133254. lajstromszámú szabadalom • Katódsugárcső képfelvételhez

Megjelent 1944. évi november hó 16-án MAGYAR KIRÁLYI Q SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 133254. szám. Vn/j. osztály. — H—11017. alapszám. Katódsugárcső képfelvételhez. Hazeltíne Corporation cég Jersey City, mint Hergenroiher Rudolf Clemens, BeechhursM lakos jogutóda. A bejelentés napja: 1941. évi január hó 20. — A.E.Á.-beli elsőbbsége 1940. évi január hó 19. A találmány képfelvételhez való katód­sugárcsőre vonatkozik, amilyeneket az át­viendő kopeknek megfelelő villamos jelek­ké való átalakítására használnak. Az eddig ismert távolbalátó adóberende­zéseknél általában oly katódsugáreslövct használnak, melynek ernyőjén az átviendő kéiKct leképezik; az ernyőt elektronsugár­ral íela;pinlják, miközben az ernyőn Szi­kii nderemisszió váltódik ki, melyWjf'd vi­szonya ,a primer elektronsugár erősségéi­hez képest I-nél nagyobb. Az ily rend­szerekben az ernyő felülefegységére eső, kiváltolt szekunderelektronok számát az egyes felülelegységek feltöltése határozza meg, .melyet viszont az azokra eső fény­mennyiség határoz meg. K készülékeknél a keletkező lálóírekvenciarezgéscket álta­laiban a fényérzékeny ernyőről, mint 'kime­neti elektródáról veszik le. De ismereUs már ( a lálőírekvenciáknak a szekunden­cleklronok gyűjtőleektródájáról váló leve­zetése is. Ha emellett a iszekuiuierenvisz­szió viszonya I-nél nagyobi), az ;a hátrány; lép; lel hogy a Leérkező (Világosság és a ke-i letkező kimenőjel közötti összefüggés nem lineáris lefolyású, Ezek a rendszerek (te­hát nem adnak egyenletes gradácíót. Az ilyfajta berendezéseknek még az a továb-30 bi hátrányuk is van, liogy /az ernyő ál­lal emittált szekunder -elektronok néme­lyike az ernyőre visszaesik és ezzé! a löllés eloszlását zavarja, ami :az érzékenységet hátrányosan befolyásolja és nem kíván a !os 35 árnyékkéípíződésl okoz. Ja\'.asolták már katódsugárcsövek oly al­kalmazását, melyeknek letapintó sugarát oly lassú elektronok alkotják, hogy a sze­kunderemissziós viszony I-nél kisebbé válik tízzel az elrendezéssel az említett hátra'-' nyok -némelyike elkerülhető. A hivatkozott két. eljárással előállított kimenőjelek amplitúdója azonban oly ki­esi, hogy az erősítés elkerülhetetlenné válik. Ez az erősítés azonban a szokásos erői­sílő kapcsolási elrendezésekkel nem viH hető kérésziül minden további nélkül, mert a csövek zörejfeszüllsége ugyanolj'an nagy­ságrendű, mint az erősítendő jel. Ilyen esetben alkalmaztaki níá[tJ , a generátorcsíí'r vel kapcsolatban, elektronsokszorozókat, 1-nél nagyobb szekuuderemissziői \i zony és aránylag nagy amplitúdójú kimenője el­érése céljából, libben az összefüggésben már azt is javasollak', hogy az elektronsok­szorozó gyííjtőeleklródájának megfelelő fe­szültséget adjanak úgy, hogy ez az. elek­tróda a lény érzékeny ernyői emittálta Sze" kunder-íelek'tronokat a lelapintó folyamat alatt majgához vonzza. A gyakorliaitbau 60 szükségesnek mutatkozott az elektronoké nak az eleklronsokszorozóban aránylag szűk terűiéire való összevonása. Az eddigi berendezéseknél azonban, amelyek lassan dolgozó 'lelapintó sugarú katódsugárcsövet 65 használlak -I-nél kisebb szekunderemisz­sziós viszony 'elérésére és amelyeknél a gyűjlőeleklrödának elég nagy volt a fe­szültsége, ez a feszültség a letapintó; mű­veletiét hátrányosan befolyásolná. 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom