133630. lajstromszámú szabadalom • Kapaszerkezet

6 133630. másba nem kapaszkodnak, a (37) bütykös­tengelyek üres járatot végeznek, úgy, hogy a hajjtórudakra tolt (109) csavarrugók a (47) és (58) kúpfogaskerekeket könnyen képesek •Fj kapcsolni. Abban a pillanatban azonban, amikor a 'bütyköstengelyek forgatását <a fo­gaskerekek átvették, a rögzítőlemezek (67) nyúlványaihoz erősített csúszógyűrűkön ki­alakított (82) és (83) csúszókarmok a szem-10 közti (77) nyúlványokon képzeit (80) éi (81) csúszókarmokra felcsúsznak és e helyzetük­ben addig maradnak, míg a következő büty­kök (98) emeltyűk közelébe jutnak. Erre a (79) csavarrugók által beiktatott bütykös-15 tárcsákat a forgatásuk közben egymásra sza­ladt csúszókarmok kiiktatják és a bennük meglazult bütyköslemezek a függőleges hely­zetbe került (75) hosszúkás nyílások révén a (68, 69, 70 és 71) szegélyezések között rfaját 20 súlyuknál fogva is addig csúszhatnak lefelé, amíg a nyílásokon keresztül hatolt (37) büty­köstengelyek megengedik. Eközben ;a> (74) bütykökkel kapcsolatba került (102) szabá­lyozóemeltyűk a (103) csápok elforgatásai sze-25 rint előbbi bütyköket a tengelyeken addig tolhatják el, amíg a csúszókarmok egymás­ról lepattannak. Ebben a pillanatban a (79) csavarrugók a bütyköstárcsákat újra beiktat­ják, illetve a még laza bütyköslemezeket 30 rögzítik. A (79) csavarrugók lökéseit a büty­köstengelyek végeire erősített (133) tengely­süvegek' veszik fel. Az állítható bütyköstár­csák segítségével elértük azt, hogy ;a kape^­szerkezet haladása közben a növények által 35 vezérelt csápokkal kapcsolatban áJló (74) bütykök mindig csak annyira emelik meg a himbalkarokkal együtt ható emeltyűket, ami elegendő ahhoz, hogy a kapakések a mellet­tük elmlairadó növényeket csak éppen, hogy 40 meg rie sértsék. A kúpfogaskerekeket dobalakú burkolatok veszik körül Ezek a burkolatok a hátsó ke­rekekben kialakított kúpfogaskerekek pere­meitől a keretekig húzódnak, a hol is azokat 45 a keretek belső oldataihoz (111) homlokleme­zek merevítik. A burkolatok egyúttal i rajtuk keresztül hatolt függőleges irányú hajtó­rudlak egyenesvezetékéül is szolgálnak. Evég­ből a burkolatok egymásfölé eső oldalain 50 függőleges irányú (112) és (113) kiszögelések vannak kialakítva!, amiken a függőleges irányú villáshajíórudak áthatolnak (1. ábra). A homloklemezeket ai (114) bjairántlemezek­kel a kiszögelések révén keletkezett törésekbe 55 fektetett gömbölyűfejű pálcikák vagy (115, 116, 117 és 118) csavarok kötik össze. A bur­kolataik alsó kiszögeléseiben helyezkednek el a hajtórudakra tolt é:< felső végeikkel a hajtó­rúdfejekre támaszkodó (109) csavarrugók, míg a felső kiszögelések ívelésein kialakított 60 gömbölyű nyílásokon ;a haj íórúdf ej ékből ki­emelkedő (57) nyúlványokra forrasztott pár­huzamos (119) és (120) vezető villák hatolnak át. Amint az egy ábrán látható, a nyúlvá­nyok a vezető villáiknál rövidebbek lévén, 65 azok a burkolatok alatt maradva a (109) csa­varrugók hatására az ugyancsak a kiszöge­lésekben elhelyezett (121) csapokra támasz­kodnak. A csapok tulajdonképpen a felső ki­szögelések homloklemezein kialakított hs- ''} ránt irányban, fekvő csapágyakba ágyazott vízszintes tengelyek, amiken a tengelyirány­ban húzódó hosszúkás (122) nyílások keresz­tülhatolnak. A csapok végei hosszorányukra merőlegesein át vannak fúr ve, ahol is azokba 7u (123) a (134) rugók végei behatolnak. A találmány lényegét ai homloklemezeken túlnyúló (121) csapok külső végeire illesz­tett közös (124) csapágytartókon kialakított, egyirányú és egymással szemközt fekvő80 (125) és (126) csapágyakba ágyazott lefelé nyúló nyúlványok, viagy (127) tapogatók ké­pezik. Ezek határozzák meg, hogy mikor ik­tassa ki a szerkezet ai sorokon haladó kapa­késeket, ezek hozzák mozgásba ai kapakés-8;) kiemelő szerkezetet, míg a tapogatókat a kapálandó növények szárai, vagy az azokat helyettesítő, akár kézi, akár mechanikai úton melléjük tűzdelt jeliőalkalmHitosságok moz­gatják. A tapogatók lefelé lógó, könyök-í0 szerűen meghajlított harántirányban álló víz­szintes, (128) nyúlványai ;ai sorokon halad­nak. A nyúlványokat harántirányban, a ta­pogatóknak a (125) és (126) csapágyak kö­zötti végeihez forrasztott (129) makkok tart- -5 ják meg olymódon, hogy a tapogatókra tolt érzékeny (130) csíaiviairrúgók révén, a makkok a (124) csap ágy tair tokra feküsznek, mire a (128) nyúlványok a menetirányra merőlege­sen helyezkednek el. A (130) csavairrúgök a 100 tapogatókra1 csavarólag hatnak, miután az alsó végei a mialkkokkaíl, felső végei pedig a csapágytartókkaíl kapcsolódnak. A csiatvar­rúgók az egyébként érzékeny tapogatók makkjait olyan erővel feszítik a; csapágytar- 105 tokra, hogy azok utóbbiakat miiridaddig el nem hagyhatják, amíg a tapogatók ai (131) ütközőkkel nem ütköznek. Miután a tapoga­tók (128) nyúlványai a (129) makkokhoz ké­pest úgy vannak meghajtva, hogy csak az H0 esetben állanak menetirányra merőlegesen, ha az előbbi makkok a csapágytartókkal érintkeznek, adódik, hogy haj a tapogatók a (130) rugók elégtelensége folytán pályájuk befejezése előtt a közös csapágytartókon ki- 115 alakított (125) és (126) csapágyakban elfor­dútóak, akkor a sorokon haladó (110) kapa­kések működésében zavarok állhatnak be,

Next

/
Oldalképek
Tartalom