133334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy emisszióképességű elektródafelületek előállítására

2 133334. színű eg arra vezethető vissza, hogy azok az adszorpciós erők, melyek az alkálifémet vagy vegyületét a magas olvadáspontú oxidhoz kötik, nem elég erősek ahhoz, hogy 5 ezeknek az anyagoknak a szóbanfor^'ó elektróda üzemi hőmérsékletén végbemenő párolgását kellő mértékben csökkentsék. Megalapítottuk, hogy — valószínűleg e párolgás nagy mértékben való csökkentése folytán — 10 nagy emisszióképességű és igen tartós elektródafelületeket lehet előállítani, ha gondoskodunk arról, hogy a manias olvadáspontú oxid adszorpciós ereje közvetlenül, minden közbülső réteg kizárásával hasson a rajta 15 helyet foglaló alkálifémre, vagy annak vegyületére. Ismeretes ugyanis, hogy az adszorpciós erők nemcsak az i'Uétő test közvetlen felületén hatnak, hanem vékony rétegeken keresztül is, azonban természetszerűleg 20 csak meggyöngítve. A találmány szerinti eljárásnál ezért gondoskodunk arról, hojy az adszorbeáló oxid és az adszorbeált alkálifém illetőleg annak vegyülete között ne keletkezzék idegen adszorbeált anyagból á'ló 25 réteg, ame'y az alkálifémre vagy vegyületére ható erőt gyöngítené, hanem az alkálifém illetőleg annak vegyülete közvetlenül a magas clvadásponlú oxid felületén adszorbeáltassék. Maf.as o'vadáspontú oxidon jelen 30 leírásban és igénypontokban olyat értünk, melynek elvadáspontja 1500 C° fölött van. A találmány szerinti eljárásnál azt, hogy fenti felismeréseink értelmében az adszorbciós kötés közvetlenül a magas o'vadáspontú 35 oxid és az alkálifém és/vagy annak vegyülete között létesüljön, azzal érjük el, hogy magát a magas olvadáspontú oxidréteget az elektróda fe'ületén a reá adszorbeálandó alkálifém és/vagy alkálifémvegyület jeüen-40 létében keletkeztetjük- Az eljárásnál keletkeztetett magas o vadáspontú oxid célszerűen olyan, amelynek olvadáspontja 1500 C°-nál magasabb és ezen a hőmérsékleten sem mérhető gőznyomása nincsen, sem pedig 45 nem ad le mérhető mennyiségiben oxigént- A találmány szerinti eljárás foganatosításánál előnyösen o]y oxidot hozunk létre, amelynek fémje 1500° ats'tít elpárologtatható. Célszerűnek bizonyult az aluminium, magnézium vagy 50 berillium fémek oxidjának használata. Alkálifémnek célszerűen a kis küépésű munkájú rubidiumot vagy céziumot választjuk, de igen jó eredményekéit lehet káliummal is elérni. Az alkálifémeket az eljárás fogana-55 tosításánál vagy fémes állapotban, vagy pedig, vegyületeikben, például haloid, oxid, nitrát, szulfid vagy karbonát alakjában használjuk,A találmány szerinti eljárás számos változatban foganatosítható- Célszerű, ha úgy no járunk el, hogy a célszerűen már legalább részben evakuált kisütőcsőben az oxidképző fémet, pl. aluminium-, magnézium- vagy berilliumfémet vagy az oxidképző fém ötvözetét úgy párologtatjuk el, hogy annak gőze 65 az aktiválni kívánt elektróda felületére igen vékony rétegben csapódjék le. A rétegnek oly vékonynak kell lennie, hogy a lecsapódó ti fém oxidálása után az áram útjában ne alkosson oly nagy ellenállást, amely az etek- 70 tróda, pl. katóda, működését Tehetetlenné tenné- A lecsapódott fémet akár már lecsapódott állapotban, akár pedig még gőzálakban a kisütőcsőbe bevezetett vagy abban fejlesztett oxigénnel oxidálhatjuk, miközben 75 egyidejűleg alkálifémnek vagy vegyületének gőzét engedjük a keletkező oxidra hatni. Az aluminium va^y egyéb oxidképző fém oxidációja úgy is történhet, hogy azt a felületet, amelyre e fémet gőzalakbam lecsapjuk- 80 e 'fizetésen vékony rétegben felületileg oxidáljuk. Az a felület, amelyre az oxidképző fémet lecsapjuk, ízzókatóda esetén lehet például wolfram vígy nikkelfém, másodlagos katóda eseté a ugyancsak ezen fémek 85 közül va amelyik, vagy ezüst, vagy réz, lehát az oxidképző fémnél alacsonyabb olvadáspontú fém is- Az oxidképző fémet önmagában, vagy pedis? egy vasy több egyéb fémmel alkotott ötvözete alakjában is páro- 90 lógta thatjuk el, m?'y egyéb fémeküf alkálifémek is használhatók és az ötvözetben több oxidképző fém is fehet jelen. A találmány szerinti eljárást néhány példaképen! foganatosítás! módjában aantiakban ^ részletesebben a csatolt rajzzal kapcsolatban ismertetjük. A rajzon az 1- ábra elektronsokszorozással működő kisütőcső elektródarendszerét ábrázolja vázlatos keresztmetszetben, a 100 2. ábra egy másik, szintén elektronsokszorozással működő, kisütőcső elektródarendszerének váz'atos keresztmetszetét ábrázolja, míg a 3- ábra közvetlen fűtésű katódajú egyen- 105 irányítócső elektródarendszerének vázlatos keresztmetszetét mutatja. Az 1. ábrán vázolt csőnek közvetett fűtésű (li\ katódája, (2) vezérlőrácsa, és ezeket az an óda visszahatása elől védő (3) rácsa van. 110 A kisütőcső két (4) anódája a másodlagos (5) katóda mellett van. és az elektronáramlást a (6) és (7) terelőlemezek segélyével irányítjuk. A cső működési módja a következő: Az (1) ízzókatódáfoól jövő elektronáramot a (2) 115 rács intenzitásában vez4rli. A (6) és (7) te-