133486. lajstromszámú szabadalom • Kályha

. 2 13B486. 9. ábra a 6. ábra (IX—IX) vonala mentén, a 10. ábra pedig a

6. ábra (X—X) vonala mentén, azaz a füstfordulónál vett kereszt-5 metszet. A példaképpen bemu''a^ott kiviteli alak szerint az (a) csempékből magábanvéve ismert módon felépített szekrényben, mint külső kályhatestben a (b) tűzállóagyag-tég-1° Iákból vagy samottlapokból összeállított töltőakna foglal helyet, amely egyúttal az írrendszerű hályka tűzterét is alkotja és így tűzaknának is nevezhető. A (b) samot lapok belső oldalában egymással párhuzamos, kü-önld 'eges keresztmetszetű (bl) hornyok vannak kiképezve (2—5. ábra), melyek arra valók, hogy az aknában égő tüzelőanyaghoz a (c) rostély eleven felületén át beáramló levegőn kívül hatásos módon másodlagos (szekun-20 der) levegőt juttassanak, ané'kül, hosy e hornyok nem kívánatos eldugulása bekövetkeznék. E célból a tulajdonképpeni, egyébként öblös, célszerűen kör- vagy sokszöfckeresztmetszetű horony szabad szélét egy-25 máshoz oly közel áUó, párhuzamos és a samottlap fíkjára merőleges csíkok alkotják, amelyek mellet' a tüzelőanyagnak a hornyokba jutása gyakorlati érdelemben meggátolnak tekinthető. 30 E körülmény tüzelőtechnikai szempontból bír fontossággal, mert a kísérletek azt mutatják, hogy az apró szénrászecskék nem tömik ell az ily kiképzésű (bl) hornyokat, amelyeknek az a célja, hogy a hazai, dús 35 füstgázú szenek eléghetésére elegendő szekunderlevegőt szállítsanak a tűz fölé. A tűzaknát alul (c) síkrostély határolja (2. és 3. ábra), mely lényegesen 7:-aakú, vagyis két egymással párhuzamos szárból és ezeket 4Ü összekötő haránttagból áUó (d) tartó támaszt alá, melynek a haránttag folytatásaként szarvai vannak a két száron túl. A célszerűen 1 cm2

keresztmetszetű ily rostély tartó különösen egyszerű és megbízható elrendezést tesz 45 lehetővé- Nem kell ugyanis egyebet tennünk, mint a legalsó hátsó (b2) samottlapban a két szárvég felvételére megfelelő két (e) furatot, a rostélytartó szarvainak alátámasztására pedig az oldalsó (b3) samottlapok 50 belső oldalában egy-egy rövid hornyot létesíteni. A (c) síkrostélynak az (f) csuklóspántok körül leforgatható (g) tüzelőajtó felé eső részére a (h) horgokba akasztott, parázski-55 eséstgátló (i) függőrostély támaszkodik. Annak biztosítására, hogy az égéshez szükéges elsődleges (primer) levegő a rostély alá *o'. ható (k) hamuláda (1) tolókávaí szabályozható (m) nyílásain át áramoljék a (c) síkrostélyon és az (i) füg^ő- vagy tisztítórosté- 60 lyon fekvő tüzelőanyaghoz. ,a

hamuláda fölött, a (c) rostély és (g) tüzelőajtó közötti részen, (n) csempelapot vagy vaslemezt helyezünk el (2. és 3t

ábra), amely az oldalsó csempe-, illetve samot' falak kiugró részén 65 fekszik fel. A samotlapokból felépített töltőakna és a külső kályhaszekrény közö'-t kellő széleségű, mintegy 2—3 cm-n,yi (o) légrésről gondoskO; dunk, aminek egészségügyi hatása abban nyil- 70 vámul meg, hegy a tűzaktna nem közvetlenül érintkezik a helyiség levegőjével,, miáltal a levegőben lévő porrészecskéket nem pörköli és a közelben lévő bútortárgyakat nem rongálja, hanem a kényszermozgású levegőt 75 mintegy 100 C°-ra melegít és a meleg levegőt a kályha felső párkányának alsó részén kiképezett! nyílásokon át min egy másfél méter távolságra egyenletesen szórj.a

és ily módon a helyiségben a levegőt állandóan cseréli. A 80 bemutatott foganatosítás! példában a hideg levegő a káilyhatest alatt, az (al) lábcsempékben, kiképezett, lekerekített (a2) vajatokon át tódul az (o) légrésbe. Ez utóbbiban való áramlása közben hatásosan felmelegszik 85 és e felső párkányt alkotó (a3) csempék alsó részében létesíté'l (a4) mélyedéseken át lefelé irányítva, felmelegedve lép a fűtendő helyiségbe. A 4. ábrabeli középkereiztmetsze szerint az (o) légrés az (a) csempéken al ü0 kalmazott (a5) bordák révén nyolc részlevegőáramra oszlik és ezeknek megfelelően nyolc (a4) mélyedés van kiképezve az (&3) felső párkány a'só lapjában. Az (al) lábcsempékben lévő, lekerekített (a2) vályatok •'<> könnyen pormentesen tarthatók, A töltőaknában végbemenő égésből .származó füstgázek a legfelső aknaövbe jutnakamely az aknára helyezett (a6) zárócsempelapon nyugvó (p) fedő'apig ér. Hogy 'tehát IW) az égéstermékek az aknából távozhassanak a legfelső aknaÖM mellső falában két (r) kivágás van, amelyek között a mellső két (a3) párkánycsempe befelé álló (a7) bordái illeszkednek az aknafalhoz (3. és 5. ábra) úgy- 105 hogy az (r) kivágásokon át kilépő láng és füs) gázok két ágra osztva, az aknát megkerülik és részáramban vonulnak hátrafelé, ahol egyesülve, a

közös (s) kürtőnyíláson át. távoznak a kályhából, 110 Minthogy a fentiek szerint a célszerűen vasból kásizüit (p) fedőlapot közvetlenül és állandóan a legforróbh égéstermékek érik, a találmány szerinti kályha megtöltése és begyújtása után, aránylag rövid időn belül ha- 115 tásos felmeleyklí.ls következik be. Azonkívül a