133267. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső
Megjelent 1947. évi július hó 15-én. MAGYAR SZABADALMI BIRÓSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 133267. SZÁM. Vll/d. OSZTÁLY. — P-10115. ALAPSZÁM. Villamos kisütőcső. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cégr Eindhoven-ban, (Németalföld). A bejelentés napja; 1941. évi augusztus hó 5. Németalföldi elsőbbsége: 1940. évi augusztus hó 10. A találmány villamos kisütőcső, még pedig lényegileS lemez- vagy 'tárcsaalakú talppal zárt típusú 'kisütőcső. Olyan kisütőcsövek, melyeket nem lapítás•r > sal ellátott tányércső, hanem az említett féleségű talp zár, üveg, fém vagy kerámiai anyag valamennyi lehetséges alakjában és kombinációjában ismeretesek, azaz ez anyagak egyikéből vagy a ..talp, vagy a bura, 10 vagy mindketten állhatnak. E csöveknél rendesen az árambevezetőszervek legnagyobb része a! talpba van erősítve, hogy a cső én csőfoglalat között lehetőleg, sok összeköttetés legyén a cső egyik 1» végén, általában az evakuáló csőcsonkot is a esőtalphoz erősítik; ekkor a másik' csővég Ízabád, úgy, hogy szükség esetén a talptól elnéző Végbe áramfoevezetot. még beforrasäathratunk. 20 Ámbár tár$saialakú talphoz erősített csőcsenkkal ellátott csöveknél a csőcsonkot a körülötte levő áVambevezetőszervek mintegy védik és ennek következtében sérülésének veszélye kisebb, mint; a talptól elnéző cső-25 végen alka'mazott . cs&csonknáll, mégis szükségesnek bizonyul, hogv az evakuáló csőcsonk kiálló végét külön védőszerv vegye körül, még pedig mind fémből, mind üvegből álló evakuáló csőcsonkoknál is. 80 Javatolták már a cső falának meghosszabbítását a *uiajdonképerii talpon túlmenően annyival, hogy olyan ü^eg keletkezzék, mely, egyebek között, az evakuáló csőcsonkot befogadja és úgyszólván $rzi, e szerkezet hátránya azonban, hogy a lemez, vagy tárcsaalakú talp alkamazásával a fópítással ellátott tányércsövecskéhez képest nyújtott előny, nevezetesen a nagy térmeigtaikarítás, nagyrészt ismét veszendőbe megy. Más ismert eljárási a kiálló evakuáló cső- 40 csonk védelmére abban van, hogy a külső oldalon lévő árnyékoló süveget üvegtalphoz erősítik, a süvegben nyílások vannak, melyeken az árambevezetőszervek áthaladniafk évS a süvegnek perselyalakú resize van, mely 45 az evakuáló csőcsonkot körülzárja és egyúttal kere:őbütyökként használható, Ez az eljárás egyrészt költséges, mert sok anyag íilkalmiazását igényli, é~ másrészt az árnyékolósüveg rögzítése a talphoz valamilyen 50 rög'zítőeljárás, pl. ragasztóeljárás, alkalmazását teszi szükségessé. További hátrány, hogy a süveg teljesen a cső külső oldalán vsn, úgyhogy az áraimbevezetők ama részének árnyékolására, mely a talpban magában 5J van, külön rendszabályok alkalmazása szükséges. Ugyanez a hátrány lép fel más ismert és kevésbbé költséges rögzítőeljárásnál is, melynél <az evakuáló csőcsonk leforrasztása után fémperselyt erősítenek a talphoz akként, H0 bogy az rz evakuáló csőcsonkot külső befolyásokkal szemben védi. Itt még az a nehézség is adódik, hogy a perselyt a talphoz csak az evakuáló cőcsonk lefonr.asztása után erősíthetjük, amit üvegtalpak esetében ragacs 65 vagy hasonló anyag alkalmazásával kell végezni, míg fémfelpQk esetében! a hozzáerősíted, — mielynek kész csőnél, mélybe az
