133678. lajstromszámú szabadalom • Szivar-, vagy szivarkaszipka és hozzávaló toldat

Megjelent 1947. évi november hó 3-án. MAGYAR SZABADAIMI BTRŐSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 133678. SZÁM. Vl/e. OSZTÁLY. — H-l 1573. ALAPSZÁM. Szivar-, vagy szivarkaszipka és hozzávaló toldat. Herczegh Arthur magánzó, Budapest. A bejelentés napja: 1942. évi július hó 25. Pótszabadalom a 129399. lajstromszámú törzsszabadalomhoz. A 129.899. lajstromszámú, törzsszabadalon> nál (lásd I. ábráját) az (1) szopóka és (2) toldat nem alkotnak folytonos flelületet, mert az (1) szopóka falvastagsága miatt 'annak végénél a (2) toldat palástjához viszonyítva, a felületben törés áll elő és a iszipka keresztmetszete itt elvékonyodik, ami a szipka külszínét hátrányosan befolyásolja, annál is inkább, mert a szipkáknak megszokott formája olyan, hogy a >yzájrésztől kiindulva állandóan vastagodnak. A (2) toldatnak az (1) szopókába való erőteljesebb betolassa esetén» az tűlerősen szorul be az (1) szopókába, úgy hogy a kivételnél nagyobb erő alkalmazandó ,minek folytán a (2) tolóját (vékonyfalu lévén), hia rideg műgyantából készü-t, eltörhet, vagy ha képlékeny anyagból van, mint pl. piapírból, deformálódhat. Jelen találmány a fenti hátrányokat küszöböli ki és abból áll, hogy a (2) toldatnak az (1) szopókából kiálló, részét ugyancsak vékonyfalú hüvellyel burkoljuk. A csatolt rajz a találmányt két kiviteli példában tünteti feli és pedig: az 1. ábra az első kivitelt hosszmetszetben, a 2. .ábra1

a második kivitelit hosszmetszetben. Az első kiviteli példánál a (2) toldat a tÖrzsszabiaidakxtn leírása szerint az (1) szopókánál vékonyabb falú, abba önzáróian illeszkedik és annak végéig ér. Az (1) szopókából kiálló részét a (3) hüvely burkolja, mely az (1) szopóka végétől a (2) toldat végéig ér, belső palástjának kúpszöge azonos a (2) tol- V

S5 dat kúpszögével és minthogy kisebb az önzáródó ék szögénél, a (2) toldatra önzáróan illeszkedik. A (3) hüvely belső palástjának alkotója folytatása az (1) szopóka belső paíástaJkotójának. A (3) hüvely falvastagságát 40 úgy méretezzük, hogy a (3) hüvely külső palástja egyszintbe kerüljön az (1) szopóka külső palástjával, vagy pedig annál— megfelelő átmenettel1

— nagyobb átmérőjű legyen. 45 Az (1) szopóka és iá (3) hüvely egymással érintkező (4) széleit viszonylagosan leélezzük, úgyhogy azok fedjék egymást; ez a leélezés azt a célt is szolgálja, hogy az (1) szopóka és a (3) hüvely alkotói gyakorlatilag 50 folytonos vonalat alkossanak. Ugyanis — különösen papírból készült toldatnál a papírvastagságok esetleges eltérése folytán •— a toldat falvastagságában! csekély méreteltérések előfordulhatnak. Ezeknek az lehet ,a 55 következménye, hogy az (1) szopóka és (3) hüvely találkozásánál kis rés keletkezik, mely mélysége folytán (mely egészen a toldatig látható volnia, ha ai (4) szélek nem volnának leélezve és nemi fednék egymást) 60 hátrányosan befolyásolná a szipka külszínét. Ennek a netaláni résnek a látható mélységét csökkenti a (4) szélek Jeélezése, minthogy így az (1) szopóka szélét takarja a (3) hüvely széle. !

. 65