133796. lajstromszámú szabadalom • Villamos tekercskondenzátor, a tekercsbe helyezett csatlakozóvezetékekkel
Megjelent 1947. évi december hó 1-én* HA fi VAR SZAKA DALMI II I lí fi S { (? SZABADALMI LEÍRÁS i:-}379(i. SZÁM. V II J. OSZTÁLY. — W-737Ü. ALAPSZAM. Villamos tekercskondenzátor, a tekercsbe helyezett csatlakozóvezetékekkel. „VValt“ Gl ii li l ampe 11- 11ijti E lekí i-i/itats-Aktie11j*esel 1 s<*S»a 11 cég-, Wien. A bejelentés napja: 1943. évi január hó 15. Németországi elsőbbsége: 1942. évi január hó 15. Ismeretes már többféle javaslat, hogy a tekercskondenzátoroknál a csillapítást, illetve az c:imikus összeHenáilás1 lehetőleg aLc^onyan tartsuk, mimeHett ezen utóbbi ismét 5 fémlapok (fémfoÜák) ellenállásából és a csatlakozó szalagoknak a foliatekercsekbe való behelyezési helyein mutatkozó átmeneti ellenállásokból tevődik össze. így pl. több csatlakozószalagpár alkalmazása révén, amelyek 10 a teljes foliahosszban vannak elosztva, mindig az ohmikus lapellenállás egyharmadára. egynegyedére és így tovább való felosztását érjük el. Egy-egy ugyanazon ío iahdyen fekvő belső és külső, egymással szembeír ír» fekvő csa'lakozószal.g révén, amelyek ezeknek az illető foliahelyre való benső felfekvését létesítik, szándékozzák magát az átmeneti ellenállást lecsökken*eni. Úgy találtuk, hogy a csili pítás csökkentéit) sére nemcsak a csatlakozószalag és a fólia közötti átmeneti ellenállás csökkentése fontos, valamint a foüaellenállás felosztása a hcsszisi mentén elosztott csatlakozószaLagokkal, hanem, hogy az ohmikus ellenállást hatéko- 95 nyan csökkentsük, különös mértékben fon'os a kapcsolást foganatosító c:atlakozósz'alagrészek, adott ese'ben az ezen utóbbi által érintett foliarészek felületi szerkezetének kialakítása is. Úgy feléltük ugyanis, hogy a sima fámj felületeknek az érintkezést létesítő felfekvése a valóságos érintkező hatást két óikból kifolyólag teszi ki nem elégítővé: először is . a fémfelületek látszólagos simasága ellenére ezen felületek csak néhány pontban érint- 35 kéznek, minthogy főleg a tekercskondenzatcrck esetében, a fémrészek felületi görbületei és a hajlatoknak gyakorlatilag mindig meglévő mértani egyenetlenségei már eleve nem eredményeznek tökéletes kialakítási az .¡n összekötések számára, pontszerű felfekvéseik révén. Másrészt a fém szalagoknak slb. látszólagosan fényes és tiszta fémfelületei valóban mindig szigetelőén ható és legalább is a jó, tiszta íemérintkezí st csökkentő, adszorp- 45 ciós rétegekkel vannak befedve, minthogy a gyakorlatban neon nemes fémekről, hanem alumíniumról és ónról van szó-A találmány szerint, legalább a fémlap és csatlakozóvezeték közötti érintkezési helyek, 50 felületükön érdesen vannak kialakítva. Ez olymódon is történhet, hogy legalább a csatlakozólag kritikus területrésze érdesített nemes fémréteggel, előnyösen ezüsttel van bevonva. 55 Az ilyen érdekes kialakítás révén elérjük, hogy a fémlapok felületi kemény és rideg hengerelt rétege szétroncsolódik, illetve meglazul vagy el távoli tódik. minélfogva egyrészt a megfelelő laprészek dukfilisabbakká és tiO simulékonyabbá válnak, ami ívelt felületi helyeken is benső felfekvést nyújt és azonfelül az érinlköizést előnyösen befolyásolja az érdes felület számtalan finom kidudorodása, másréslzt a felületi rétegnek ugyanezzel a 05 kezelésével az érintkezést akadályozó adszorp.
