133940. lajstromszámú szabadalom • Szárító-, melegítő-, vagy sütőberendezés
Megjelent 1948. évi január lió 15-én. ijp MA fi Y A R SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133940. SZÁM. Il/b., (IV/i., X/j.) OSZTÁLY. — B-15332. ALAPSZÁM. Szárító-, melegítő-, vagy sütőberendezés. Beck József oki. gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja: 1942. évi április hó 25. A találmányt az alábbiakban szárítóberendezésekkel kapcsolatban részletezzük, megjegyzendő azonban, hogy a találmány más o-y berendezéseknél, melyeknél: különböző 5 anyagok vagy áruk, pl- vegyi előkészítés céljábóii hevítendők, valamint mozgóláncos sütőkemencéknél is egyaránt előnyösen alkalmazható. Aíkatmaztlaik már olyan szárítóberendezé- 10 seke;, melyeknél a szárítandó anyagokat keretekbe vagy tálcákra rakták és ezeket a ¡álcákat oszlopszerüen, egymás fölölt, úgy helyezték el, hogy a tetszőleges módon felmelegí:e;t szárííólevegő a tálcákra rakott 15 anyagok felületé; érte vagy pedig a tálcáknak rostából álló feneket adtak, amikoris a szárítólevegő az egymás fölötti tálcákon, pl. alulról felfelé keresztüláramlott. A szárítólevegő ¡'tehát az egyes tálcákon lévő 20 anyagot gyaikorMilag teljesen átjárta, de a szárítás mégis tökéletlen volt, mert míg a legalsó tálca anyagát a legszárítóbbképesebb levegő érte, addig az itt felvett nedvesség és a lehűlés folytán az áramló levegő iamá- 25 sodik tálcát már kevésbé! szárítóképes álla— pdiíban járta át és a levegő szárítóképessége a következő tálcákon való átáramlás közben folytonosan csökkent. Ezért javasoltak már oly berendezést, ÜO mely ¡¿zerint a pl. ventilátorral áthajtott szárítólevegő útjába, egyes tálcacsoportok után, a tálcák felületével párhuzamos vagy közelítőleg párhuzamos fűtőfelületeket építettek be. Ezek az át áramló levegő egész tömegének hőmérsékletét emelték és így a levegőt) 35 miután annak relaitív nedvessége csökkent, szárítóképesebb állapotba hozták- De még az ilyen berendezések is azzal a hátránnyal jártak, hogy mindig csak a közvetlenül az egyes beépített fútőfelüieíek fölött lévő 40 tálca anyagi kapta legszárítóképesebb levegőt és így a leggyorsabban száradt ki, ellenben a fölötte lévő tálcák anyaga egymásután mind nedvesebb és nedvesebb állapotban maradt. Ezt a hátrányt .45 cs)ak úgy tudták kiküszöbölni, hogy az. egyes tálcákat fokozatosan és sorban egymás után, magasabb helyzetükből alacsonyabbra helyezték át és megfordítva, hogy valamennyi tálca anyaga mindig szárítóké- 50 pesebb levegőt- kapjon és egyenletesen, azonos idő alatt száradjon ki- Ezt a tálcacserét azonban ,a helytállóan beépített fűtőtestek miatt csak az üzemnek szakaszosan ismétr lődő megszakításaival, melegveszíeséggel 55 járó módon és aránylag bonyolult mechanikai berendezésekkel, felvonókkal és áttolószerkezetekkel tudták megvalósítani, ami a gyakorlati feltételeknek nem felelt meg. Azonos szárítófelületen lényegesen kisebb ven- (30 titátormunkával jóval nagyobb szárít óteljesítményt érhetnénk el, ha a levegőt lehetőleg minden egyes tálcán való átáramlás utáni felmelegítéssel felújítanánk, ennek keresztülvitelét azonban az eddigi, t-álcacseré- 05 vei dolgozó, több tekintetben hátrányos berendezések nem tették lehetővé. Vákuumos szárítóberendezéseknél az át-
