133107. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1000 fok celsiuson felüli olvadáspontú anyagból való tárgy bevonására üvegréteggel

Megjelent 1944. évi szeptember 1-én. MAGYAR KIHÁLYI GJEE» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 138107. szám XVI/d. (Xyil/e, VII/sr, VH/h.) osztály — P—10114. alapszám. Eljárás 1000 C°-on felüli olvadásponté anyagból való tárgy bevonására üvegréteggel. N. V. Philips' Gloeilampenfabríeken cég, Eindhoven-ban (Németalföld). A bejelentés napja: 1941. évi augusztus hó 5. Németalföldi elsőbbsége; 1940. évi augusztus hó 9. A találmány eljárás 1000 Oon felüli olvadáspontig kiváltképen 2300 G°-nál magasabb olvadásponttá anyagbői való tárgy, -pl. drót, iszalag, rúd, cső stb. •—, bevonására' 5 üveg- vagy kvarcüveg'réleggíel. Az ilyen, »gyöngy«-nek is nevezett réteg szokásos felviteli módja a fémek említett csoportjahói való tárgyra abban áll, hogy a tárgyat lángban hevítik akként, hogy a pl. 10 rúdalakra hozott üveg, ha azt a tárgy hevíteti felületéhez nyomja!?:, olvad ás a tárgy felületén rögzítődik. / Ez dl rendszer a gyakorlatban ugyan használnia tónak bizonyult, azonban néhány 15 hátránya mégis van. Ha ilyen módon pl. üveggyöngyöt wolframdrólra forrasz lünk, kitűnik, hogy a megmunkálás befejeztével a drótnak üveggel be nem vont: részei, valószínűleg a láng hatására, ridegekké váltak 20 és hogy a Ürótfelüiet )az üveg ós fém közölt is, oxidképződés következtében, többé néni' sírnia. Ezia-hátrány 1000O-ot meghaladó' olvadáspontú fémeknél különösen erőien válik észlelhetővé és annál kellemetlenebb) 25 minél magasabb, pl. 2000 O-nái magasabb az olvadáspont. Ekkor ugyanis általában nem lehetséges többé a tárgy felhevítésc gáz-levegő-lángban, 'hanem gáz-oxigén-!áugöt kell .

alkialmaznu.uk és. a felhevít és e 30 módja (a! tárgy felületének" oxidációját természetesen elősegíti. Ezeket a hátrányokat a találmány szerinti cjljárás alkalmazásává! kiküszöböljük. Ezt az eljárást az jellemzi, hogy a 35 tárgy külső felületét közömbös vagy -redukáló közegben, vagy villamos áramnak a tárgyon magán való átjáratásával vagy a tárgy belsejében elrendezett heví'tőberendezés segélyével az üveg lágyuláspontjánál magasabb hőmérsékletre hevítjük, minek 40 folytán az ezután a tárgy hevített felületével érintkezésbe juttatott üveg vagy kvarcüveg megolvad és e felülethez réteg vagy gyöngy alakjában tapad. Az ennél az eljárásnál alkalmazott kö- 45 zömbös vagy redukáló közeg a tárgy .magas hőmérsékletre hevített külső felületének oxidációját megakadályozza. Azt találtuk továbbá, hogy, valószínűleg a tárgynak belülről való hevítése következtében, 50 az üveg a fémhez igen szilárdan tapad. Ennek következtében a találmány szerinti eljárással kapott beforrasztásnál sokkal 'kisebb a repedés veszélye, mint laz ismert beforrasziásoknál. Ennek következtében ez 55 a javított beforraszlás igen magas, hőmérsékleteket és erős hőmérsékletváltozásokát képes kibírni. Az alkalmazott anyagok tágulási, együtthatói nyilvánvalóan kevésbbé fontos szerepiet játszanak, mint a szo- 60 kásás eljárásoknál. A kezelt tárgyon levő üvegretegben vagy gyöngyben léghólyagok vagy gázzárványok gyakorlatilag nem lépnek fel. Ha iaz üveggel vagy kvarcüyleggiel' be- 65 vonandó tárgy tömör, ami pl. drót-, rúd vagy szialagalakú lest esetében fordul elő, a találmány szerint hevítőelemként villa-, :

. mos körbe a leslet miagát kapcsoljuk, be. Ha ellenben az üveggel bevonandó 'tárgy 70