133334. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy emisszióképességű elektródafelületek előállítására

Megjelent 1947. évi augusztus hó 1-én. MAGYAR SZABADALMI BÍRÓSAG SZABADALMI LEÍRÁS 133334. SZÁM. Vll/d. (VII/j). OSZTÁLY. — 1-4047. ALAPSZÁM. Eljárás nagy emisszióképességű elektródafelületek előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság <*ég', Újpest. A bejelentés napja: 1939. évi április hó 8. A találmány e járás nagy elektronemisszióképességű felülettel rendelkező, villamos kisütőcsövekbe való elektródák, főleg elektronsokszorozóelektródák vagy egyéb má-5 sodlagos elektronemisszióra való elektródák és ízzókatódák előállítására, melyeknek emittálóképessége azonos élettartam és körülmények, pl- hőmérséklet, mellett az. eddig használatosaknai nagyobb. 10 Ismeretes, hogy az elektroncsőiparban nagyemissziójú elektródáknak azokat szokás nevezni, melyek emissziója a tiszta wolframfelületénél nagyobb és hogy azonos üzemi hőmérséklet mellett az elektronemittáló felülő letek emittálóképessége a szóbanforgó felület kilépési munkájától függ» mert minél kisebb valamely anyag elektronkilépési munkája, annál nagyobb a belőle azonos hőmérsékleten kibocsátott elektronok száma. 20 A hőmérséklet emelésével az elektronémiszszió is megnő és a? elektronemittáló felületek megválasztásánál a fűtőenergia csökkentése és az elektróda kellő élettartamának biztosítsa érdekében döntő fontosságú szem-25 pont, hogy a felület anyaga minél magasabb hőmérsékletű hevítést, minél hosszabb ideig bírjon ki- Ennek következtében az eddig ismert legkisebb kilépési munkájú anyagokat, azaz az alkálifémeket és a/ok vegyüle-30 teit azért nem lehetett ízzókatódák előállításánál gyakorlatüaí; alkalmazni, mert magas hőmérsékletre történő hevítésüknél igen gyorsan elpárolognak- A gyakorlatban ezért az elektródák emittáló felületeiként a nagyobb kilépésű munkájú, de hőálló föld- 35 alkálivegyületeket, például báriumoxidot, használják., A másodlagos elektronemisszió céljaira használt elektródafelületek (másodlagos katódák) emissziójának elméleti magyarázata 40 még nem teljesen tisztázott. Valószínű, hogy az emittálóképességet főleg szintén a fe-ületet alkotó anyag kilépési munkája befolyásolja és e tekintetben az emittáló mechanizmus hasonlít a termikus emisszióéhoz 45 Ugyancsak döntő jelentőségű a felület tartóssága szempontjából annak eMenállóképessége villamos és hőhatásokkal szemben. Ezért az alkálifémek és azok vegyületeinek alkalmazása másodlagos katódák céljaira 50 eddig nem vált be és így erre a cé!

ra is a nagyobb kilépésű munkájú, de tartósabb anyagból álló emittáló felületek létesítését hozták javaslatba-Arra a felismerésünkre, amelyen a talál- 55 many nyugszik, főleg a másodlaf.'os katódák előállításánál és üzeménél fetépő jelenségek vizsgálata vezetett. E vizsgálataink alkalmával ugyanis azt tapasztaltuk, hogy egyesmagas olvadáspontú és igen tartós fémoxi- 60 dok nagy emittálóképességgel tűnnek ki, ha felületükön alkálifémek, va^y azok vegyületei vannak jelen. Ez a nagy emissHöképesség azonban nem tartós, valószínű'eg azért, mert az alkálifém, illető'lee annak vegyülete 65 a felületről hamarosan eHávozik- Ez való-