134357. lajstromszámú szabadalom • Világítótest

Megjelent 1948. évi május hó 3-án. MAGYAR SZABADALMI BTEŐSÍ0 SZABADALMI LEÍRÁS 134357. SZÁM. Vll/h. OSZTÁLY. — D-5627. ALAPSZÁM. Világítótest. Dietrich Friedrich Richard mérnök, München. A bejelentés napja: 1942. évi július hó 16. A találmány oly világitótest, melynél — mint ismeretes — sugárvető felületként elipszoidpalástszeletet alkalmazunk, melynek hatékony sugárvetőfelülete az optikai 5 tengelyen átmenő vagy azzal párhuzamos sík egyik oldalán fekszik. A találmány lé, nyege abban van, hogy a világítótest legalább két, a csúccsal szembenfekvő, fénykilépőnyílásaikkal egymás felé fordított 10 elipszoidpalástszeletből áll. Ha több elipszoidpalástszeletet alkalmazunk, akkor ezeket csillagalakban rendezzük el. A mellékelt rajz a találmány szerinti világítótest kiviteli alakját ábrázolja, rnég-15 pedig az 1. ábra világítótestet függőleges metszetben, az optikai tengely hossza mentén, a 2. ábra másfajta kivitelű fényszórót 20 felülnézetben ábrázol. Az 1. ábra értelmében a fényszóró a két (1) és (2) elipszoidpalástszeletből áll, melyek egymást kölcsönösen metszik és mintegy gyújtópontjaikban az (5) fényfor-25 rások vannak. A két (1) és (2) elipszoidpalástszelet csúcsával szembenfekvö fénykilépő nyílások egymásfelé fordulnak. Ezenkívül mindkét (1) és (2) sugárvető egymásfelé hajlik úgy, hogy a két (7) és 80 (8) optikai tengely szöget zár be egymással és pedig legalább akkora szöget, hogy a sugárvetőből kisurgárzott fény a fény." forrással szembenfekvö- üvegbúra alatt léphet ki. Az (1) és (2) sugárvetők konvergenciapontjait (9) és (10) jelöli. 35 A (6) csúcsok körzetéből (11) fényellenzők nyúlnak ki mindig a másik (1), illetve (2) sugárvetőhöz tartozó (7), illetve (8) optikai tengely irányába. A két sugárvetőnek ferde elrendezése következtében egymást 40 kölcsönösen nem sugározzák be. A két (1) és (2) sugárvető sugarai a két (9) és (10) konvergenciapont mögött úgy tartanak szét, hogy a megvilágítandó felületnek a világítótesttől legtávolabb eső részeit is 45 igen erősen világítják meg. A világítótesttől való nagyobb távolságuk miatt is ezeknek a részeknek van a legerősebb megvilágításra szükségük. Ezzel szemben a megvilágítandó felületnek 'azok a részei 50 vannak legkevésbbé megvilágítva, melyek az (1) és (2) sugárvetőkhöz a legközelebb fekszenek, vagyis azuk a felületek, melyek mintegy a sugárvetők alatt fekszenek, ezeknek még csak erős megvilágí- 55 tásra sincs szükségük, mert már önmagukbanvéve is közel vannak a fényszóróhoz. Aszerint, hogy az optikai tengelyek mennyire hajlanak egymásfelé és hogy milyen nagy a konver* 60 genciapontok egymástóli távolsága, a megvilágítandó felületen mindenfajta megkívánt fényhatás és fényerősség érhető el. A megvilágítandó felületet tehát rendkívül egyenletesen világíthatjuk meg. A 65 (11) fényellenző megakadályozza, hogy a világítótesttől nagyobb távolságból az (5)