133965. lajstromszámú szabadalom • Jegyző készülék
2 133965. célból a 3. ábrára utalunk, amely a számjegytárcsák mozgatásához való szerkezeti elemeket alkalmas módon szemlélteti. Az egyesek (1) tárcsáját (2) kilincskeréknél fogva lépé- 5 senként mozgathatja a (3) kilincsre ható rúgónyomás. A (3) kilincs a hajlított (5) emelőhöz erősített (4) csapon foroghat, az (5) emelőnek pedig (6) csapja és (7) rúgója van. Az (5) emelő (8) karja a (2) kilincskerékbe úgy 10 akaszkodik. hogy azon a fogán nyugszik, amely a (3) kilincset megtámasztó fog után következik. A (2) kilincskerék nyugalmi helyzetben marad, mert a (3) kilincs hajtó nyomását a (8) kar felfogja. A jobb érthetőség 15 kedvéért a 3. ábrában külön szemléltetett kilincsrúgók az 1. ábra szerinti kivitelnél a (3) kilincs (15) fülére ható egyetlen (7) rúgóvá egyesítettek. A szerkezetet hajtó erő az (5) emelőre 20 hat úgy, hogy a nyil irányába húzza, vagyis a rajz szerint jobbra és ettől a (3) kilincs a (2) kerék következő fogába csappan. Ha most az (5) emelőt elengedjük, a kilincsszerelvény a (7) rúgó hatása alatt balra billen. 25 Ezáltal a (3) kilincs a (2) kereket egy fognyira elmozdítja, ahol az előbbi fog a (8) kar kampós végébe ütközik és így a szerkezetet új helyzetében reteszeli. A szám jegy tárcsát ilymódon egy helyzettel lépteti előre a hozzá- 30 erősített (2) kerék. Az (5) emelő meghúzásakor a visszaállítódást (9) kilincs akadályozza meg. Az ismertetett kilincsmü külön rendezhető el minden számjegytárcsához, ha mindegyik 35 (3), (5) kilincsszerelvény mozgatásáról gondoskodunk. Az egyesek tárcsájának ilyen mozgatásához elektromágnes horgonyának meghúzása közvetlenül hasznosítható az 1. ábrában feltüntetett módon. A (16) elektro* 40 mágnes a (17) horgonyt, amelynek (18) csapja van, (19) rúgó feszültsége ellenében vonzza. A (17) horgony (20) ujja az (5) emelő (21) ujjába kapaszkodik és így a (17) horgony meghúzása az (5) emelőt a rajzon jobbra forgatja 45 el. A többi szám jegy tárcsa (5) emelőit egy-egy kisebb (10) etmelő mozgatja, amelyet (22) rúgó nyom a (11) bütykös tárcsára (1. és 3. ábra). Mindegyik (11) tárcsa a megelőző kisebb- 50 rendű szám j egy táscsa mozgató szerkezetével van kapcsolatban. A (11) bütykös tárcsák alakját úgy választjuk, hogy a hajtószerkezet (elektromágnes) terhelése mindig ugyanakkora legyen, tekintet nélkül a számjegy- 55 tárcsák helyzetére. A (11) tárcsa emelkedően alakított bütyke a kisebbrendű számjegytárcsa minden magyobb számozású helyzetében feljebb és feljebb emeli a (10) emelőt, amíg e számjegytárcsa legnagyobb számozású helyzetében (például 9-ről 0-ra váltásnál) a 60 (10) emelő oly magasra jiem emelődött, hogy a következő szám jegy tárcsa (5) kilincsemelője odáig forgott, ahol (3) kilincse a, következő fogba csappanhat és így az illető számjegytárcsát egy helyzettel tovább mozdíthatja. 65 Az elektromágnes terhelése úgy lehet állandó, ha ai (11) bütykös tárcsának megfelelően kiszámított alakja van. A bütyök alakját meghatározó tényezők ez esetben: A (10) emelő emelése végett a különböző helyzetek- 70 ben a (22) rúgó folytonosan növekvő feszítőereje ellenében kifejtendő munka, továbbá az (5) kilincsmű mozgatásának munkaszükséglete és végül a (11) tárcsára fekvő (10) eii.elő súrlódásának legyőzéséhez szükséges 75 munka. Utóbbiról megjegyezzük, hogy a számjegy táircsa változó helyzeteve] a súrlódás a nyomás növekedése folytán nagyobbod.k. míg a megfelelő út hosszabbodik. A bütyök állandó összterhelést adó alakját ^0 a szükséges megközelítéssel a következőképen számíthatjuk: Ha P (5. ábra) .a tárcsa kerületére merőlegesen. vagyis normálisának irányában ható eiő, továbbá r veze.ősugar és <a középponti 85 szög a gö-be tetszőleges pontjának polárkoordinátái és végül 9 -a normálisnak ai vezetősugárral bezárt szöge, úgy dw szöggel való forgatása a következő hármas célú munkát végzi: ,in 1. P cos ©erőt dr magasságra emel, 2. P sin 9 erőt do> szöggel forgat és 3. P súrlódását ds út mentén legyőzi. Ha az: kívánjuk, hogy a szükséges összmunfca egyenlő forgatásoknál mindig !'5 ugyanaz legyen, úgy a bütyök alakját meghatározó következő egyenletet kapjuk: P cos 9 dr 4- P sin 9. r dw 4- P . f . ds C do>, amely egyenletben f a súrlódási tényező és C a szögegységnyi forgatás állandósítani ki- 100 vánt munkaszükséglete. Ebből, mivel ds = —dr = tg ®. r d®, cos 9 behelyettesítés és egyszerűsítés után azt kapjuk, hogy C cos 9 P sin 2 9 -j- f" 1 P megközelítően függetlennek tekinthető r-től. Az egyenlet azt mutatja, hogy a görbének a forgási központból kiinduló spirális jellege van és hogy aszimptolikusan közeledik oly 110 Q körhöz, amelynek sugara R = pj- . Hogy magára a spirálisra vonatkozó egyen-
