133351. lajstromszámú szabadalom • Elektronsugárcső

Megjelent 1947. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 133H51. SZÁM. VH/d. OSZTÁLY. — F-9770. ALAPSZÁM. Hektronsugárcső. Fides Gesellschaft für die Verwaltung- und Verwertung von gewerblichen Schiit/rechten mit beschränkter Haftung, Berlin, mint a Siemens & Halske Aktiengesellschaft, Berlin-Sienieiisstadt jogutóda. A bejellentés napja: 1942 évi április hó 2. Ismeretesek előki térítéssel dolgozó elektronsugárcsövek, melyeknek kitérítő rendszere az elektronsugarakat körpálya mentén térííi ki és amelyeknél a mérendő tényező 5 áramkörét hengeres, kúpos vagy kettőskúpalakú kitérítő kondenzátorra kapcsolják. E kitérítő kondenzátor kialakítása lényeges nehézségekbe ütközik. A középső elektródát ugyanis valarnTyen módon mes 10 kell támasz ani, azonban e megtámasztás a legtöbb esetben az üzemben a világító ernyőn keletkező alakzatban szabálytalanságokat okoz, ilető'eg az ábra köralakját eltorzítja. Leginkább olyan megoldás hasz-15 nálatos, amelynél a kitérítő kondenzátor középső elektródája .huzalokon van meg'srősít\iei, amelynek az elektrónsugarak irányára harántirányú szakasza van és amelyet a kitérítő rendszeren, vagv a cső falán erő-20 sítenek meg. Ha a huzalt elektrónsugarak •érik, akkor a huzal egyrészt az ernyőre árnyékot vet, ezenkívül azonban az elektrónsugarakat is kitéríti. Ez a kitérítés a világító ernvőn látható köralakú ábrán 25 könnyen feüsmerhető. E hátrány miatt ezt a megoldást elhagyták é? a középső elektródát pálcaalakú hosszúkás tartón rögzítették, amelyet a cső világító ernyőjének közepén rögzítettek. E megoldásnak az az 30 előnye van, hogy a hordozó a világító ernyőre árnyékot nem vet, illetőleg az eleH-trónsugarakat nem téríti ki, viszont hátránya, hogy az elektrónsugár sohasem téríthető ki a vi'ági tó ernyő közepéig. Ismeretesek oly kivitelek is, amelyeknél a ki- 35 térítő kondenzátor köze'ében aprószemű hálót alkalmaztak és a középső elektródát ezen rögzítették. A há!ó rendeltetése, hogy a vi'ágító ernyőn keletkező képben torzulások ne keletkezzenek. Ez a megoldás sem 40 jár azonban a kívánt eredménnyel és szintén hátrányai vannak. A ta'álmány értelmében e nehézségeket azzal küszöböljük ki, hogy a kitérítő Tcondenzátor középső elektródáját a rendszer í5 oly helyén rögzítjük, amelyen az elektrónsugárnyalábnak viszonylag még nagy keresztmetszete van és a hordozórendszernek a sugarakat metsző részei aperturarendszerhez hasonló hatást fejtenek ki. 50 A ta'álmány abból a felismerésből indul ki, hogy az eddigi megoldásoknál a kitérítő kondenzá or középelektródá'át hordozó elemeket a világító ernyőhöz oly közel rendezték el, hogy a hordozó elemeket metsző 55 elektrónsugár ezeket az elemeket már élesen nyalábolt állapotában érte, úgy hogy igen finom huzalok is az elektrónnyalábból számbavehető mennyiségű elöktrónsugarakat fogtak fel és így lényeges '.árnyékhatást 60 létesítettek. Fényoptikai törvények szerint a hordpzó elemek ez esetben a látó-