133509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogéntartalmú polimer anyagok előállítására
2 133509. CH9 —CH • CIL — CEL ^CH,-~CH, GEL vagy diciklohexilillel, dekahidronaftilillel is. Az etiléncsoport hidrogénatomjait részben vagy teljesen a következő gyökök helyette-5 síthetik metil, etil, propil, izopropil, buti! izoibutil, amil, izoamil, decil, továbbá' fenil, metil-fenilgyökök, benzi} és (o), (m) és (p) tolilgyökök. Kettő, három, vagy mind a négy hidrogénatomot (2), (3), vagy (4) különböző 10 fennebb említett helyettesítővel is lehet helyettesítem! A polimerizálás célszerűen melegben megy végbe és emellett célszerűen a reakcióselegyet oly hőmérsékletre hevítjük, mely a 15 tiszta monomer vegyületek olvadáspontja felett van. A poHmerizáció végpontjait próbavétellel nehézség nélkül megállapíthatjuk. A polimerizálást katalizátorok adagolása-20 val gyorsíthatjuk. Ekkor már szobahőmér sékleten végbemegy. Ilyen katalizátorok előnyösen savanyú anyagok, mint sósav, kénsav, foszforsav, ecetsav, borkősaiv, benzolszulfosav, toluolszulfosav, kéndioxid, szén-25 dioxid, nátrium- és káliumbiszulfát, alumi" niumklorid. A fentebb említett kiindulási anyagok keverékeit is polimerizálhatjuk, amikor is kevertpolimerizátumokat kaphatunk. A po-30 limerizálást továbbá oldószerek, mint víz, etilalkohol, propilalkohol, izopropilalkohol, butialkohol, izobutilalkohol és egyéb alkoholok jelenlétében is foganatosíthatjuk. Végül vizes diszperzióban is polimerizálhatunk; 35 ehhez különösen a vízben nem oldható végtermékek alkalmasak. 1. példa. Izoeiánűavnak etiléniminnel való reagáltatásával kapott N, N-etilénkarbamidot, 40 melynek képlete: HS N — CO — N CH, CH, azonos mennyiségű vízben oldunk. 80—90 . C°-ra való hevítéskor gyors polimerizálódás f indul meg., mely erős hőfejlődésben nyil-45» vénül. A vizes oldat forrni kezd és amint a j forrása, megszűnt, még félóráig további fox-| ráság hevítjük. Lehűlés után viszkózus oldatot kapunk, mely a polimer karbamid 509 /o-át tartalmazza. Az, N, N-etilénkarbamidot már alacsony hőmérsékleten .is polime- 50 rizálhatjuk. Ekkor a polimerizálási idő megfelelően hosszabb. A termék tiszta, színtele hőképlékeny és vízben oldható gyanta. . 2- példa.. . A metilizcciaiaatnak etiléniminnel való 55 reagáltatásával kapott íI-metil-N', N'-etilénkarbamidot, melynek képlete: CH2 H,C NIT CO .N CHa 40 C"-ra hevítjük. Keveréssel és jó hűté~ssel gondoskodunk arról, hogy a polimerizálás 60 közben felszabaduló moiegvt elvezessük. Az eleinte híg folyós ömledék huzamosabb hevítés utún viszkózussá váiik. Ha a polimerizálás annyira előrehaladt, hogy a hőfejlödés csökkeni kezd, óvatosan 80 C"-ra hevítjük 65 és a polimerizálást tóbb óráig e hőmérsékleten való hevítéssel b. fejezzük. Lehűlés után viszkózus, vízbea -oldódó folyadékot kapunk. 3. példa. 70 A=•-klóretilizocianátnak etiléniminnel való reagáltatásával kapott N-klóretil-N' N'-etilénkarbamidot, melynek képlete: OH3 / ! Gl CHa - CH 2 Nir 00 N j 50 C"-ra hevítve megömlesztünk. Az ömle- 75 dék hőmérsékletét ezután 70 C0 -i"a fokozzuk és 5 óráig állandó értéken tartjuk. A polimerízálódási melegmennyiség elvezetése végett mindaddig keverjük, ameddig ezt az ömledéknek a hevítés időtartaima folyamán s o fokozódó viszkozitása megengedi. Nagymértékben viszkózus, színtelen műanylagot kapunk, mely kihűlés közben megkeményedik. \ 4. példa. Az izobutilizocianátnak etiléniminnel való 85 reagáltatásával kapott N-izobutil-N' N'eti;lénkarbamidot, melynek képlete: H.C CIL CH —CH, —NH -CO— N HS C CB,
