134074. lajstromszámú szabadalom • Elosztóberendezés

IPiwHin" 2 134074. még pedig azért, mert az I. csatorna és a II. csatorna közötti (11') rés keresztmetszete kisebb a (3') cső keresztmetszetiénél. Ennél* fogva az I. csatornában fölös nyomás kelet-5 kezik, amely a esatorna töltésének növekedésével mind egyenletesebben őszük el a csatorna egész hosszára. Eleinte ugyanis a (3') cső csaltilakoeási pontján nagyobb a nyomási, minit a csatomiániak a (3') csőtől távoli 10 végén, amikor azonban az I. csatornából a benne keletkező fölös nyomás hatása alatt átcsordul az anyag a IL csatornába, az I. csatorna egész hosszában azonos nyomás van már. A II. csatornában persze eleinte, 15 amíg töltésének kis nyomása van, e nyomás ugyancsak egyenlőtlenül oszlik el a csatorna

hosszában, azonban a csatorna töltésének növekedésével itt is fokozatosan egyenlővé válik a nyomás a csatorna egész 20 hosszában. Ugyanez a folyamat ismétlődik a III. csatornában is: itt is kiegyenlítődik a nyomás;, mielőtt az anyagnak a kiömlőrésem való kicsordulása megkezdődik. Mint a fentiekből kitűnik, a csatornák közötti szű-25 kitett áramlási keresztmetszeltelk és1

az ugyancsak ilyen szűkíteti áramlási keresztmetszetet alkotó kiömlőnyílás határa abban nyilvánul, hogy az eredetileg változó nyomás teljesen kiegyenlítődik és1

az anya»? a 30 kiömlőnyüáson annak egész hosszában tartósan egyforma sebességééi ömük ki. A tapasztalat azt mutatta, hogy az anyag nemcsak átcsordul csatornából csatornába az ütközőlemezek fölött, hanem tényleg 35 színültig megölti az összes csatornákat, mivel akiömlőrésen nem tud oly gyorsan kiöm-Jeni, mint amilyen gyorsan a megfelelően nagyobb keresztmetszetű (3) csövön át bellép a csatornákba. Ha az stnyag pem áHria •íO nyomás alatt, úgy szintje sohasem érhetné el a csatorna fedőlapját és a csatornát ennélfogva egyáltalán nem kellene lefedni. A találmány szerinti, duzzasztócsatbmaként ható szűkített keresztmetszetű áram-45 lá'si utakat különféleképen lehet kialakítani. A legegyszerűbb esetben az utolsó szűkített keresztmletszetű áramlási utat az elosztó kiömlőréséhez csatlakozó, a rés egész Koszszára kiterjedő és rézsútosan lefelé az 50 anvaggal borítandó felületre- irányuló nyílású szái alkotja A találmány feöőnyösebb kiviteli alakjában, amely esetleg az. előbb említettel egyesíthető, a csökkentett keresztmetszetű ára m-55 lási utakat a csatornáiban v&gy csatornáikba benyúló, a csatorna hosszirányában plrendezett lemezek segélyével alkotjuk. Emel* le'f a lemezeket előnyösen úgy helyezzük el. hogy közelebb legyenek P

csatornának 60 ahhoz a falához, amelv fölött az anvao- kilép a csatornából, mint ahhoz, smely fölött az anvag belép a csatornába. Ilvmódon mindegyik csatornában egy-egy bővebb és egyegy szűkebb áramlási út-létesül. Előnyös továbbá, ha a lemezek alsó szélének távol- 65 sága a csatorna • fenekétől nem kisebb a lemezek és a hozzájuk közelebb levő csatornafal közénél. A rostanyag legegyenfetesebíb kiömdékéí úgy érhetjük el, hogy ütközőlemezekkel 7() ellátott több csatornát közvetlenül egymás mellé helyezünk, mimellett csak az anyagot kiadó utolsó csatornának van szájnyílása, de mindegyik csatornában vannak szűkített keresztmetszetű áramlási utak és mind- 7:) egyik csatorna bővebb belépési útja az :lobbi csatorna szűkebb kilépési útjához csatlakozik. A kömlő szájnyilás alsó ferde falához célszerűen a csatorna hossztengelyével pár- ^0 huzamos tengely körül forgatható oly lemezt! csatlakoztatunk, ame5y lecsapott helyzetében a szájnyilás: alsó faliának folytatását alkotja, felcsapott, függőleges helyzetében nedig lezárja a szájnyílást. Ez a femez! eset- 85 leg teleszkopszerűen kihúzható és egymásratolható részekből lehet, hogy a rostanyag kívánt ömlési irányának megfelelően meglehessen változtatni a lemez ama szélének helyzetét, amelyről a rostanyág leomlik. í)0 A csatornákat fedőlappal fedjük le, amely esetleg a rosfanyag áramlását is irányíthatja A csatornákba benyúló ütközőiemiezeket előnyösen erre a fedőlapra erősítjük, pl hegesztés útján. í>5 A csatornák célszerűen nyilasukkal felfelé néző félhengerek, amelyeknek széleihez függőleges oldalfalak csatlakoznak. A gátakat alkotó ütközőlemezek ez oldalfalak között v'annak. Azt a csiaítornát, amelybe a 100 rostanyag a tartálvból iftvet beléD, a

hozzávezető csőhöz való csatlakoztatására alka'mas csőtoldattal látjuk el. Ha a találmány szerinti elosztót rostanyagnak alaktlestté, pl. lemezzé saj tolását 105 megelőzően matricafelületre va(gy ehhez hasonló felületre való kiteregetésére használjuk, úgy előnyösen a rostanyaggal borítandó felület mindegyik oldalán elhelyezünk egyegy fentemlített kialakítási csatornacsopor- 110 tot, még pedig célszerűen úgy, hogy ezek egymás tükörképét alkossák. Ajánlatos a csatornacsoportoknak egymástól oty távolsgban és a rostanyaggal borítandó felületnél annyival magasabban való elhelyezése, hogy 115 a belőlük kiömlő anyag alkotta sugarak vagy sugársávok keresztezhessék egymást, mégpedig lehetőleg egyenes vonal mentén. Evvel elérjük, hogy az egymást "kereszt'ező sugarakat az ütközés ereje megbontja és 120 oly isugárnyaláb Keletkezik, amjelynek sugarai a keresztezés pontjától ívalakban lefelé irányulnak a borítandó felületre. Ez úton elejét vehetjük annak, hogy a rostanyag a borítandó1 felületen nem kívánatos 125 dudorokat vagy ráncokat alkosson és biz-