133254. lajstromszámú szabadalom • Katódsugárcső képfelvételhez
Megjelent 1944. évi november hó 16-án MAGYAR KIRÁLYI Q SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 133254. szám. Vn/j. osztály. — H—11017. alapszám. Katódsugárcső képfelvételhez. Hazeltíne Corporation cég Jersey City, mint Hergenroiher Rudolf Clemens, BeechhursM lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1941. évi január hó 20. — A.E.Á.-beli elsőbbsége 1940. évi január hó 19. A találmány képfelvételhez való katódsugárcsőre vonatkozik, amilyeneket az átviendő kopeknek megfelelő villamos jelekké való átalakítására használnak. Az eddig ismert távolbalátó adóberendezéseknél általában oly katódsugáreslövct használnak, melynek ernyőjén az átviendő kéiKct leképezik; az ernyőt elektronsugárral íela;pinlják, miközben az ernyőn Szikii nderemisszió váltódik ki, melyWjf'd viszonya ,a primer elektronsugár erősségéihez képest I-nél nagyobb. Az ily rendszerekben az ernyő felülefegységére eső, kiváltolt szekunderelektronok számát az egyes felülelegységek feltöltése határozza meg, .melyet viszont az azokra eső fénymennyiség határoz meg. K készülékeknél a keletkező lálóírekvenciarezgéscket általaiban a fényérzékeny ernyőről, mint 'kimeneti elektródáról veszik le. De ismereUs már ( a lálőírekvenciáknak a szekundencleklronok gyűjtőleektródájáról váló levezetése is. Ha emellett a iszekuiuierenviszszió viszonya I-nél nagyobi), az ;a hátrány; lép; lel hogy a Leérkező (Világosság és a ke-i letkező kimenőjel közötti összefüggés nem lineáris lefolyású, Ezek a rendszerek (tehát nem adnak egyenletes gradácíót. Az ilyfajta berendezéseknek még az a továb-30 bi hátrányuk is van, liogy /az ernyő állal emittált szekunder -elektronok némelyike az ernyőre visszaesik és ezzé! a löllés eloszlását zavarja, ami :az érzékenységet hátrányosan befolyásolja és nem kíván a !os 35 árnyékkéípíződésl okoz. Ja\'.asolták már katódsugárcsövek oly alkalmazását, melyeknek letapintó sugarát oly lassú elektronok alkotják, hogy a szekunderemissziós viszony I-nél kisebbé válik tízzel az elrendezéssel az említett hátra'-' nyok -némelyike elkerülhető. A hivatkozott két. eljárással előállított kimenőjelek amplitúdója azonban oly kiesi, hogy az erősítés elkerülhetetlenné válik. Ez az erősítés azonban a szokásos erőisílő kapcsolási elrendezésekkel nem viH hető kérésziül minden további nélkül, mert a csövek zörejfeszüllsége ugyanolj'an nagyságrendű, mint az erősítendő jel. Ilyen esetben alkalmaztaki níá[tJ , a generátorcsíí'r vel kapcsolatban, elektronsokszorozókat, 1-nél nagyobb szekuuderemissziői \i zony és aránylag nagy amplitúdójú kimenője elérése céljából, libben az összefüggésben már azt is javasollak', hogy az elektronsokszorozó gyííjtőeleklródájának megfelelő feszültséget adjanak úgy, hogy ez az. elektróda a lény érzékeny ernyői emittálta Sze" kunder-íelek'tronokat a lelapintó folyamat alatt majgához vonzza. A gyakorliaitbau 60 szükségesnek mutatkozott az elektronoké nak az eleklronsokszorozóban aránylag szűk terűiéire való összevonása. Az eddigi berendezéseknél azonban, amelyek lassan dolgozó 'lelapintó sugarú katódsugárcsövet 65 használlak -I-nél kisebb szekunderemiszsziós viszony 'elérésére és amelyeknél a gyűjlőeleklrödának elég nagy volt a feszültsége, ez a feszültség a letapintó; műveletiét hátrányosan befolyásolná. 70
