133387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás húzózárak zárórészeinek a tartószalagjaikra való vitelére és berendezés az eljárás foganatosítására

14 133387. illesztettük a tartóhoz és azon átmeneti­leg rögzítettük, akkor a tartályfeleket szét­nyitjuk annyira, hogy a rajtalévő záróré­szecskék leíe é szabaddá lesznek. Ez a nyiíó-5 mozdulat aránylag csekély kell, hogy le­gyen, úgy, hogy a többi, még a tartály­ban lévő zárórészecske nem huil ki. A tar­tályt azután megint kezdeti állapotába állít­juk vissza és a következő rendezési folya­tó mat kezdődhet. A leírt berendezésnél tehát már elkerül­jük a vezető pályákat, melyek mindig is be­dugulhatnak, vagy zavart okozhatnak. To­vábbi szállítóeszköz példáját mutatja vázla-15 tosan a 49. ábra. Ez kotrószerűen dolgozó segédeszköz. Egy (268) tartályba rendezetlenül kiön­tött (9) zárórészecskék közé nyúl egy vég­nélküli (269) szalag, rajta megerősített 20 (270) szedőszervekkel. A szalag (271) és (272) íá.ccákoii fut, melyek állandóan, forog­nak és a (270) szedőtagokat nyílirányban fel-aláviszik. Az említett tagok tartalmukat a (269) 25 szalag legmagasabb pontjában (10) alakzóra ürítik, amely valamilyen célirányos alak­jánál fogva a zárórészecskéket rendezi és a találmány szerint készenlétbe helyezi-Azok a részek, melyek az alakzóban nem R0 találnak helyet, újra visszavezethetők á (268) tartályba, az újbóli felszedéshez. Egy másik eszköz e zárórészek osztályo­zására kavaró dobszerű forgódobból áll­hat, melyben viszonylagosan helytálló fel-35 vevő szervek lehetnek a zárórészek szabá­lyos ágyazására elrendezve. Emellett ezek a felvevő szervek maguk is sokféleképen ké­pezhetők ki. Az 50—52. ábrákon ilyen szer­kezetű kivitelt látunk. 40 A felvevő szervek ez esetben két víz­szintes, egymással párhuzamos csavarmene­tes (273) és (274) orsóból állanak, amelyek menetmagassága és menetszelvénye olyan, hogy a zárórészek az egyes menetekberí 45 egymás mellett olyan távolságnyira helyez­kednek el, mint amilyen helyzetben végül a tartóikon lesznek. Az orsók egymás felé forognak. Ennek következtében a zárórészek az orsók egyik végétől a másik végéig ván-50 dörolnak. Emellett azon a helyen fogva tartatnak, ahol az orsók legkisebb távol­ságnyira vannak egymástól, amint az 51. áb­rán látható. Az orsók egyik vége forgó (275) dobba 55 nyúl, melynek egyik homlokfala zárt és másik oldalain akkora nyílás van, hogy az orsók rajta kinyúlhatnak, de másrészt a zá­rórészek a dob belsejéből lehetőleg ki ne essenek. A kívülről alkalmas módon állandóan for- ßo gatott dobon belül köpeny hosszában nyúló (276) lécek vannak, melyek a dobba lazán beöntött zárórészecskéket f elemeik és felül­ről a (273) és (274) orsókra ejtik. A zárórészecskék; vagy hosszirányban, vagy 65 harántirányban esnek íe az orsókra. A,z első esetben az orsók közötti (277) résen átes­nek és megint a dob fenekére kerülnek. Az olyan zárórészecskék viszont, melyek (154) bütykükkel meghatározott irányú haránt- 70 helyzetben esnek le az orsókra, az 51. ábra szerint állnak be és így szállíttatnak kifelé az orsókon. Az olyan zárórészecskék, me­lyek bütykükkel ellenkező irányban állnak be, az orsómenetek megfelelő profilozása 75 folytán az 50. ábrán Iáható módon keresz­tülesnek és így vagy a dobba hullanak visz­sza, vagy a (278) gyűjtőaknákba , esnek, melyek az orsók alatt, velük párhuzamosan állanak és megtöltésük után kivehetők. 80 Ha az orsók tele vannak zárórészecs;­kékkel, vagyis az összes rések ki vannáik töltve, akkor a részecskéket valamely külön szerkezettel levehetjük, vagy pedig a (279) aknába hagyjuk esni, mely az orsók vége 85 felé van elrendezve. A leesést úgy érjük el, hogy a megfelelő helyen az egymással szemben álló orsómenete.k (280) és (281) helyeken olyan szelvényűek, hogy a (154) bütyköket alátámasztó rész hiányzik és en- i'O nélíogva a zárórészecskék áteshetnek és a (279) aknába hullhatnak. Két orsó helyett egy orsóval is beér­hetjük. A második orsót ekkor helytálló el.e.iágy helyette í i. Ilyen elrencéiést; mutat 95 példaképen az 53. és 54. ábra. A (282) orsó itt ismét csavarszerű me­netekkel van ellátva; emellett egyszerűség kedvéért az 53. ábrán a (282) orsó alsó fele el van hagyva. Az orsó forgatása 1(0 folytán tehát a mélyedésekben, vagyis az orsó magján ülő (9) zárórészek az orsó hosszirányában továbbíttatnak. Az orsómenetek szelvénye viszont olyan, hogy a zárórészek szabályszerűen csak egy- 1(5 féle helyzetet foglalhatnak el, míg «más helyzetben a zárórészek leesnek az orsóról. Ezt a szabályos helyzetet az 53. és 54. ábra tünteti fel. Ennek elérésére fontos a (283) lépcső, amelyen a (154) bütyök az 54. ábrán 1 le­látható módon elhelyezkedhet. Ebben a hely­zetben a zárórészek megmaradnak az orsón, mialatt azon továbbíttatnak, minthogy a zárórészek szárai akkor az ellentámasztó (284) lemezén állanak. E lemez egyik ol- 115 dala (285)-nél valamivel magasabb, hogy a zárórészek, amelyek az orsó forgása köz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom