134049. lajstromszámú szabadalom • Elektronsugár-relé
134049. 3 vége a (2) fenéken fekszik fel. Célszerű mármost előbb a csőtöstet a fenékrésszel össze• ömleszteni és így ia légzáró kivezetéseket előállítani ép a fényplatinia-felfogóelektródákat 5 csak ezt követőleg, tehát a csőedény legalább részbeni lehűlése után a csőnyakon át ecsettel felkenni. Az elektródák: alakjai és elren-, dezése így is tetszőleges lehet. Tapasztalat szerint a felmázolt fényplatina és a (10) hu-1° zalok, ill. a már meglevő -átvezetőborítások közötti érintkezés kifogástalan. A belső kontaktus ecsettel való felvitele nem okoz nehézséget, amennyiben az elektronsugár-relék méretei sokkal' kisebbek, mint a szokásos 15 oszcillográf csövekéi vagy ä távolbalátó Brauncső méretei. Kis csöveknél továbbá a csőtegt gyakfiain hengeres, úgyhogy az ellenkező oldalról i,s könnyen hozzá lőhet férni a fenékrészhez. Á fényplatina kb. 400o-nálí alakul 20 fémes platinává. A leírt hevítőfolyamatok - levegő-atmoszférában fogianatosíthatók. Régen ismert nehézség az elektronsugárrelék élőállításánál az elektronsugáa-nyaláb által az ernyőn, vagyis a cső fenékrészén 25* akkor létesített töltések ártalmatlanná tétele, eimikotr a sugár a kontaktusokon kívüleső felületrészre esik. Könnyen megtörténhet ilyenkor, hogy ez az elektronáram az anódán és a csőtest vele összekötött borí-80 tásán áí a legközelebb fekvő kontaktusban folyik le és ezzel a kapcsolási folyamatot zavarja. E hiba biztosan kiküszöbölheiő úgy, hogy a csőfenék konitaktus nem fedte részein állandó potenciálú vezetőborítást 35 rendezünk el. A kontaktusok és a vezetőborítás között természetesen csekély közt kell hagyni. Az 5. ábrán (3) a kontaktusokat és1 (16) a hozzávezetéseket jelöli, a kontaktusoik közötti borítást pedig (17). 40 Természetesen minden további nélkül lehetséges az elektronsugár-relé edényét kerámiai anyagból készíteni. Előnyösebb azonban, ha a két részének legalább egyike, pl. a fenékrész, üvegből van- Ez esetben 45 ugyanis az 5. ábrán (17)-tel jelölt területre a vezetőborítás helyett,' vagy azon felül, világítóanyagot vihetünk fel, lehetővé téve ezzel az elektronsugár útjának és gyupontosításána/k, megfigyelését és vizsgálatát a cső-50 edény átlátszó részén/ át. Kitűnt, hogy az esetek legnagyobb részében elegendő a kontaktusok közötti részt világítóanyaggal borítani. A szokásos elktronsugársebességek mellett ugyanis a legtöbb vi'lágítóanyag má-55 aodlíagos emissziós tényezője az egységnél nagyobb- Ez megakadályozza, hogy az ernyő ^negatív értelemben feltöltődjék. Az ernyőből kilépő másodlagos elektronok olyanynyira egyenletesen oszlanak el valamennyi vezetőn, nevezetesen pl. a csőtest falának 60 borításán, az lanődánj és természetesen a kontaktusokon is, hogy. az eszköz működésében nem figyelhetők meg zavarok és ilyenek fellépésétől nem is kell tartani. Ha azonban a relének szokatlanul gyengeáram 65 hatására, vagy az elektronsugár és a kontaktusok közötti érintkezés idejének szokat lan rövidsége esetén is működnie kell, elővigyázatosságból a (17) területet mégis vezetővé tesszük. "0 Kitűnt továbbá, hogy világítóanyagú borítás elrendezése esetén nem szükséges a kontaktusok helyét letisztítani, hanem a fényplatinát egyszerűen a villágítóanyag rétegre mázolhatjuk. '5 Szabadalmi igénypontok: 1. Elektroncső, két, előnyösen szervetlen szigetelőanyagból, pl. kerámiai anyagból való és egymással szige'telőaayagú önv ledék, pl. üvegforrasz révén légzáróan so egyesített edónyrésszel, amelynél a belső elektródák hozzávezetései az ömlesztési helyen haliadnak át, amelyre jellemző, hogy elektronsugár-relé céljaira az edény — előnyösen tölcsér- vagy 85 hengeraiakú — csőtestből és lapos — előnyösen sík — fenékrészből tevődik öasze, emellett az elektronsugarat felfogó elektródákat a fenékrész vezetőborításai alkotják és hozzávezetéseák a 90 csőtestet és a fenékrészt egyesítő ömliesztési helyen haladnak át. 2. Az 1. igénypont szerinti elektronsugarrelé kiviteli «dákja, amelyre jellemző, hogy a hozzávezetéseket a két edényrész Sr> egyikének az ömlesiztési helyen áthaladó borításai alkotják. 3- Az 1. igénypont szerinti elektronsugárreljé kiviteli alakja, iaimelyre ' jellemző, hogy az ömlesztési helyen áthalad ) ltO hozzávezetések — p. platina- vagy platiniaíburkolatú — huzalok. 4. A 2. igénypont -szerinti elektronsugáxrelé kiviteli alakja, amelyre jellemző, hogy a hozzávezető borításoknak a cső- 105 edényen kívüleső részei levevő-érintke • zőket alkotinak. 5. Az előző igénypontok* bármelyike sze rinti elektronsugár-relé kiviteli alakja. amelyet a felfogó elektródákkal össze- Hü kötött levevő^érintkezőket hordozó foglalat jellemez..
