsony polímerizációs fokú termékek időelőtti kiválását megakadályozzák. Avégből, hogy a reakciós hőmérsékletet alacsony értéken tarthassuk akkor is, ha az 80 összetevők valamelyikének viszonylag magas olvadáspontja van, célszerű, ha oldővagy higítószereket alkalmazunk. Ezeknek vagy teljesen közömböseknek kell lenniök, vagy az azlaktonokkal csupán oly reakciós 85 termékeket szabad eredményezniük, melyek maguk is azonos módon képesek tovább reagálni mint az azlaktonok. Ilyenek pl. az ariiészterek. Közömbös oldószerekként pl. a kiindulási 90 anyagok oldhatósági tulajdonságai szerint a következők jönnek tekintetbe: szénhidrogének, haíogénszénhidrogének, mint a klórbenzol vagy az o-diklórbenzol, éterek mint dioxán, di-metildioxán, 3-klórtetra- 95 hidrofurán, észterek mint a ß-metoxietilacetát, 3-oxitetrahidrofuránacetát, ketonok mint a ciklohexanon és ennek homológjai, amidok mint a dietilformamid, acetdietilamid és különösen laktámok, mint a y-bu- lop tirolaktám, N-metil-y-butirolaktám, z- kaprolaktám. Oly használható oldószerek, melyek önmagukban számos azlaktonnil, különösen olyanokkal, melyek az «.% - szénatomon 105 még hidrogént tartalmaznak, reagálni képesek; azonban reakciós termék alakjában amino- és ámbár kevésbbé könnven és tökéletesen — hidroxilvegyületekkel és szulfhidrilvegyületekkel is tovább reagálnak, az no aromás oxivegyületek mint az o- és mkrezol, o-ciklohexilfenol, p-tercierbutilfenol, o-oxidifenil. Adott esetben célszerű, ha az azlaktonokat, adott esetben savanyú vagy alkalikus gyorsítószerek jelenlétében, a fe- 115 no'okban előnyösen melegben oldjuk és a