133963. lajstromszámú szabadalom • Önműködő szabályozó váltófeszültség ingadozásainak kiegyenlítésére
Megjelent 1948. évi január hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133963. SZÁM. Vll/g. OSZTÁLY. — S-19046. ALAPSZAM. Önműködő szabályozó váltófeszültség ingadozásainak kiegyenlítésére. * Siiddeutsclie Apparate-Fabrik G. in. b. H., Nürnbergi A bejelentés napja: 1942. évi június hó 23. Németországi elsőbbsége: 1941. évi június hó 30. Ismeretes, hogy oly váltóáramkörben, amelyben két egymással sorba kapcsolt önindukciós tekercs egyikéhez egy vele megközelítőleg rezonanciára hangolt kondenzátor 5 van párhuzamosan kapcsolva, az áramkörre ható feszültség változásakor főleg annak a tekercsnek a feszültsége változik, amelyik nincsen párhuzamosan kapcsolva a kondenzátorhoz, a másik tekercsből és a konden- 10 zátorból összetett áramkörrész feszültsége ellenben alig változik. Ezt az ismeretes jelenségeit felhasználták már ody berendezésben, amelynek rendeltetése az, hogy egy fogyasztó feszültségét a hálózati feszültség in- 15 gadozásakor önműködően állandó értéken tartsa. A hálózati feszültség ily kiegyenlítésére mindig szükség van például az esetben, ha ingadozó feszültségű váltóáramú hálózat táplál a feszültség iránt érzékeny szerveket, 20 pl. elektroncsövek fűtőáramkörét, kiegyenlítő akkumulátortelepeket!, vagy villamos mérések foganatosítására való kapcsolási elrendezéseket. Transzformátorból és velei sorba kapcsolt 25 előfojtótekercsiből összetett, a fenti elv alapján működő feszültségszabályozót az 583.011. számú német szabadalmi leírás ismertet. Itt az elő-fojtótekercs alkotja a párhuzamosan kapcsolt kondenzátor nélküli induktivitást. 30 Ismeretes ily elrendezésnek olyan változata is, amelyben az elő-fojtótekercset vasmagon levő két egymástól elkülönített tekercs alkotja, mimellett a transzformátort takarékkapcsolású transzformátorként kapcsolt fojtótekercs helyettesíti. 35 Az említett ismert elrendezésekben erősen telített vasmagú indukciós tekercseket kell alkalmazni, ezek pedig tudvalevőleg erős feszültségtorzulásokat okoznak, azaz nagyon elősegítik felhullámok létesülését, ami sok 40 esetben rendkívül hátrányos. Megkísérelték már e hátránynak simítószervként ható szűrőláncok alkalmazásával való kiküszöbölését, de ilyen simítószervek teljesítményveszteséget okoznak és ezenfelül költségesek 45 is, mert létesítésükhöz tetemes számú fojtótekercsre ¡és kondenzátorra van szükség. Az ismert: elrendezések további hátránya az, hogy két külön induktivitást igényelnek, még pedig egy légréses elő-fojtótekercset és 50 egy transzformátort vagy pedig egy előfojtótekercset. és egy haránt-fojtótekercset. Ez nemcsak a berendezés költségeit növeli lényegesen, hanem ezenfelül annak folytán, hogy az egyik induktivitásnak légrése van, 55 bizonytalanná teszi a berendezés kiszámítását és beszabályozását is. Ismeretes végül olyan szabályozóberendezés is, amelyet háromszárú transzformátor alkot, amelynek két szára több tekercset hordoz, 60 harmadik, nem tekercselt szárát pedig légrések választják el másik két szárától. Ez a szabályozótranszformátor azonban a gyakorlatban nem vált be, mert ezt ahhoz, hogy ingadozó váltófeszültségei állandó értéken le- 65 gyen képes tartani, a különböző szárakon
