133269. lajstromszámú szabadalom • Röntgencső
i Í3S26Ó. getelö'í' körülvevő részéhez keld vezefai, mely ekkor fémből lehet. Emellett ajánlatos, ha a szigetelő és a csőfal közötti hőátvitel elősegítésére engedékeny részt, pl. hullámos 5 fémlemezből készült csövét, alkalmazunk akként, amint ezt az anádlbój a szigetelő felé való hőátvitellel kapcsolatban már említettük. A szigetelő kerámiai anyagból, pl. porcel-10 Iámból készülhet. Ez az anyag hevítésnek ellenáll, jói kigázosítható, hővezetőképessége ég villamos szigetelőképessége pedig általában kielégítő. A találmány szerinti röntgencsőnél a hőt 15 olyan testből vezetjük el, amelynek a villamosságot jól kell .szigetelnie. Ámbár villamos szigetelőtestek hővezetőképessége rendszerint lényegesen kisebb, mint a fémeké, az említett, esetekben a szigetelőből mégis ele-20 gendő hőt tudunk elvezetni, mert a hő távozásának iránya a felszínre merőleges és az utóbbit aránylag nagyra méretezhetjük, úgy hogy a metszőt egységére számítva csak ke vés hőt kell elvezetni. Ezenkívül a hőnek 25 csak aránylag rövid utat kell megtennie. A viszonyok tehát éppen ellenkezőek, mint a végükön hűtővel felszerelt csöveknél, mer* utóbbiaknál a (fémes) hővezető említett metszete tetemesen kisebb, hossza pedig jelen-30 tékenyP-i nagyobb, mint a találmány szerinti csőnél. Annak a felületnek növelésére, amelyen a hőelvezetés eloszlik, nem kell az anódo'., mint egészet, nagyon hosszúra készíteni, ha-85 nem elég, ha azt üreges és pl. hengeres csőként alakítjuk ki, mely a hőt az övező testre átviszi és melynek az anódtükröt hordó feneke vagy közfala van. Az'1 - a tényt, hogy az ainód hővezető 40 érintkezésben áll egy őt körülvevő testtel, az anódnak e testtel való olyan megtámasztására hasznosíthatjuk, hogy a csövet az anód mögötti végén lezáró falrészt az anód súlya mechanikailag; ne terhelje. Az anód 45 árambebocsátó vezetékét e falrészen kell átvezetni, mely okkor csak szigetel és a vákuumot lezlárjs. Az imént említett vezeték tehát egészen vékony lehet és így ezen az úton nincs hőelvezetés. A kábelvégdarabbal 50 lezárható cső vég hideg marad, mert az anód -dal nincs közvetlen hővezető kapcsolata. A cső végeinek lezárására korongalakú, üvegszarű testeket is használhatunk, melyekben finoman elosztoitt üregek vannak 55 (ú. n. szivacsüveg). Ez lehetővé teszi, hogy egymástól erősen eltérő tágulási együtthatójú fémes és szigetelő anyagokat vákuumzáró módon forrasszunk egymáshoz. A rajz a találmány szerinti röríbgencső —• két kiviteli példájának vázlatát mutatja. 60 Ezekkel kapcsolatban a találmány továbbfejlesztésével eíéirt néhány részleteredményt is megemlítünk. Az 1. ábra olyan csőnek hosszmetszete, amelynek .szigetellője egészen a vákuumban f>5 van. A 2. ábra e csőnek az 1. ábra 1—1 vonala mentén vett keresztmetszete. A 3. ábra olyan csövet multat, amelynek külső falát alkotja a szigetelő. Az 1. ábrán a léghijas, hengeres (1) fém- 70 —• edény végeit üvegből való (2), (3) záródarabok zárják le. A fémedényben a jó hővezető fémlemezből, pl. rézlemezből készült, hullámos, engedékeny (4) hüvely .segélyével hen -geres (5) testet rögzítünk, mely villamos szi- 75 getielő anyagból van. pl. porcelánból vagy valiamely más kerámiai anyagból. Ugyanígy rögzítjük az (5i) tedtben a röntgencső anódját a hullámos lemezből készült engedékeny (6) hüvellyel. Az anód hengeres 80 (7) részből és (8) közfalból áll, melyek mindketten a hőt jólvezető fémből pl. rézből, készülnek. A (7) hengert a. kicsiny tömböt alkotó (8? közfalra, zsugoríthatjuk, ami jó hővezetést eredményez. Hr> Az anódhoz a (9i) árambebocsátó vezetéket erősítjük, melyet az üveghez forrasztott, kicsiny (10) fém tárcsa közvetítésével vezetünk <*•< át a (2) záródaraben. A (11) katód, mely a (3) záródarabhoz van erősítve, szokásos kivi- tíQ telű, miértis részleteit — így a (20) gyöngybe forrasztott árambebocsátó huzalokat, valamirit az izzítóhuzalt —, a rajzon elhagytuk. Amikor a cső üzemben van, a két elektróda, közötti erős villamos mező az elektro' Ön nckat akkora sebességgel röpíti a (12) anódtükörhöz, hogy ezen röntgensugarak keletkeznek. Az elektronok energiája azonban főként hővé alakul át és szekunderelektronok is kiszabadulnak. 100 A röntgensugaraka! legnagyoibbresztfi CÍ3 fala és egyéb, esetleg nem ábrázolt, az artódot együttesen körülvevő részek nyeilk el, — melyeket e célra a rajzban szándékosan alkalmazunk. Egy keskeny sugárkévét áteresz- 105 tünk. Evégből a ((8) anód hengeres részében (13) nyilasit hagyunk, továbbá az (5) testet a (14) helyen elvékonyítjuk, a (4), (6) hüvelyekbe megfelelő nyílást vágunk és az (1) fémfalban kicsiny, vékony (15) üveglappal 110 elzárt ablakot létesítünk. A hő a (8) tömbben szétterjed és arról a (7i) hengerre vivődik át. Utóbbi az anód és ^ az engedékeny (6) hüvely között nagy érintkezési felületet biztosít. Maga a (6) hüvely W 115
