133662. lajstromszámú szabadalom • Bevezető vályú mezőgazdasági fúvók zsilipjeihez

Megjelent 194T. évi november hó 3-án. MAGTAB SZABADALMI BIBÓSJÍG SZABADALMI LEIRAS 133663. SZÁM. X/a. (XXI/C.) OSZTÁLY. — L-9094. ALAPSZÁM. Bevezető vályú mezőgazdasági fúvók zsilipjeihez. Wilhelm Lauvermeyer gépgyár, Melle/Hannover. A bejelentés napja: 1943. évi február hó 18. Németországi elsőbbsége: 1942. évi március hó 12. A mezőgazdaságban használt fúvókon ál­talában úgynevezett bevezető zsilipeket, lazaz bádogvályúkat alkalmaznak, melyekhez át­vezető konusz csatlakozik, ennek akó részé­be pedig a fuvólevegő, felső részébe a szállí­tandó anyag kerül és innen a szállító levegő a szállítandó anyagot csővezetéken keresztül szállítja el. A vályúk igen tekintélyes mére­tűek és azokat viszonylag vékony bádogból sag tolják. Minthogy az egyes táblák kemény­sége még azonosi gyártási sorozat esetén is általában különböző szokott lenini, a sajtolási vagy húzási folyamját közben a bádogok kü­lönbözőképpen terjeszkednek és nyúlnak még akkor is, ha teljesen azonosra szabjuk ki a különböző vályúk bádogait. Minthogy a vá­lyú* & felső szélén merevíteni kell §sí ezt eddig szögvasak segítségével szokásos módon végezték az egyenlőtlenül húzott bádogok esetleges túlnyúlásiait a szögvasak felszere­lése után le kellett vésni. Már javasolták azt, hogy magát a bádogot kell a felső szélén csőalakú peremmé gön­gyölíteni, de ez a javaslat nem kielégítő, mert az ilyen perem csak az alkalmazott anyag­vastagisiágú bádogból van elkészítve és ennek folytán nem lehet elég szilárd ahhoz, hogy támaszok csatlakozzanak hozzá-A találmány már most abban van, hogy a bádogváilyú felső szélei fölé csődarabokból áUó oly keretet helyezünk, mely a vályú bádogjával bilincsekkel van összekötve. Itt mentesülünk az egyenlőtlen keménység vagy nyúlási miatt kissé különbözőképpen kialakuló vályúbádogok utólagos megmunkálásától, 35 mert a bádog alulról a csőkerethez csatlako­zik és nem játszik szerepet az, ha a1 csőkeret és a bádog felső széle között néhány millimé­ternyi közbenső hézag marad. A találmányt a csatolt rajzon feltüntetett ÍO kiviteld példán magyarázzuk, mégpedig az 1. ábra az eddigi kiviteli a-akú váilyúdarab metszetét mutatja; a 2. ábra a találmány szerinti kiviteli alak­nak a csőkeretre merőleges metszete; a tó 3. ábra a 2. ábra szerinti részlet oldal­nézete; ,a 4. ábra a hátrafelé-lefelé mutató vályú­felület merőleges metszete; az 5. ábra a vályú távlati képe. 50 Az (1) vályúbádog az 1. ábra szerinti kivi­telnél — amint feltételezzük — az anyag kü­lönleges sajátságai folytán annyival jobban nyúlt meg, mint a felhasznált bádogok át­laga, hogy jobb széle bár a (2) szögvashoz 55 csatlakozik és ennél végződik, a bal széle mégis (a) értékkel a (3) szögvas felső széle fölött kiái. Ezt a kiálló darabot lie kell vésni. A 2. és 3. álbrák a találmány saerinti (4) vályúbádogot szemléltetik, mely az (5) bilin­csekkel a (6) csőkerethez csatlakozik. A bi­lincsek a vályúbádoggal ponthgesztés útján vagy más hasonló módon vannak összekötve-Ez a csőkeret oly magasan fekszik, hogy még a legjobban megnyúlt bádognak is ele­gendő helye van a csőkeret alatt. Ha a bádog kevésbbé nyúlt meg, akkor fe'ső széle (b) mértékkel a cső alsó széle ailatt feküdhet, ami 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom