133331. lajstromszámú szabadalom • Szekunder elektronerősítő elektrosztatikus fókuszozással
133331. 3 szélső részekből áll. Utóbbiak egyenlőtlen szögekkel terjednek a középső résztől távolodva és a két elektródaesoport közötti középsík irányába. Ezek a szélső részek vala-5 mint az elektródák (32A) részei ugyanazon sor szomszédos elektródáihoz képest oly helyzetűek, hogy elkerüljük oly ríiezőkomponens keletkezését a következő szomszédos eletróda környékén, mely az ebből az elek-10 tródából kiinduló elektronokat késleltethetné. Minden elektróda felső részei és különösképpen az elektródák (32A) részdarabjai arra valók, hogy ugyanazon sor legközelebbi megelőző ütközőelektródája alsó szé-15 lén és a szemközti megelőző ütközőelektróda egész felülete felől erős gyorsító mezőt létesítenek. A (32A) elektródarészek hozzájárulnak a sokszorozó tér kifelé történő elzárásához. Az ütközőelektróda hajlító tott (32) része't előnyösen átperemezett (33) szélekkel Iájuk el. avégett, hogy az elektronok az elektródák emittáló felületeiről ne diffundálhassanak oldalirányban el, E feladat elősegítésére az elektródák a szélső 25 (33) részek között is hajlíthatok. Mindegyik (27) ütközőelektródát két-két, a (23) üvegtámaszokb: beforrasztott (24) dróton egy pár u-a'akú (34) drótdarab tartja. A (25) primerkatóda lényegében ugyanod olyan alakú lehet. m; nt a (27) ütközőelektródák, azzal a különbséggel, hogy a föléje nyúlóan függő árnyékoló (36) elektróda a két (32A) végrész egyikén drótokkal vagy (37) kapcsokkal van megerősítve. A föléje g5 függő (36) rész, mely a katódával villamos kapcsolatban van, oly mezőkomponenseket létesít, melyek a kiváltott elektronokat az első (27) ütközőelekróda kívánt területére gyűjtik. Az első elektróda homorú felülete 40 fényérzékeny, pl. ezüstből, céziumoxidból és tiszta céziumból való bevonata lehet. Amennyiben a (25) fotokatóda másként, mint fény útján gerjesztendő elektronok kibocsátására, úgy emittáló felükiís másféle-45 képpen is kezelhető; pl. amikor a katódára sugárkeltő rendszerből elektronáramot kívánunk irányítani, a homorú felületre pl. nikkelből, alumíniumból vagy bármily más bőséges szekunder elek trón emittáló oxidált 50 fémből való rétegét vihetünk fel. Aprimerkatód, mint a 4. ábra a szaggatott vonal mutetja. az ütközőe'ektródákkal szemben kissé hátrahelyezett, hogy annak egész fe'üta'e besugározható legyen- A (26) svüitő-55 elektróda (39) alaplemezét a (34) tartódrótokon egy pár merev pá;1 ca vagy (40) huzal tartja, a (41) fémlemezből a (39) alaplemezhez van hegesztve és hegyes szögben terjed a (2710 ) kiváltó elektróda irányába. Az anóda hozzávezetése a tartály oldalfalába bevezetett 60 (nem ábrázolt) huzal lehet, hogy a kapacitást lehetőség szerint alacsony értéken tartsuk. Az árnyékoló (28) elektróda oly két (43) és (44) fémlemezből van, melyek közül az egyik párhuzamos a (2710) elektróda alsó 65 részével és egy síkban halad az anóda (39) alaplemezével. Az árnyékoló elektródának továbbá rácsszerű (45) része van, mely a (43) és (44) lemezek között átlóirányban halad és azokon van megerősítve. Ez a (28) elek- 70 tróda arra vatá; , hogy a (27") és (27 10 ) katódákat az anóda felől árnyékolja, úgyhogy az utóbbi elektróda feszültségingadozásai a kiváltó elektródák között a mező eloszlásában zavarokat ne okozza. Az elektronsok- 75 .szorozó működtetéséhez a kiváltó elektródákat célszerűen lépcsőnként egyenlő mértékben növekvő pozitív potenciálon tartjuk. A kapcsolási elrendezés az 5. ábrán látható. Az első (271 ) elektródát példaképpen 25—100 80 Volt feszültségen tartjuk a primerkatódához képest, a következő (273 ) ütközőelektródát szintén 25—100 Volt feszültségen a (271 ) elektródával szemben stb. A szükséges feszültségeket a (46) ellenállásból és a (47) 85 feszültségforrásból álló potendométerberendezésből vezetjük le. A (28) árnyékoló elektródát hasonló feszültségen tartjuk, mint az ütközőelektródákat, pl. 25—100 Volt feszültségen, mely a (2710) elektródával szemben 90 pozitív és az anóda is ily feszültségű az árnyékoló elektródával szemben. A (2710) katóda és (25) anóda közé kimenő kör kapcsolható, mint azt az 5. ábra mutatja. Ha a (25) primerkatódát az (50) fényfor- 95 rásból kiinduló ingadozó erősségű fénnyel sugározzuk be, s primerkatóda homorú (32) felületéről fotoelektronok váltódnak ki. Ezek a (271 ) elektróda gyorsító potenciáljának hatása alatt a sokszorozó berendezésbe '00 jutnak és az elektródák homorú részére ütközve a primer-eiektironáramoit tetemesen felü'rnúló szekunder elektronáramot létesítenek. Az elektronok pályáit az 5. ábrán az elektródák közötti nyilak jelzik. A nagy ha- 105 ' tásfok és stabil valamint kielégítő erősítési feltételek szempontjából döntő főtényezők egyike az egyes elektronokból kiinduló elektronár'3moik összetartásának mérteiké. Nagy hatásfok és jó munkafeltételek léte- 110 sítése szempontjából szükséges, hogy minden egyes ütközőelektródából kiinduló elektronok mindegyike a feszültség szerint következő elektródára ütközzék. A felfogó
