133649. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés önsütő elektródáknál

2 133649. nak megakadályozására más rendszabályok­hoz kell fordulnunk. A gyakorlatban az említett alakváltozás megakadályozására olyan „helytálló" köpenyt 5 (formát) használunk, amely az elektróda felső végét körülveszi, amint ezt a 122,241. sz. magyar szabadalom ismerteti. Ez a forma1 az elektródát egészen a legfelső rúdsorig bur­kolja és aiz elektródát ennek lefelé mozgása, 10 kor nem. követi, de az elektróda felfelé moz­gatása esetén az elektródával együtt emelke­dik. A formát könnyű úgy kimerevíteni, hogy az elektróda nem szenved alakválto­zást abban a részében, amelyet a forma 15 körülva.K. Ilyen merevítést akár kívül alkal­mazunk a formán, akár pedig a forma két hosszabb oldalát kötjük össze harántdiarabok­kal, melyek az elektróda felső, lágy részén áthatolnak. Ez az összeköttetés (merevítő-20 szerelék) célszerűen vaslemezből állhat, amely­nek alsó széle a keményre sült elektródarész fölött van és ezzel gyakorlatilag párhuzamos; az összeköttetés pl. huzalból ir.' készíthető. Ha alumíniumból készítjük az összeköttetést, 25 akkor ez összekapcsolhatja az alább ismer­tetendő alumíniümfegyverzet egymásai szemközti oldalait és azzal együtt kerülhet a kemencébe. A gyakorlatban csak 20—40 cm hosszú elektróda-darab van kitéve az alak-30 változás veszélyének. Az elektróda oldalfelületeit, ismert módon, alumíniumból való köpennyel , boríthatjuk, mely megfelelő vastagság eretén már messze­menően meggátolja az elektróda most szó-35 banforgó részének alakváltozását is. Ezt a köpenyt, mely rendszerint a; helytálló formán belül fekszik, fent ez a forma szorítja az elektródához, lent pedig az ottani áram­bevezető rudak. Az elektróda legfel ő nyers 40 részét azonban kielégítő mértékben támaszt­hatjuk meg kívülről is, még pedig akár vas­lapokkal, akár vasszerkezetekkel, melyek az elektródafelületet ezen a helyen hatá­rolják. 45 A helytálló formán esetleg nyúlványokat alakítunk ki; e nyúlványok az árambeveze­tők között addig a körzetig nyúlnak le, amelyben az ottani árambevezetők már kel­lően besültek s így már kelőén rögzítenek. 50 Ezzel a megoldáisal kapcsolatban meg­említhetjük, hogy alumíhiumköpeny helyett vasbádogköpenyt i's alkalmazhatunk, mely­nek pl. Vs mm vastagsága van. A vasbádo­got az elektróda felületéről rend-zerint e! l-55 távolítjuk, mielőtt az az alumínium-fürdőbe jutna, még pedig 10—20 cm széles sávokban történő leszakítáisflal, vagy pedig felgöngyö­lítéssel. A vas védőköpenyt egyébként pl. 5 mm vastag és 100—200 mm széles szala­gokból is készíthetjük, melyeket az elektró- 60 dának az árambevezetőkkel felszerelt oldal­lapjain egymás fölé vagy mellé fektetünk. E szalagokat előnyösen a helytálló formán belül alkalmazzuk. A szialagok az elektródát a fürdő felszínéig követik és azokban, az ^ árambevezetők átvezetésére, lyukak vannak kialakítva. Célszerű a lyukakat a helytálló forrnia övezetében pl. vékony alumínium­lemezzel elzárni. A szalagokat az elektródá­ról úgy' távolíthatjuk el, hogy előbb a meg- 70 felelő arambevezetöket pl. hidraulikus erő­vel kihúzzuk. A vaslemez-szalagok könnyen kezelhetők és könnyen kiegyenesíthetök, ha használat közben deformálódtak. A mellékelt rajz 1. ábrája olyan elrende- ,,r > zést tüntet fél, amelynél az (1) elektródát (2) alumíniumköpeny veszi körül; ez utóbbi az elektródával együtt halad. Az elektródába az áram bevezetése, a több sorban elren­dezett (4) rudakon át történik, melyek az 80 elektróda súlyát is hordják. Az elektródát továbbá a felső végén (3) helytálló forma veszi körül, mely az* elektródának az 1. ábra síkjára merőleges>, árambevezetőktől mentes oldallapjain úgy van meghosszabbítva, hogy 85 a fürdő felszíne felé irányuló nyúlványok jönnek létre. A helytálló formának az áram­bevezetők között lefelé meghosszabbításai vannak, melyek köztj hézagokban az áram­bevezetők lefelé, a fürdő irányában halad- ^ hatnak, amint ezt a 120,740. sz. magvar sza­badalom ismerteti. Az elektródába nyúló (4) árambevezető rudak (5) külső végét, ahol az áramot bevezetjük, úgy kováooljuk ki, hogy az elektróda-burkolathoz fekvő, kiugró vállak 9,c> vagy másként alakított nyúlványok jöjjenek létre. Az éfetródát a (4) rudak révén füg­gesztjük fel, melyeket a (6) lánc a (7) gömb­vassal köt össze; utóbbit a (8) csavaranya köti ía mozgatható (9) függesztőkerethez. 100j Amint már említettük, az árambevezető rudak több sorban vannak elrendezve. A függesztőmű átvitele alz egyik sorról a leg­közelebbi máikra pl. a 112,043. sz. míagyar szabadalmi leírásban ismertetett módon tör- 10^ ténik. A helytálló köpeny nyúlványainak alsó végén ütközőket, pl. ráhegesztett toldatokat alkalmazhatunk, melyek az áriambevezetők vállaival kapcsolódva iaz arambevezetöket ll(J megakasztják, úgyhogy az elektróda tovább nem tud süllyedni. Az árambevezetők váHrészét célszerűen olyan viszonylagoni helyzetben készítjük az

Next

/
Oldalképek
Tartalom