133452. lajstromszámú szabadalom • Üvegedény
2 t33#52. nak utolsónak említett hozzácsatolása a íalprészhez ennél az ismert szerkezetnél hegesztéssel történt; ez a megmunkálás, mint már említettük, a cső vagy lámpa belsejére 5 hátrányos befolyást nem gyakorol. A találmány szerint az üvegedény részeit olyan zománcféleséggel kötjük össze, melynek olvadási pontja alacsonyabb, mint az egymáshoz erősítendő részeké, tágulási együtt-10 hatója pedig az edényrészekével egyenlő nagyságrendű. Zománcon itt olyan anyagot kívánunk érteni, melyet pl. szilárd alakban alkalmazunk és melynek az a tulajdonsága, hogy könsnyű-15 saerrel megömleszthető és az üveggel szilárd, levegővel szemben tömítő össziakötést alkot. Itt tehát, ámbár az üvegrészeket minden további nélkül összeforraszthatalók, üvegvagy zománcféleséget iktatunk közbe, hogy 20 elkerülhessük azt a hátrányt, hogy a bura hozzáforrasztásakor a talpon olyan magas hő, mérséklet lépjen fel, melyen a cső elektródái túlságosan felhevülnek, ömlesztőszerek esetében, az előbb említett 25 célra igen vékony rétegeket alkalmazhatunk és ekkor azt várhatnék hogy a szer tágulási együtthatója szerepet nem játszik. Vizsgálataink azonban kimutatták, hogy ez nem így van hanem, hogy repedés (adódik, hacsak, •30 minit a találmány szerinti edénynél, olyan zománcféleséget nem alkalmazunk, melynek tágulási együtthatója az edény részeinek anyagáéval egyenlő nagyságrendű. Ha ezt a tágulási együtthatót nem vesszük figyelembe, 35 igen vékony rétegek alkalmazása ellenére is olyan feszültségek és erők léphetnek fel, hogy repedés keletkezik. Hogy hőmérsékleti befolyásokat a burán belül levő részekre is lehetőleg elhárítsunk, 40 továbbá fontos, hogy olyan zománcféleséget válasszunk, melynek olvadáspontja lehetőleg alacsony. Másrészt azonban ezt az olvadáspontot nem szabad túlságosan alacsonynak választanunk, mert különben az ai veszély 45 adódhatnék, hogy a zománc az edénynek és részeinek kigázosításánál megömlik és elfolyik, így pl. előnyös, ha olyan edényeknél, melynek részei a kisütőcsöveknél szokásos üvegfajtákból, pl. ólomüvegből, mészüvegből, 50 stb. állnak, 300 és 500 C° közötti olvadáspontú zománcféleséget választunk. Zománcként különféle anyagokat alkalmazhatunk; üvegből álló részek forrasztására előnyösen a következő összetételű zo-55. máncot vehetjük: 65 súly °/o PbO, 12,6 súly0 /« S1O2 22,4 súly % B2O« (tágulási együtthatója 9,7X10-«), mészüvegből (9,6X10-6), vagy ólomüvegből (9,7X10-«) álló, hozzäforrasztanidó testekhez való alkalmazására. Ugyanerre a célra alkalmas, további zománcféleség 60 összetétele: 62,4 súly % Pb04, 21,4 súly0'« SÍO2, 1/1 súly %> B2O3, 1,5 súly % A1S 0 3 + Pb2 0 3> 1,35 súly %> K2O (9.7 Xio-«). Ha igen eltérő tágulási együtthatójú részeket kívánunk egymáshoz erősíteni, különböző zo- 65 máncféleségeket alkalmazhatunk, melyeket ekkor egymásrai következő rétegekben viszünk fel. A találmányt még részletesebben; a rajzon látható foganatosítási példája kapcsán ma- 70 gyarázzuk meg. Itt (1) villamos kisütőcső buráját jelöli, mely pl. az erre a célra ismert üvegfajtából nevezetesen mészüvegből áll. A búra (2) talphoz van erősítve, melybe a (3) árambevezetések vannak beforrasztva. 75 A tömítés könnyítésére a talpat gyűrűalakú (4) horonnyal látjuk el, amely a találmány szerinti zománcféleség vékony rétegét tartalmazza. A cső felső oldalán (5) evakuáló csövecske van. 80 Az árambevezető szerveknek a talpba való forasztása után a zománc vékony rétegét, pl. por alakjában, kevés vízzel keverve, a talp hornyában alkalmazzuk; ez a réteg pl. 0,2 mm vastagságú lehet. • 85 A talpat ezután kemencében egyenletesen olyan hőmérsékletre hevítjük, melyen a zománc megömlik és a talp anyagához tapad. Ezután az elektródarendszert szereljük, a burát a talpon elrendezzük és a zománcot a1 g 0 lágyulási pontjára hevítjük, mimellett a burát az önsúlya a lágy zománcba! süllyeszti, illetve nyomja, aminlek következtében a két rész között szilárd összekötés keletkezik. A szokásos lehűtés után a csövet szokott módon 95 kigázosíthatjulk, evakuálhatjuk és leforraszthatjuk. Ennél a hozzáforrasztásnál a hőmérséklet tetemesen alacsonyabb lehet, mint abban az esetbeni, ha a csőrészeket közvetlenül össze- 100 forrasztjuk. Ha az előbb említett zománcféleségeket alkalmazzuk, 500 C°-ra való hevítés elégséges a teljes hozzátapadás elérésére, míg az üvegrészek közvetlen összeforrasztása esetében kb. 800 C° hőmérsékletet kellene alkal- 105 máznunk. Ha előzőleg zománcréteggel nemcsak az egyik hozzáfornasztandó részt, hanem mitmdkettőt bevonjuk, az odatapasztási hőmérséklet még valamivel alaesonyabt» lehet. Ez az alacsony hőmérséklet, amint ezt no már kifejtettük, igen fontos olyan villamos kisütőcsöveknél, melyeknél hőmérsékleti befolyásokat a cső belsejében elremídezett ré-
